DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Miután én magam képviselõtársaimmal együtt itt voltam, Gál elnök úr elnapolta az ülést. Igen meglepõ módon a tizenkettedik képviselõ után, engem a huszadikat szólított fel, mert utána már csak kormánypárti képviselõ volt, tehát én huszadikként elõre kerültem, mint ellenzéki képviselõ.
Szó nem volt arról, hogy az ellenzéki képviselõk kívántak felszólalni, hanem kormánypárti képviselõk - sorban le van írva, és aki megnézte a hétfõi menetrendet, az pontosan tudhatja, hogy valóban kormánypárti képviselõk. Tehát nagyon jó lenne, ha semelyik kormánypárti képviselõ nem arról beszélne, hogy itt az ellenzék mit kíván tenni, hanem arról, hogy valóban méltányos-e a közoktatási és a felsõoktatási törvény tárgyalási menete, amikor is a vezérszónoklatot ebédidõben kell elmondanunk, mind a két törvénynél, amikor is az általános vita csak öt óra után vagy hat óra után kerülhet szóba. Valóban méltányos-e ez a tárgyalási menet? Természetesen, bármikor meg lehet szavazni. Akár azt is lehet mondani, hogy módosítót se nyújtsunk be hozzá, mert az eredeti javaslatot kell megszavazni. Mindent lehet, csak az a kérdés, hogy valóban azért szükséges-e a parlament, hogy egy ilyen, illetve két rossz törvényt hozzon?
Múlt alkalommal Dávid Ibolya képviselõtársam elmondta, hogy a parlament jogi bizottsága számos, jogszabályszerkesztés szempontjából hibás és rossz javaslatot mutatott ki. A felsõoktatási törvényben, tisztelt képviselõtársaim, helyesírási hibák tömegét gyûjtötték ki a hallgatóim. Az a kérdés, hogy az a jó megoldás, hogy utána kinevettetjük magunkat, vagy pedig mondjuk el azokat a problémákat, amelyeket úgy gondoljuk, hogy fontos megoldani (Zaj, bekiabálás a kormánypárti padsorokból: Mi az ügyrendi javaslat?), mert nem hiszem azt, hogy bármelyikünk, akik itt ülnek, azok valóban nem egy jó közoktatási és felsõoktatási törvényt kívánnak javasolni. Köszönöm szépen, hogy ennyire bekiabáltak. (Felerõsödõ moraj.)