DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót, Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A részletes vitában a legvitatottabb pont a Házszabály 51. §-a. Ezekrõl a kérdésekrõl szeretnék beszélni. Az ok, ami itt az általános vitában és a részletes vitában elhangzott, ami miatt módosítani kívánják a kormánypártok ezeket a paragrafusokat, azoknak három csoportja volt.
Az elsõ csoportba azok az érvek szóltak, hogy a napirend elõtti felszólalás nem arról szól, amirõl kellene hogy szóljon, tehát nem napirenden nem szereplõ, országos jelentõségû, halaszthatatlan és rendkívüli ügy, hanem másról szól.
Nézzük meg, hogy ez a módosítás mit javít rajta. Semmit, kedves képviselõtársaim. A következõkben sem fogja azt mondani, hogy ki az, aki jogosult ezt ellenõrizni, ki az, aki ilyenkor nem adja meg a szót. Egyszerûen ezen a ponton semmit nem változtat. Eszköztelenek voltak a módosító indítvány elõterjesztõi arra, hogy valami ügyes ötlettel elõálljanak arra, hogy ezt be lehessen a képviselõkkel tartatni, hogy napirenden nem szereplõ országos jelentõségû és halaszthatatlan legyen az ügy - ebbõl azt csinálták, hogy a legkisebb baj elve alapján vegyük el a felét, kevesebb kárt okozunk.
Soha, egyetlenegy alkalommal az elnök úr nem élt azzal a jogával, hogy azt mondta volna, hogy kérem szépen, ez nem is olyan országos jelentõségû, halaszthatatlan. És miért nem élhetett ezzel a jogával? Azért, mert a kormányzó pártok javaslatára '94-ben elvettük a Házszabály napirend elõtti felszólalásában azt a lehetõséget, hogy az elnök mérlegeljen.
Én nem az elnöki jogkört szeretném visszaállítani ebben, hogy az elnök úr mérlegeljen. Én azt az érvet szeretném megerõsíteni, amelyet önök '94-ben elmondtak. Nagyon egyetértek vele. Nem lehet fölállítani egy cenzúrabizottságot sem az elnök úr mellett, sem az Országgyûlésben, aki cenzúrázni fogja ezeket a napirend elõtti felszólalásokat, mert a napirend elõtti felszólalások egy része valóban mérhetõ objektív mércével, ugyanakkor a nagy része nem mérhetõ objektív mércével. Hiszen egészen más a rendkívüli és a halaszthatatlan ügy a kisgazdapárti képviselõk részére és egészen más egy kormányzópárti képviselõ oldaláról ugyanez a kérdés. Tehát a rossz megoldások közül az egyik az, hogy az elnök úr elkezd beleszólni és azt mondja, hogy ez nem hangozhat el, a másik megoldás az, hogy jön valamiféle bizottság. A jó megoldás az, hogy mindenki viselje annak a politikai következményét, amit az Országgyûlésben intézményesen lehetõvé tett idõkeretben elmond vagy javasol a kormánynak.
Éppen ezért, az elõzõ ciklusban is, és ezt szeretném még egyszer elmondani, volt az elnöknek lehetõsége arra, hogy éljen ezzel a jogával. Négy év alatt kettõ, azaz két esetben élt az elnök úr olyan lehetõséggel, hogy nem adta meg a szót, arra hivatkozással, hogy valóban az már közbotrányokozás lett volna, hogyha egy olyan címû vagy egy olyan tartalmú napirend elõtti felszólalás, ami a beadott írásbeli szövegbõl kiderült, elhangozhatott volna.
Tehát az elsõ cél, amit önök szerettek volna elérni, hogy arról szóljon a napirend elõtti felszólalás, ami a Házszabályban van, ez nem tud megvalósulni, mert nem tudják kötelezni a képviselõt. Továbbra is az marad, hogy aki majd úgy véli, hogy ez országos jelentõségû, halaszthatatlan és rendkívüli, elmondja, a büntetés az, kedves kormányzópárti képviselõk, hogy csak hetente egyszer teheti meg ezt.
A másik indok, amit önök fölhoztak a módosító indítvány mellett, hogy a törvényhozási idõbõl visz el idõt. Ma már olyat is hallottunk Szabó Lajos Mátyás képviselõ úrtól, hogy az ellenzék ellopja ezt az idõt. Azt hiszem, nem kell kommentálnom ezt a felszólalást. Egy rövid kis emlékeztetõig visszatérnék arra, amit Szabó Lajos Mátyás képviselõ úrnak mondtam. Az Országgyûlés feladatai között nagyon fontos feladat a törvényhozás, és talán az egyik legfontosabb feladat a törvényhozás, de emellett tudomásul kell vennünk, hogy az Országgyûlésnek más feladata is van.
Hadd hivatkozzak a legfontosabb feladatok mellett arra, hogy az Országgyûlésben ülõ képviselõknek igen fontos feladata az ellenõrzés. Az ellenõrzés és a nyilvánosság biztosítása, kedves képviselõ úr, a magyar alkotmányjog tankönyvében, amit legutoljára Kukorelli úr írt, egy nagyon szép fejezet van errõl, hogy mi az Országgyûlésnek a feladata, és ezeknél a feladatoknál azt el kell ismernem, hogy egészen más a felelõssége egy kormányzópárti képviselõnek, és egészen más a felelõssége az ellenzéki képviselõnek. Hiszen egy törvénynél, amit a kormány benyújtott, elsõdlegesen az önök felelõssége az, hogy a többségükkel, a kormánytöbbséggel ezeket a törvényjavaslatokat elfogadják.
Én ezt elfogadom, és ezen épül a többségi törvényhozás elve. De tisztelettel azt kérem önöktõl, hogy fogadják el azt az érvemet, hogy az ellenzéknek viszont az ellenõrzés és a nyilvánosság terén van elsõdleges feladata, mert nekünk áll elsõsorban érdekünkben önöknek is, és ez nem ellenzéki jog, megint elmondom, nekünk áll elsõsorban érdekünkben az, hogy a nyilvánosság és az ellenõrzés mind tökéletesebb módon valósuljon meg egy többpárti parlamentben, akár a végrehajtó hatalom egyik részével, a kormánnyal szemben, akár a másik részeivel szemben.
Bihari képviselõ úr a múltkori felszólalásában ezt még kiegészítette azzal is, hogy az Országgyûlésnek bizony alapvetõ feladatai közé tartozik az érdekképviselet és a vélemények képviselete is, hiszen azért vagyunk itt. Tehát az, aki azt hiszi, hogy az Országgyûlés azért van, hogy egy törvényhozói gyár legyen, az az Országgyûlés alapvetõ feladataival áll hiányos ismeretekben. Ebbõl következõen elég tévesek lehetnek ezek a következtetések.
Hogy a törvényhozási idõbõl elvisszük a napirend elõtti felszólalásokkal a másfél órát, ha ezt intézményesítjük - márpedig a Házszabály intézményesítette ilyen formában a napirend elõtti felszólalást -, akkor ne mondjuk azt, hogy onnan viszi el az idõt a törvényhozáshoz, hiszen ezek szerint az interpelláció, a kérdés, a politikai vitanap és minden más mûfaj, ami az Országgyûlésben nem közvetlenül a törvényhozást szolgálja, illeszthetõ azzal a demagóg bélyeggel, hogy az is a törvényhozás elõl viszi el az idõt.
(15.20)
Hadd mondjam még el harmadikként azokat az indokokat, amiket önök felhoztak, hogy népszerûtlen a Magyar Országgyûlés, és ez egyértelmûen visszavezethetõ - hangzott az általános vitában - arra, hogy napirend elõtti felszólalásaink vannak a parlamentben.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kétpercesekben néhányan már kitértek arra, hogy mi minden számíthat még, vagy mi minden adhat okot arra, hogy a Magyar Országgyûlés munkája népszerûtlen legyen. Egyrészt ezzel én nem ismerem el azt, hogy a Magyar Országgyûlés népszerûtlenebb lenne, mint bármelyik más Országgyûlés a világban, mert én nem mondom ezt. De hogy mennyire hibás az az érvelés, amit önök állítanak, hogy a népszerûtlenség erre az okra vezethetõ vissza, akkor gondolják végig, hogy az elmúlt rövid idõszakban kétszer esett meg az országgyûlésben, hogy nagyon fontos kérdésben határozatképtelen volt az Országgyûlés. A napirendet nem tudta elfogadni! Határozatképtelen volt az országgyûlés.
Hányszor fordul itt elõ a legfontosabb törvények, a legfontosabb törvények esetében, hogy a kormányzó pártok nem értenek egyet a törvény lényegi pontjaival - személyi jövedelemadó és sorolhatnék nagyon sokat, még az alkotmányban is voltak ilyenek. Lényegi ponton nem értenek egyet, ezt követõen nyilván, hogy lelassul az országgyûlésben a vita. Lelassul a bizottsági üléseken. Hány olyan törvény volt, ahol törvény írja elõ azt, hogy érdekegyeztetõ fórumokra meg kell küldeni pl. az önkormányzati törvényt. A véleményüket be kell szerezni. Nem tették meg. Ezek mind-mind odahatnak, hogy valóban a törvényhozási munka rendes idejébõl visszük el az idõt, és akkor nem hivatkozhatnak arra, hogy a népszerûtlenségnek a napirend elõtti felszólalás az oka. Gondolják végig, hogy hány törvény állta ki az Alkotmánybíróság próbáját, és hány akadt fönn az Alkotmánybíróság szûrõjén.
Az utóbbi egy évben önök, kormányzó párti képviselõk, két törvényjavaslatra is kimondták azt, hogy általános vitára alkalmatlan, olyan rosszak az elõkészített törvények minõségükben is és tartalmukban is. Hangsúlyozom még egyszer, érdemi kérdésekben nem értenek a kormányzó pártok egyet, és itt vagy módosító indítványok formájában, vagy a bizottsági ülésen próbálják egymást, mindenekelõtt egymást meggyõzni.
Tehát ez a három indok az, amire önök hivatkoztak. Nagyon meglepett minket ez a három módosító indítvány, különösen azért, mert egyetlenegy olyan pontja volt a hétpárti megállapodásnak, amiben minden kormányzó párti képviselõcsoport és minden ellenzéki képviselõcsoport egyetértett, és ez pedig az, hogy ne csak a képviselõcsoport vezetõje szólalhasson fel az ülésen. Ebben teljes volt a konszenzus. Mire megkaptuk a javaslatot, már ez is átalakult, és a két kormányzó pártnak az lett a véleménye, hogy maradjon a jelenlegi rendszer. Be kell látnunk, hogy akik 1994-ben ezt a megoldást szorgalmaztuk, nem biztos, hogy jó megoldást szorgalmaztunk, hiszen az élet kikényszerítette. Gombamód megnövekedett a frakcióvezetõ-helyetteseknek a száma, és a frakcióvezetõ-helyettesek elmondják mindazt, amit a képviselõcsoport vezetõje elmondhat. És ennek valahol örülök is, hogy gombamód nõnek a képviselõcsoportvezetõ-helyettesek a parlamentben, mert végül is itt a parlamenti munkában azért kialakult egyfajta gyakorlat.
Én elég nehezen vállalnám el ezt napirend elõtti felszólalásban, hogy a kórházfinanszírozási ügyben felszólaljak, mert nyilvánvaló, hogy van erre sokkal hivatottabb képviselõtársunk, aki ezt évtizedek óta csinálja, gyakorolja és sokkal hitelesebben tudja mindezt elmondani. Miért vonjuk meg tõle akkor a lehetõséget? Hát az élet kikényszerítette, jöttek a frakcióvezetõ-helyettesek, tehát ez azt jelenti, hogy legcélszerûbb megoldás az lenne, hogyha bárki a képviselõcsoportból, akit a képviselõk csoportja megbízott. És nem is igen értem, hogy ettõl a hétpárti megállapodástól milyen szándékkal kívánnak eltérni a képviselõk, a két képviselõcsoport, amelyik benyújtotta ezt a módosító indítványt. Én magam kapcsolódó módosító indítványt nyújtottam be, annak visszaállítására, hogy minden ülésnap napirendje elõtt lehessen napirend elõtti felszólalással élni.
Fülembe csengenek azok az érvek, amivel engem az SZDSZ képviselõi 1993-ban meggyõztek. A lényege az volt, hogyha intézményesen nem adjuk meg az ellenzéknek a lehetõséget arra, hogy aktuális politikai kérdésekre reagálni tudjon az Országgyûlésben, akkor meg fogja találni a módját általános vitában, részletes vitában, egyéb úton-módon, ahhoz néhány mondat erejéig beleteszi mindazt, amit õ szeretne elmondani. Ezért ezt kiküszöbölendõ, intézményesíteni kellene egy olyan formát, és én meghajoltam akkor az érvek elõtt, és ez a napirend elõtti felszólalás és a politikai vitanap. Mind a két kérdésben egyébként a napirend elõtti felszólalás alanyi joga volt a korábbi képviselõcsoportnak is, a mostaninak is, a politikai vitát pedig sikerült elfogadnunk úgy, hogy kisebbségi jog legyen. Ez volt az a bizonyos 40%, képviselõ úr, én jól emlékszem rá, hogy benyújtottuk a 40%-kal, tehát legyen kisebbségi jog a politikai vita is.
Tehát én mégiscsak azt tudom fölhozni, amit önök elmondtak 3 évvel ezelõtt: ha nem intézményesítjük a napirend elõtti felszólalást, akkor a képviselõktõl nem várható el az, hogy a törvényjavaslatok során a tárgyról beszéljenek, mert az élet kényszeríti azt ki, hogy aktuális kérdésekben a parlament megtalálja a lehetõséget a reagálásokra.
Tessék megnézni, amire Kutrucz Katalin képviselõ asszony hivatkozott: 10 nappal ezelõtt az újságban megjelent egy cikk arról, hogy mi a nézettsége a napirend elõtti felszólalásoknak. Ezt nézi a társadalom, ezt a napirend elõtti felszólalást. És hiába mondjuk meg a televíziónézõknek, hogy tessék megnézni a törvényjavaslatok vitáját, mert nem értik, mert nem vesz részt a bizottsági ülésen, mert hetekig elhúzódnak a törvényjavaslatok vitái, a módosító indítványokat nem látja, nem tudja, hogy a képviselõk mirõl beszélnek, mert nem mondhatja el elõtte mindenki a mondandóját.
Tehát az a szakma, aki odafigyel a törvényhozásra, az se tudja végigkövetni. A televíziónézõ pedig a napirend elõtti felszólalásában egyrészt meglátja azt, hogy aktuális kérdésekben kinek mi a véleménye, és ilyen szempontból - bár mi lemondtunk volna a kétpercesekrõl a békesség kedvéért -, de ilyen szempontból a kétperceseknek az a nagy elõnye, hogy viszonylag rövid idõn belül egy rendkívüli ügyben megismerheti egyéb képviselõcsoportoknak is a véleményét néhány mondat erejéig. Ez ahhoz, hogy értékválasztás legyen a következõ ciklusban, meg az azt követõ ciklusban, ahhoz nemcsak az kell, hogy a pártok a programjaikat szétszórják az utcán, és elolvassák vagy nem, hanem az itteni gyakorlatunk értékrendjébõl is tudjanak pártok között különbséget tenni. Ezért én ragaszkodnék ahhoz, hogy minden ülésnapon napirend elõtti felszólalás legyen.
A következõ módosító indítvány, ez a 26. számot viseli az ajánlásban, melyet Szigethy képviselõ úr és Koscsó úr nyújtott be. Ennek az a lényege, hogy nevesíti most már a jövõben, hogy a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a kormány tagjai rendkívüli ügyben napirenden kívül felszólalhatnak. Ez az alapjavaslatban is bennvolt. Ezt csak üdvözölni tudtuk az alapjavaslatban, hogy a köztársasági elnökre és a miniszterelnökre is vonatkozzék a napirend elõtti felszólalás elõtti felszólalás szabálya, bár itt csak röviden úgy emlékezik meg róla a javaslat, hogy rendkívüli ügyben.
Én itt egy javaslatot tettem arra, hogy ismételjük itt is meg még egyszer azt a 3 kritériumot, hogy halaszthatatlan, országos és napirenden nem szereplõ ügy. A tegnapi miniszterelnöki felszólalás ismételten meggyõzött arról, hogy nem ez az elsõ miniszterelnöki felszólalás, amikor arra használja föl az Országgyûlés elsõ egy óráját a miniszterelnök úr, hogy arról beszél, ami eszébe jut. Errõl pl. mi egy sor írást nem kaptunk, tehát ilyen értelemben mi támogatni tudtuk az alapjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a miniszterelnök úr is és a kormány tagjai is írásban értesítsék elõtte a képviselõcsoportokat.
A korábbi vitákban többször fölvetõdött, hogy esélyegyenlõséget kell biztosítani a kormánynak és a kormány minisztereinek. Végiggondolva az esélyegyenlõséget, megkérdezem önöktõl, hogy az alkotmány rögzíti azt, hogy a kormány az országgyûlésnek felelõs. Maga az a szó, hogy miniszter, ez szolgát jelent. Ebbõl az elõterjesztésbõl, amit önök elkészítettek, úgy tûnik, mintha a szolga az Országgyûlés fölé akarna nõni és egyenjogú partnere kíván lenni ilyen értelemben, idõkeretben és a lehetõségeiben is az országgyûlési képviselõ jogaival. És innentõl kezdve hibás az a kiindulópont, hogyha a képviselõ öt percet beszélhet, akkor miért nem beszélhet 5 percet a kormány tagja?
(15.30)
Szóval ez a napirend elõtti felszólalás a mûfajánál fogva egy olyan intézmény, ahol a felszólalás több idõt vesz igénybe, mint a reagálási idõ, és gondolják végig, hogy mindaddig így marad ez, amíg a kormány az Országgyûlésnek lesz felelõs és nem fordítva, hogy mi leszünk felelõsek a kormánynak és akkor majd többletidõt kérhet a kormány velünk szemben.
Nagyon jól kialakult gyakorlat volt ez hat éven keresztül az Országgyûlésben. Hat éven keresztül, mondom még egyszer, ez a napirend elõtti felszólalás. Én nagyon szomorú vagyok, hogy bedobta a két kormányzó párt a követ a Házszabály körüli állóvízbe, azért, mert egy hatéves gyakorlatot kíván ezzel korlátozni, kíván ezzel egy napra korlátozni.
Én még egyszer szeretném azt elmondani, hogy a napirend elõtti felszólalás az egy olyan mûfaj, ami elsõdlegesen a képviselõket illeti meg, az más kérdés, hogy a kormányzó párti képviselõk ritkábban élnek ebben a ciklusban vele, valóban, az elõzõ ciklusban többet élt vele a kormányzó pártok többsége. Nem látom indokát, hogy önöknek nincsenek most a társadalomban olyan rendkívüli, halaszthatatlan kérdések, amelyek nem éppen egy-egy törvényben testesülnek meg, és önök nem méltatják ezt adott esetben arra, hogy napirend elõtt felszólalással éljenek. Csak azt a kritikát hallják meg, ami a mi felszólalásunkban benne volt.
Kifejezetten felháborítónak tartottuk azt, amit Koscsó Lajos az általános vitában elmondott, hadd mondjam el szó szerint: "Másfél órán keresztül a kormányt szapuló szóáradatot kell nekünk hallgatni?" - tette fel ezt a költõi kérdést. A napirend elõtti felszólalások egy része valóban a kormányt szapulja. Talán azon kellene elgondolkozni, hogy hogyan lehetne kevesebb okot adni erre, semmint azon, hogy az ellenzéknek ezt a jogát elvonják.
Amíg négy évig ellenzékben voltak a kormányzó pártok, addig azok az érvek, amik elhangoztak a korábbi napirend elõtti felszólalásokban úgy este hét óra és fél nyolc tájékán, mert bizony addig tartott, egy héten egy nap legalább a napirend elõtti felszólalások sorozata. Én csak azt kérem, hogy csengjen vissza önöknek ez a fülébe, és még egyszer szeretném megismételni, amit Hack Péter felszólalására elmondtam. Soha jobb alkalom nem volt a magyar Házszabály elfogadására, mint 1994 szeptembere vagy augusztus hónapja, akkor, amikor még teljesen egyformán éltek bennünk azok a reakciók, bennünk, a kormányzó pártiak, önökben az ellenzéki reakciók, amikor egy jó Házszabályt el tudtunk fogadni. Kár lenne a Házszabályt most erõbõl módosítani, ez a Házszabály nem ennek a ciklusnak szól, a Házszabály a következõ ciklusnak is szól. A szerepek még cserélõdhetnek, lehetnek kormányzó pártiak azok, akik ma ellenzékiek, és fordítva. Tessék egy nagyobb távlatban végiggondolni a Házszabályt, és ne pedig arra gondolni, hogy másfél év múlva választások lesznek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)