HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Örülök, hogy rendesnek titulált. Remélem, megszolgálom ezt a kitüntetõ minõsítést. Azzal szeretném kezdeni, hogy magam nem szívesen ültem itt a napirend elõtti vitákon, ugyanis valóban nem tartottam helyesnek azt, hogy ebben a Házban - sose mondtam el ugyan eddig - vannak elsõosztályú és másodosztályú képviselõk. A másodosztályú képviselõk, azok végighallgathatták itt a napirend elõtti felszólalásokat, míg az elsõosztályú képviselõk hozzászólhattak és vitatkozhattak. És szeretném Sándorffy Ottó képviselõtársamat emlékeztetni arra, hogy mind a ketten ebbe a kategóriába tartoztunk - még ha más tekintetben van is különbség.
Ilyen értelemben tehát, ha a napirend elõtti felszólalás úgy kerül szabályozásra, hogy minden képviselõt megillet a jog, akit a képviselõcsoport erre felhatalmaz, akkor valami szerény elõrelépés történik. Természetesen ez sem tekinthetõ a teljes megoldásnak. Én elég sok napirend utáni felszólalást tettem ebben a Házban, amikor úgy éreztem, hogy valamirõl fontos elmondani a magánvéleményemet, illetve azok véleményét, akik talán adnak a szavamra. És valóban azt tudom mondani, külföldi parlamentekben is létezik - noha nem mindegyikben - a napirend utáni felszólalás intézménye, hogy élni kell ezzel a lehetõséggel. Egyébként saját képviselõi tapasztalatomból azt tudom mondani - nyilván önök is ezt tapasztalják -, hogy a rádióközvetítést is elég sokan figyelik. Azok, akik érdeklõdnek a közélet iránt, a parlamenti viták iránt, azok ott. Az ember olyat mond el - már elnézést, tisztelt képviselõtársaim -, aminek súlya van, ami érdekes, vagy akárcsak botrányos, akkor odafigyelnek és a reakciókból le tudja mérni, hogy a televízióközvetítés utáni vitáknak is van hallgatottsága, van érdeklõdés irántuk.
Még egy dolgot hadd mondjak. Tulajdonképpen ezért szerettem volna jelentkezni. És tisztelt ellenzéki képviselõtársaim, szeretném, ha elhinnék, hogy õszintén beszélek, és nem valamifajta kormánypárti propagandának szánom ezt. Újságíró vagyok. Újságíró voltam meglehetõsen hosszú ideig. És tudom, hogy egy véleménynek akkor van súlya, ha viszonylagos ritkasággal hangzik el. Elnézést a rossz magyar kifejezésért. Magyarán, hogyha a tisztelt televíziónézõ bekapcsolta az adást és azt látta, hogy mondjuk részint ötpercesek, részint kétpercesek formájában egy délelõtt rendkívüli ügyben 25 ellenzéki hozzászólás hangzott el, akkor annak számára, aki valamit ért a sajtó, a média mûködéséhez, az tudja, hogy ez a 25 hozzászólás egymást gyengítette.
(15.00)
Én tehát hogyha - és ezt õszintén mondom, és nem szeretném, ha a szavamon kellene fogniok, de õszintén mondom és ekként fogok cselekedni - hogyha valaki a napirend elõtti felszólalást teljesen megszüntetné, akkor én egészen biztosan nemmel szavaznék erre. Remélem, hogy ilyen ötlet nem is merült fel a parlamentben. Azt hiszem, ha egy frakciónak egy héten egy napirend elõtti felszólalási lehetõsége van televíziós idõben - és ez maradjon így - és erre felkészül, akkor ennek, tisztelt képviselõtársaim, nagyobb súlya van, mint hogyha egy héten, mondjuk e heti példát véve három ülésszak van, mondjuk hogyha tizenöt alkalommal felszólal egy ellenzéki pártból a képviselõcsoport vezetõje részint ötperces, részint kétpercesben. Ilyen értelemben tehát azt hiszem, hogy a ritkább lehetõség felelõsséggel jól kihasználható.
Utaltam már, tisztelt képviselõtársaim, az Európa Tanács-beli tapasztalatokra, egyébként valóban azt hiszem, nem ebben a ciklusban természetesen, hiszen ez már végképp sportszerûtlen lenne, de el kellene hosszú távon gondolkozni azon, hogy általában a hozzászólási idõ végtelensége, korlátlansága helyes vagy pedig változtatni kellene. Még egyszer szeretném leszögezni: az ellenzéki képviselõk jól és kulturáltan nem éltek vissza ezzel a lehetõséggel. Ilyen értelemben tehát valódi obstrukció szerintem ebben a Házban még nem történt. Mondjuk a mostani 1200 módosító indítvány esetleg talán súrolja ezt a példát, de hát négyévente egyszer, gondolom, hogy ez is benne van a parlamenti játékszabályokban.
A politikai vitanap, amit talán Hack Péter képviselõtársam említett, valóban, azt hiszem, kormánypárti oldalon mindannyian egyetértenénk azzal, hogy havonta egyszer rendszeresen legyen politikai vitanap, és akkor az ellenzék és kormánypártok ott elmondhatnák az adott témában a véleményüket.
A törvényhozásra jutó idõ - tisztelt képviselõtársaim azt a kifejezést használták, hogy törvénygyárként funkcionál a parlament. Ez természetesen igaz, de ezzel kapcsolatban azért meg kell említeni - önök is járnak fórumokra, önök is találkoznak választókkal, önök is olvassák, ha mást nem az ellenzéki sajtót - állandóan a legkülönbözõbb törvényeket kérik rajtunk számon. Hányszor hallottam - magam nem vagyok vadász -, hogy miért nem hozzátok már meg azt a vadászati törvényt? Hányszor hallottuk, hogy a legkülönbözõbb területen törvényi szabályozásra lenne szükség. Lehet, hogy ez szerencsés, lehet, hogy nem szerencsés - Magyarországon a 10,5 millió állampolgárban benne él az a hit, hogy csak az van szabályozva, ami törvény által van szabályozva.
És az, hogy a közoktatási, vagy felsõoktatási törvény természetesen nem azért csúszik el nagyon sokat, mert csak és kizárólag a napirend elõtti felszólalások miatt. De bizonyosan ez is hozzájárul ahhoz, hogyha ezekre a törvényekre kevesebb figyelem hárul mint akkor, hogyha mondjuk kedden reggel kilenckor már azzal a törvénnyel kezdené az Országgyûlés a vitát, amelyik napirenden van.
Egyébként valóban én nagyon örülök annak, hogy ellenzéki pártok számosan részt vesznek a parlamentben, de valóban, hogyha a számokat összeadjuk, a legegyszerûbb matematika alapján is kiderül, hogy a jelenlegi keretek szerint az ellenzéknek két és félszer annyi napirend elõtti feljegyzése lenne, mint a kormánynak, vagy van, mint a kormánynak és a kormánypárti frakcióknak együtt.
Az nyilvánvaló a pozitív diszkrimináció - vagy más néven az ellenzéki plusz jogosítványokból - nyilvánvalóan következik, hogy az ellenzéknek bár csak 28 százaléka van, legalább fele olyan arányban szerepeljen a parlamenti vitákban, mint a kormány és kormánypárti képviselõk együtt. Ez, gondolom, a demokráciából következik. Az azonban, hogy kétharmad, 70-80 százalékban csak az ellenzéki képviselõk használják ki ezt a lehetõséget, én ezt valóban nem érzem demokratikusnak, és hogyha Sándorffy Ottó nem érzi demokratikusnak, hogy nem minden képviselõ szólalhat fel a parlamentben ebben a keretben, én meg azt hadd mondjam meg, hogy nem érzem igazán demokratikusnak, hogyha azonos legitimitással bejött képviselõk közül az egyik csoport csak azért, mert kormánypárti, harmad- negyedannyit élhet ezekkel a lehetõségekkel. Így is ez marad egyébként, de hát így azt mondjuk, hogy csak hétfõn délután - mint egy kvázi politikai vita - másfél órával kezdõdik a parlament, amikor lehetõség van arra, hogy áttekintsük az elmúlt egy hétben történteket.
Én, tehát én nem érzem a szólásszabadság megvonásának ezeket a változásokat, hozzáteszem ugyanakkor, hogy amikor az ellenzék ezek ellen tiltakozik, akkor azt meg nem tartom obstrukciónak. Azt hiszem, hogy mind a két fél a parlamenti játékszabályokon belül a parlamenti logika alapján gondolkodik.
Végül pedig nem akarom elvenni túlságosan az idõt képviselõtársaim elõl, még arra szeretnék reagálni, sajnos már nincs itt Varga László képviselõtársam, akit a politikában legalábbis atyai jó barátomként tisztelek, ennek ellenére most ellent kell neki mondanom, õ ugyanis azt mondta, hogy hát "ha lenne a magyar parlamentben szociáldemokrata párt". Én azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy az Európa Tanácsban hogy mennek a dolgok. Soha nem gondoltam - szerencsére már nincsen televíziós közvetítés, nem a nyilvánosság elõtti dicsekvésnek szánom -, de az Európa Tanács szocialista-szociáldemokrata frakciójának 160 tagja van, ebben többek között az angol munkáspárt, a svéd, a dán, a német szociáldemokrata párt, általában a nyugati szociáldemokrata pártok benne vannak. Ebben teljes jogú tag a Magyar Szocialista Párt is, és magam ennek a frakciónak a frakcióvezetõ-helyettese vagyok. Ilyen értelemben tehát az angol munkáspárt vagy a német szociáldemokrata párt minket szociáldemokratának tart. Akkor ehhez képest nagyon fájlalom, hogy a kereszténydemokrata képviselõtársaim ezt nem fogadják el. Engedjék meg, hogy ebben mégis inkább hitelesnek a nyugat-európai szociáldemokrácia ítéletét fogadjam el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)