CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy-két gondolatot én is kifejtsek ebben az igen éles vitában, ami a napirend elõtti hozzászólások ügyét érinti. Elõször is Hack Péter képviselõ úrnak és immár Szigethy képviselõ úrnak is szeretnék egy-két gondolatot elmondani azzal kapcsolatban, hogy õk mind a ketten hivatkoztak arra, hogy ennél a vitánál ezt vegyük figyelembe. Tehát hivatkoztak arra, hogy ennek a parlamenti ciklusnak az indulásánál, habár a választói akarat, ugye, itt egy kétharmados többséget eredményezett a két kormányzó párt részére. Ezzel nem arányos, tehát többletellenzéki jogokat adtak. Én úgy gondolom, hogy ezt a vitát ez nem szabad, hogy befolyásolja, mert ez a tény a magyar választási rendszer logikájából következett, mert az az arány, ami itt a parlamentben van, ez nem azonos azzal, ami a konkrétan leadott szavazatokban tükrözõdött. Tehát ennél sokkal jobb az ellenzéknek az aránya a választási eredmények alapján.
3Azonban természetesen van egy választási törvény, mely lehetõvé teszi, hogy itt ez az arány alakult ki, amit én nem vonok kétségbe. Tehát ebbõl a választási logikából is következett ez és abból, hogy végeredményben akkor van értelme a parlamentarizmusnak, hogyha az ellenzék ki tudja fejteni a véleményét, nemcsak a napirend elõtti hozzászólásokban, hanem bármikor, tehát ezért keletkeztek ezek a többletjogosítványok. Én úgy gondolom, hogy azóta ez a helyzet nem változott, tehát hogyha akkor ennek volt logikája, most a választási ciklusnak a közepén nem ildomos ezt felvetni, és ezzel cáfolni azt, hogy itt az ellenzék esetleg nem jogosan érvel a napirend elõtti hozzászólások miatt. Ez az egyik gondolatom.
A másik, ami konkrétan ehhez az ügyhöz tartozik, én ezt a kérdést két részre bontanám. Az egyik az, hogy a napirend elõtti hozzászólásokban felmerült anomáliák, ami a kormánypárti gondolkodásban, ugye, sokszor megütközést kelt - ezekrõl lehet külön tárgyalni, és kíséreljük meg azt, hogy a napirend elõtti hozzászólások terén kialakult helyzet miképpen módosítható úgy, hogy egy konszenzus alapján valamiképpen megegyezésre törekedjenek. Ez az egyik rész.
A másik rész pedig az, ahol sajnos én is kénytelen vagyok egy elég súlyos szentenciát kimondani, amennyiben sor kerül most, ugye, a Szigethy-Koscsó képviselõ urak nevével fémjelzett módosító indítványnak itt a kétharmados többség által történõ elfogadására, akkor a kormányzó pártok, a jelenlegi koalíció nem fogja tudni magáról lemosni azt a bélyeget, hogy a parlamenti ciklus közepén az ellenzéki jogosítványok visszaszorítására tett egy komoly lépést, és ebben - az ellenzéki pártok nyilván ezt fogják mondani, de én úgy gondolom, hogy a közvélemény jelentõs része is - egy kicsit megsértette a demokráciát.
Tehát hangsúlyozom, hogy most, a ciklus közepén, amikor már átbillenünk, hiszen ez az egész új szisztéma szeptembertõl lépne életbe, tehát a ciklus felét már meghaladva, a választások közeledtével történik egy ilyen lépés, éspedig azért is példátlan módon, mert ugye amint már itt többször hallottuk, erre még nem volt precedens, hogy lényegében két kormánypárti képviselõ módosító indítványára fogadja majd el a tisztelt Ház, amennyiben elfogadja ezt a módosítást.
(15.40)
Ennek nagyon rossz az optikája és akkor szembe kell néznünk azzal, hogy ezt a közvélemény nagy része így fogja értékelni. Én úgy gondolom, hogy a társadalmi, a politikai helyzet alakulása egyre inkább szükségessé teszi azt, hogy az ellenzéknek legyen lehetõsége rámutatni a nap mint nap felmerülõ újabb nehézségekre.
Én nem vagyok optimista ezen a téren, hogy itt egy valamiféle lecsendesülés lenne, egyre növekszenek azok a problémák, amelyeket itt napirend elõtt majd fel lehet vetni. Sajnálatos módon ez a tényhelyzet.
Nos az a körülmény, ami több kormánypárti hozzászólásban volt, hogy fájlalják, hogy tulajdonképpen az ellenzék veszi el itt a több idõt, televízió szempontjából, de egyébként is, én úgy vélem, hogy itt ez is folyik a demokráciának a lényegébõl, megsértjük a demokrácia lényegét. Nyilván az ellenzéknek kell vitatkozni a kormánypártokkal, és valóban, hogyha egy fõre jutó idõkig valaki kimutatná, hogy nyilván egy kormánypárti képviselõre jóval kevesebb idõ jutott eddig is, és fog jutni továbbra is. Tehát ebben én nem látok problémát, hiszen teljesen természetes dolog.
Végül ki szeretnék térni én is konkrétan erre a visszalépésre, amirõl Dávid Ibolya is beszélt, amely azt érinti, hogy már megegyezés volt abban, hogy a napirend elõtti hozzászólás joga ne csak a frakcióvezetõt vagy helyetteség illesse meg, hanem bárki mást, akit ezzel a frakció megbíz.
Én úgy gondolom, hogy ez nem ellenzéki frakciónak a problémája, hogy ezt itt felvetjük, és szeretnénk elérni azt, hogy ez megvalósuljon, hanem a kormánypártoké is. Hát a legnagyobb kormányzó pártnak a frakciójában is én azt hiszem, hogy elõfordulhat olyan, hogy a frakcióvezetõ helyettese esetleg valaki mást kíván megbízni egy szakkérdésben, egy tegyük fel, egy külpolitikai szakkérdésben, tehát mi úgy gondoljuk, hogy ez egyáltalán nem bántaná már mindazokat a dolgokat, amiket kormánypárti képviselõk itt többször hangoztattak, tehát most önmagában erre koncentrálva azt kérem, azt kérjük, hogy amennyiben ez mégis megszavazásra kerül, akkor szavazzák meg ezt a módosító indítványt is, tehát hogy ne az álljon be, az a helyzet, hogy csak a frakcióvezetõ szólhasson, hanem akit a frakció azzal megbíz, mert ez aztán tényleg nem áll ellentétben semmiféle kormánypárti logikával.
Azonban befejezésképp mégis vissza szeretnék kanyarodni egy pár mondat erejéig az általános helyzetre. A ciklus közepén mint ellenzéki képviselõ úgy látom, hogy rendkívül rossz optikája lenne annak, hogyha két kormánypárti képviselõ módosító javaslata alapján olyan Házszabály-módosítás lépne életbe, amelyet az ellenzéki pártok, a közvéleménynek én nem tudom, milyen része, de lehet, hogy nagy része, megdöbbentõen venné tudomásul, hogy ismét egy lépés történt az ellenzék visszaszorítására, mert az optikája igenis ez lenne. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)