GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Tisztelt Képviselõtársaim! Ugye, itt végül is a napirend elõtti felszólalásokkal kapcsolatos Házszabály-módosításról kellett volna az elmúlt órákban szót váltani. Errõl is szó volt, de mint Dávid Ibolya iménti felszólalásából kiderül, sok egyébrõl is. Erre én nem térek ki, viszont amit Csépe Béla mondott, az nagyon jellemzõ, mert minthogyha el sem hangzott volna Hack Péter másfél órája mondott beszéde, hiszen épp a Csépe Béla által elõadott témák - lakáshelyzet, elszegényedés és így tovább és így tovább - valóban olyan kérdések, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak, de amelyek sokkal többet érdemelnek annál, hogysem öt percben és a rá reagálásképpen elmondandó két percekben valóban és érdemben, a parlament funkciójához méltóan lehetne beszélni. Ezért volt az, amit Hack Péter is nagyon pontosan fogalmazott, hogy ezek az egyébként valóban nagyon fontos ügyek a purparlé szintjére tudnak lecsúszni. Méltatlanná válnak önmagukhoz, és azért van az, hogy ennek a négyes kritériumnak, amelyrõl itt már szó van - és akkor ismételjük el szó szerint -, halaszthatatlan, rendkívüli, országos jelentõségû és napirenden nem lévõ ügyekrõl lehet beszélni. Ezek volnának, hogyha mindenki komolyan vette volna ezeket a kritériumokat az elmúlt két évben, akkor ma ez a sok órás vita szükségtelenné vált volna, egyszerûen nem kerül napirendre. De merthogy az ellenzék oldaláról másra, nyilvánvalóan másra, a politikai szereplésre, a televíziós közvetítéshez kötött politikai szereplésre használták föl, vagyunk itt és vitázunk ezen, mert úgy gondolom én magam, de gondolom, hogy többen a patkó innensõ oldalán, hogy talán mégsem a televíziós adások rendjéhez kellene igazítani a politikai mondanivalónkat, a parlament méltósága, funkciója ennél többet ér, ennél többre tartjuk, és ezt szeretnénk helyreállítani. (Taps a kormánypártok soraiban.)