DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Utoljára szólalok meg, és Dobos Krisztinának meg szeretném köszönni ezt a kitûnõ példát, amit itt most produkált. Valóban itt két érték állt egymással szemben, Magyarország történetének megkezdõdött az elsõ igazi jogállami jellegû alkotmányozása. Az Országgyûlés fölkészült rá, a házelnök el akart mondani egy expozét, napirend szerint. A napirendet megszavaztuk. Ezzel szemben az MDF képviselõcsoportja - nem egyénirõl beszélek természetesen - fontosabbnak tartotta, hogy miközben hétfõn és kedden is el lehetett mondani napirend elõtti kérdéseket, lehetett beszélni kedden délután a kormánykontroll keretében akár az interpelláció, kérdés, azonnali kérdés keretében ilyen kérdésekrõl, mégis értékválasztás szempontjából fontosabbnak tartotta, hogy a saját, általa felvetett problémát ez elé helyezze. Most ez itt annyira pregnáns példája az alapproblémának. Van egy parlamenti döntés, megvan, hogy mirõl fogunk tárgyalni, a televízió beállt az egész napnak a közvetítésére. Percre fel volt osztva az idõ az egyes képviselõcsoportok között. Ekkor a Házszabálynak a rendelkezéseivel - most a saját véleményemet mondom, aki nem ért egyet vele, tisztelem a véleményét - visszaélve, az alkotmányozás elé helyezett egy részkérdést. Ami, nem vitás, hogy biztosan fontos, csak nem odavaló volt.
Tehát ez a probléma, az a probléma, hogy a parlamenti többségi akarattal szemben a Házszabály megnyitott egy olyan zsilipet, hogy a napirend megállapítása után is naponta tulajdonképpen nagyon sok mindent el lehet mondani. Hogy az mennyire fontos, mennyire nem, az egy másik kérdés. De egy tény, hogy nem a parlament napirendje szerint folyik, nem a munkarend szerint, amelyet minden kulturált, normális jogállam magának fölállít. Én azt hiszem, hogy Magyarország jogállamiságának a megteremtése érdekében - mert még mindig sajnos lépésenként itt tartunk - nagyon fontos az, hogy a parlamentnek a tevékenysége valóban úgy mûködjön, olyan legyen, amilyen egy jogállami parlamenthez méltó. Az pedig az, hogy rendezetten, napirend szerint tárgyalunk. Az a kompromisszum, amirõl beszéltünk, hogy hétfõn, mielõtt a napirendet megállapítanánk - ez egy elvi kérdés, hogy mielõtt a napirendet megállapítanánk - megszólalhasson minden frakció. Ez a kompromisszum lényege. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Napirend után aztán, amikor végeztünk a napi munkával, mindenki annyit mondjon, amennyit akar, amit fontosnak talál. Köszönöm.