DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum ezt a nagyon nagy terjedelmû és dr. Magyar Bálint miniszter úr által jegyzett törvényjavaslatot teljesen alkalmatlannak tartja általános vitára is, és alkalmasnak tartja, természetesen arra is, hogy nemcsak a mi, hanem a jövõ nemzedékének közoktatását, a kétezredik év magyarságának közoktatását is e törvény alapján kellene tárgyalni és elfogadtatni.
Én nagyon sajnálom, hogy az ügyrendi vitával itt egy kis vihart kavartam, de úgy gondolom, hogy egyszerûsödött a kérdés, hölgyeim és uraim, a mai általános vitában. Annak ellenére, hogy a kormányzó pártok egy-két képviselõje Jeanne d'Arc-ként harcol a szakszervezetek égisze alatt a magyar pedagógusokért, a magyar közoktatásért, ahhoz képest kormánypárti képviselõtársaim igen kevesen képviseltetik magukat most itt ebben az általános vitában.
(17.00)
Tiszteletem a tárca államtitkár urának, és semmi kifogásom nincs az ellen, és nem is lehet természetesen mint országgyûlési képviselõnek, hogy ön képviseli az általános vitában a kormányt, én azonban úgy gondolom, hogyha ezt a törvényjavaslatot, ezt az átfogó törvényjavaslatot a szociálliberális kormányzat egyik legnépszerûbb minisztere jegyezte, akkor az általános vitában néhány pillanatra megtisztelhetett volna, nemcsak hogy bennünket, képviselõket, hanem döntõen a felsõoktatásban, illetve a közoktatásban dolgozókat is azzal, hogy megjelenik itt. Én úgy emlékszem, hogy mikor a déli órákban a szlovák köztársasági elnök itt elmondta nagyívû vagy nem nagyívû beszédét, akkor megjelent itt Magyar Bálint.
Én nagyon örültem volna, hogyha a miniszter úr megtiszteli az Országgyûlést azzal, hogy néhány percre bekapcsolódik, hisz az õ általa jegyzett törvényjavaslatról van szó.
Tisztelt Országgyûlés! Felszólalásomat, tekintettel arra, hogy igen kevés képviselõtársam vesz részt az általános vitában és figyelemmel arra is, hogy nem akarom húzni az általános vitát, hisz ilyen javaslatommal, kedves képviselõtársaim, egy dolgot azért elértem. Ma reggel 30 felszólaló jelentkezett, döntõen kormánypárti képviselõk, akik biztos, hogy jobbító szándékkal szerették volna elmondani az érveiket az általános vitában. Most hárman maradtunk a 30-ból. Erre az ügyrendi vita, illetve a javaslatom jó volt, hogy szûkült a felszólalók köre, és önök, kedves kormánypárti képviselõtársaim, elérték azt, amit akartak eleve is. Nevezetesen, hogy tûzzel-vassal ma az általános vitát a törvényjavaslattal kapcsolatban be lehet és be is fogják zárni, be fogják fejezni. S azután a részletes vitában, ennél kisebb érdeklõdõ, mondjuk 8 képviselõ elõtt önök eldöntik a magyar közoktatást, majd utána eldöntik a magyar felsõoktatást is.
Természetesen a felelõsség a kormánypárti képviselõket illeti, és nem, gondolom, hogy nem az ellenzéki pártokat, bár elképzelhetõ, hogy holnap néhány újságban az fog megjelenni, hogy az ellenzék hiúsította meg az általános vitát.
Mondandóm lényegére térve. Tisztelt Országgyûlés! Nekünk az az álláspontunk, hogy ezzel a törvénykezéssel a kormány a hatalmát próbálja megszilárdítani. Megpróbálom ezt nagyon röviden összefoglalva elmondani. Az 1994-es választások során hatalomra került szociálliberális kormány azonnal megkezdte az elõkészületeket a hatályba lépett közoktatási törvény módosítására, és nyilvánvaló, hogy e szándékukat szakmai és politikai jogok is indokolták. A Magyar Demokrata Fórumnak ezen túlmenõen az az álláspontja, csak kivonatosan, hogy nem tudjuk elfogadni azt az antihumánus pedagógiai filozófiát, melyet ez a törvénymódosító javaslat megjelenít, és majd a részletes vitában el fogjuk mondani az ezzel kapcsolatos érveinket.
Ugyancsak fõtételként a Magyar Demokrata Fórum intoleránsnak tartja azt az igyekezetet, hogy a kultúrtárca igyekszik védeni a közoktatást a vallásos neveléssel szemben. Hisz engedjenek meg itt, hogy néhány mondatot - képviselõtársam megengedi -, akkor elmondom. Nagyon érdekes és fortélyos, ügyes fogás, ahogy a törvényben szerepel, mondjuk az óvodai hitoktatáson való részvétel. Saját tapasztalatból, mint gyakorló apa is el tudom mondani, hisz 4 gyermekem van, ugye azt mondja a törvénytervezet, hogy az óvodai oktatás után, tehát ugye 4 óra, fél 5-ig tart az óvoda, majd lehet vallásos nevelésben részesíteni a gyermeket.
Természetesen, képviselõtársaim, abban nagyon megoszlik ez a Ház és a kormánykoalíció és a maradék pici kis 28 százalékos ellenzék, hogy milyen oktatásban vagy hitoktatásban vegyen részt a gyermek. Az én szubjektív, saját véleményemet hadd mondjam el, hogy nem szeretném, hogyha a gyermekem valami szektának vagy gyülekezetnek lenne a csápolója, de hát ez az én magánvéleményem. Ízlések és pofonok természetesen különbözõek. No, de hogy a saját kisgyermekemnél maradjak, nyilvánvaló, hogy képtelenség az óvodai oktatás befejezése után, 16 óra után a gyermeknek megteremteni azokat a feltételeket, hogy igenis részt vegyen mondjuk római katolikus, evangélikus, református, itt a történelmi egyházakra gondolok, történelmi hitoktatásában.
Tehát burkolt formában az az álláspontunk, hogy igenis, meg akarja akadályozni, illetve vissza akarja szorítani a törvényjavaslat a vallásos nevelést.
Mi veszélyesnek tartjuk azt is, ahogy a törvénymódosító javaslat tervezete a közoktatási intézmények alapvetõ funkcióját értelmezzük. Nem fogadjuk el a törvénymódosító tervezet gyermekekrõl alkotott doktrínér felfogását. Itt engedjék meg, képviselõtársaim, hogy néhány pillanatra megálljak. Itt a mai napon kezembe akadt a sajtószemle során egy rövid kis tanulmány, amelyet Tõkéczky László írt és a Magyar Nemzetben megjelent. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom. Ebbõl néhány tétel, bár ugye ez nem sajtószemle, de azért néhány.
Ugye a címe az, és nagyon igaza van, az egész törvénytervezetet és a kormánykoalíciót, különösen a liberális felének elképzeléseit gyönyörûen tükrözi, nevezetesen: A gyermeki jogok és a szabados iskola.
Ugye ez egy szabados törvény, és nyilvánvaló, hogy a gyermekekkel kapcsolatosan valami elképesztõ - elnézést a kifejezésért -, elképesztõ szabályozást ír elõ, és mivel a felszólalásom második részében ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni, néhány dolgot hadd emeljek ki.
Az új közoktatási törvénybõl egyszerûen kimaradt a tankötelezettség elmulasztásának szankcionálása. Ugye szabad a gyereknek iskolába járni - de hát nem kötelezõ a gyereknek iskolába járni. Hát végül is ezt így kell, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim.
Aztán ugye, nem nagyon ismeri a törvénytervezet, hogy mit jelent az, hogy korlátozottan jogképes, illetve cselekvõképes, és ez az egész törvényjavaslat tulajdonképpen, ahogy Tõkéczky írja, a mindenbe beleszóló gyermek fikcióját dédelgeti, akinek mindenre joga van. Például úgy, ahogy a törvényben szerepel, a szabad pedagógusválasztásra is. A továbbiakban ugye a gondolatnak a csúcsa, az eljárásban, mármint a tanár-diák konfliktus során, a gyermek, a tanuló javára kell dönteni, ha a tényállás nem tisztázható megnyugtatóan. Ilyen gyöngyszemek sokasága van, képviselõtársaim, ebben a szakértõi kormány által létrehozott törvényjavaslatban.
Nem akarom ezt tovább sorolni. Tisztelt Országgyûlés! Természetesen a Magyar Demokrata Fórum elutasítja a törvénytervezetben levõ centralizációs törekvéseket, veszélyben látjuk az esélyegyenlõséget. Elítéljük az oktatásügy nyilvánosságának korlátozását és összességében ezt a törvénytervezetet általános vitára teljes egészében alkalmatlannak tartjuk. Tekintettel, tisztelt Országgyûlés, arra, hogy ez a terület nem az én szakterületem, és itt az elõzõ vitában is hosszú érvelés hangzott el jó néhány képviselõ társam részérõl, hogyha semlegesek vagyunk világnézetileg és minden szempontból, ha itt kiváló szakértõk ülnek ebben a Házban, akkor lehetõleg azzal a kérdéssel próbáljon foglalkozni a képviselõ, amihez valamennyire ért.
Mivel jó néhány képviselõtársam fejbólintással megerõsíti, ezért engedjék meg, hogy jogászként egy nagyon pici területtel foglalkozzak, nevezetesen a gyermekvédelemmel. Mit és hogyan tartalmaz a törvény a gyermekvédelemmel kapcsolatosan? A törvényjavaslat a magyar gyermekvédelem szempontjait figyelembe véve mind az alkotmányosság, mind a hatályos törvényesség tekintetében számos hiányosságot mutat, nagyvonalú, felületes megoldásokat, a társadalmi problémák megkerülését tartalmazza, ezért e feladat betöltésére is teljes egészében alkalmatlan.
A Magyar Demokrata Fórum számtalan módosító indítványt fog benyújtani a célból, hogy enyhítse a gyermekekre és a gyermeket nevelõ családokra hárított méltánytalan terheket és kialakítsa az alkotmányban deklarált állami felelõsséget és a felelõsség biztosítékait a gyermek biztonságos, védett nevelkedéséhez és a család gyermeknevelõ feladatához.
Tekintettel arra, hogy a gyermeknevelés kötelezettsége elsõsorban a szülõt terheli, az államnak a család gyermeknevelõ tevékenységéhez biztosítani kell a minimális feltételeket. Tény, hogy az iskolát elhagyó ifjúság egyre magasabb szintû iskolázottsággal képes csak bekapcsolódni a munkavégzésbe, s a magasabb színvonalú képzés elsõsorban a közoktatásra hárul. Minden olyan kirekesztõ tendencia, amely a közoktatásban részt vevõ tanulók nagyobbik részével szemben hátrányos megkülönböztetést valósít meg, alkotmányellenes. Minden olyan törvény és szabályozás, amely a családok vagyoni helyzetétõl teszi függõvé a gyermek közoktatásban való részvételének és eredményességének színvonalát, mely korlátozza a családok lehetõségeit abban, hogy megfelelõen iskoláztassák a gyermeküket, az emberi szabadság durva korlátozásának minõsül.
(17.10)
Meggyõzõdésem, tisztelt Országgyûlés, hogy a közoktatásról szóló törvény illeszkedése a magyar társadalomban nevelkedõ gyermek védelméért mindaddig nem valósítható meg, amíg az Országgyûlés nem fogadja el a gyermekek védelmérõl szóló törvényt. Az elmúlt két évben számtalan kormányzati ígéret volt arra, hogy ez a törvény megszületik, ahhoz képest még mindig nem született meg.
A törvénytervezettel kapcsolatosan a 3. § (3) bekezdése kimondja a közoktatás ingyenességét, beleértve az óvodai, iskolai nevelés, oktatás, valamint a kollégiumi ellátás egészét. Álláspontom szerint az ingyenességet a mindenkori kormányzat felelõsségére az államnak kell szavatolni, a kormány ezt a kötelezettségét nem háríthatja át az önkormányzatokra. Az utóbbi években igazolódott be, és errõl Balsay képviselõtársam is beszélt, hogy a kormány ugyan deklarál jól hangzó és jogos társadalmi szükségleteket kielégítõ ígéreteket, ám azok végrehajtását úgy hárítja át az önkormányzatokra, hogy azok teljesíteni e feladatokat nem képesek. Itt elsõsorban a közoktatásra és az egészségügyre gondolok.
Az elõterjesztés 3. § (1) bekezdése a szülõk jogának gyakorlását kívánja lehetõvé tenni, holott ez esetben, véleményem szerint, nem a jog gyakorlásáról, hanem a szülõi kötelezettség teljesítésérõl van szó. A szülõnek nem joga a gyermekét felelõsséggel nevelni, hanem szülõi kötelessége. A szülõi felelõsség az utóbbi évtizedekben Magyarországon társadalmi méretekben is háttérbe szorult. Részben azért, mert egyre reménytelenebb helyzetbe kerültek a gyermeknevelõ szülõk, részben azért, mert az ideológiavezérelt közvélemény formálása a szülõi felelõsség kioltását idézte elõ.
Itt megállok egy pillanatra, tisztelt Országgyûlés. Talán a legnagyobb hiányosságát ennek a törvénytervezetnek abban látom, hogy a szülõi kötelezettséget, a szülõi felelõsséget, a család szerepét szinte negligálja, illetve alig foglalkozik ezzel a kérdéssel, holott meggyõzõdésem, azt hiszem, képviselõtársaim túlnyomó többségének is, hogy a család nélkül, a család összetartó szerepe nélkül és természetesen a szülõi kötelezettség és felelõsség nélkül lehetetlen lesz megfelelõen képzett gyermekeket a következõ évezredre útjukra bocsátani.
A 3. § (2) bekezdése, és rövid leszek most már, az intézmény pedagógiai programja, tevékenysége, mûködése és irányítása, szó szerint mondom: vallási és világnézeti igazságok állításáról nem foglalhat állást, és hogy világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.
Tisztelt Országgyûlés! Errõl beszéltem már a rövid, kis mondandóm elején, most is szeretném aláhúzni és hangsúlyozni, bár a patkó két oldalán ebben a kérdésben nem egységesek az álláspontok, de én úgy gondolom, hogy kormánypárti képviselõtársaim közül is vannak olyanok, akik ezt a bizonyos semlegességet, amelyet a törvényjavaslat elõír, nonszensznek tartják, ugyanúgy, mint az ellenzéki képviselõk. Nem tudom, mitõl s hogyan legyen semleges valaki?
Ez egy hasonló szlogen, mint amirõl az elõbb beszéltem, s hosszan, órákon keresztül vitatkoztunk, hogy milyen legyen egy jó országgyûlési képviselõ, parlamenti képviselõ, mennyire foglaljon állást politikai kérdésekben és mennyire fejtse ki csak a véleményét a szakszerûség keretei között.
Tisztelt Országgyûlés! Azt ígértem, hogy ilyen hosszú ügyrendi vita után, melynek egyik gerjesztõje és elõterjesztõje én voltam, rövid leszek. Szeretném tehát mondandómat azzal befejezni, hogy én nagyon sajnálom, hogy ilyen szintû törvényjavaslat került ide az Országgyûlés elé, és engedjék meg, hogy a délelõtti vitára is utaljak: jó néhány szocialista képviselõtársam kifejtette, és tulajdonképpen egyet is tudok vele érteni, hogy ez a sporttörvény egy kerettörvény, ez a sporttörvény nem olyan jó törvény, de fogjuk meg egymás kezét, képviselõtársaim, és csináljunk egy jó törvényt. Én pedig azt tudom tanácsolni, kedves képviselõtársaim, hogy e nemzeti konszenzus felé hajló óhajban és kívánalomban azért a kormánynak, különösen amelyik 72 százalékos többséggel rendelkezik, és amely akkora szürkeállománnyal rendelkezik, melyrõl a kisebbik kormányzó párt helyenként azt mondja, hogy a farok csóválja a kutyát, szóval, ha ilyen többséggel rendelkezik egy kormány és ilyen szakszerû képviselõkbõl áll, akkor ennél egy picivel, egy egészen picivel jobb törvénytervezetet kellett volna ide a Ház asztalára tenni, és akkor az ellenzéki képviselõtársak szakszerûen és konstruktív módon csak arról beszélnének, hogy, mondjuk, a 10. §, a 16. §, vagy a 28. § miért nem jó, és nem kezdték volna esetlegesen a törvény koncepcióját, illetve az egész törvény általános vitára való alkalmasságát vagy alkalmatlanságát kétségbe vonni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)