DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt elfogadta és programjába építette azt a szakmai álláspontot, hogy a magyar felsõoktatás strukturális alapproblémáját a monopol egyetemek és fõiskolák rendszere jelenti. Az ország egy-egy régiójában a különbözõ értelmiségi szakmáknak egy-egy fõiskolai, illetve egyetemi szintû képzési helye lehet ebben a rendszerben. Merev és pazarló a jelenlegi rendszer, mert egyrészt a jelentkezõ fiataloknak csak egy kis részét képes felvenni a keresett szakokra és fakultásokra, miközben olyan fakultások és egyetemek pedig tovább élhetnek, amelyekre az idõk változásával megszûnt a kereslet. Ez a monopolhelyzet arra ösztönzi a felsõoktatási intézményeket, hogy kényelmessé tegyék életüket, ne vállalják a minõségi oktatók és a gyenge oktatók között különbségtétel konfliktusát és egy rosszul felfogott egyenlõségi elv alapján mindenkit egyenlõen alacsony bérért dolgoztassanak.
Másik oldalról a diákok számára sem igazán a tanulás és a minõségi tudás fontos ebben a rendszerben, hanem az egyetemek által nyújtott monopol diploma megszerzése, amely jogosultságul szolgál a magasabb pályára való belépéshez. Tehát ez a rendszer abban egyesíti a diákságot és az egyetemi oktatókat, hogy kölcsönösen fogadják el az alacsony teljesítményt, hisz végül nem a tanulás és a tudás a fontos a monopol egyetemek rendszerében, hanem csak az általuk nyújtott diploma. Az egyetemi oktatók és a diákság nagy részénél már régen felismert igazság ez, és a független gondolkodású felsõoktatás-politikusok ezt a monopol jelleget tekintik a magyar felsõoktatás rákfenéjének. Ezzel szemben bizonyos egyetemi adminisztratív körökben azt az érdeküket szolgáló ideológiát terjesztik nagy hatással, hogy a fõproblémát a felsõoktatási intézmények szétaprózódottsága jelenti, és ezt úgy kívánják reformálni, hogy további centralizálás felé kényszerítenék a magyar felsõoktatást, és még a mai monopol egyetemeket és fõiskolákat is össze kívánják vonni átfogóbb centrumokba.
Ennek révén nemhogy a szükséges versengés teremtõdne meg az egyes szakterületeken, hanem még inkább a monopóliumszerû mûködés válna uralkodóvá Magyarországon a felsõoktatásban. Az elsõ országgyûlési ciklusban az akkori kormányzat - külföldi szakértõket tanácsadásra felkérve - szintén a versengõ egyetemi rendszerben látta a kiutat, de mivel a Világbank szakértõi inkább a centralizálás hívei voltak, ezt az elképzelést építették végül be az 1993-as felsõoktatási törvénybe, és a mostani, módosított törvényjavaslat ezt kívánja teljesíteni. Ha igaz az, hogy a Világbank szakértõinek eddig tanácsai alapján sokszor nagyon pórul járt a magyar gazdaság, akkor a felsõoktatás területén ezt fokozottan elmondhatjuk.
A Független Kisgazdapárt tehát általános jelleggel elutasítja ezt a módosító javaslatot, mint a monopol egyetemi és monopol fõiskolai rendszer kiteljesítõjét. És az Országgyûlés nyilvánossága elõtt be kívánom jelenteni a magyar értelmiségi köröknek és a népnek, hogy a Független Kisgazdapárt kormányra jutásának esetén erõteljes lépéseket tesz majd a versengõ egyetemi rendszer létrehozása felé. A minõségvédelem címén ma inkább az egyetemi monopóliumokat és a fõváros- központúságot védik a szociálliberális oktatáspolitikusok és a velük együttmûködõ egyetemi oligarchiák. Ezzel szemben a Független Kisgazdapárt kinyitja a szabad egyetemalapítás lehetõségét a vidéki önkormányzatok számára és azt, hogy lehessen egyetemet alapítani Egernek, Kecskemétnek, Békéscsabának, Nyíregyházának éppúgy, mint Kaposvárnak, Nagykanizsának és Szombathelynek egyaránt.
A versengés jobban tudja biztosítani a minõséget, mint a központi engedélyeztetési bizottságok, amelyekben sokszor a mai monopol egyetemek oligarchiái döntenek a saját érdekköreik szerint. Fontos lesz ez a radikális változtatás azért is, mert így a fõvárossal hátrányban lévõ vidéki magyar nép fiaiból és lányaiból is sokkal több jogász, közgazdász, tanár, szociológus és történész lehet, és ez kultúrpolitikailag nagy lépés lesz az egyenlõtlenség felszámolása terén. E modell megteremtése megduplázhatja a jövõben az egyetemi és fõiskolai diákság létszámát, és ezzel a fiatalkorú munkanélküliség égetõ gondjain is segíteni tudunk majd.
A magyar népnek inkább megfelelõ az, ha fiai és lányai az egyetemek és fõiskolák falai között képzést kapnak, mintsem munkanélküli segélyen éljenek kilátástalanul. Ez pedig a felsõoktatási finanszírozás új forrását is jelentheti egyben. A fiatalkorúak munkanélküliségi támogatására nyújtott költségvetési pénzek egy része átcsoportosítható lesz a Kisgazdapárt által sürgetett versengõ egyetemi rendszerben.
Tisztelt Képviselõtársaim! A bevezetõ megjegyzések után engedjék meg, hogy néhány részletesebb megjegyzést tegyek a törvényjavaslattal kapcsolatban.
(19.10)
Elõször is felmerül az állami és nem állami egyetemek és fõiskolák megkülönböztetésének és az államiak privilegizált kezelésének a kérdése, amely megkülönböztetést az elõttünk fekvõ törvényjavaslat is fent kívánja tartani. A valamikori szocialista ideológia államfensõbbség gondolkodásába ez belevág, mert ahogy az állami tulajdon is, mint a leghaladóbb kiemelt a magántulajdon fölé, de ma már tudjuk, hogy ez zsákutcának bizonyult. Különösen képmutatónak tûnik e különbségtétel fenntartása mellett, hogy a törvényjavaslat indoklásának második oldalán versenysemlegességrõl beszél az elõterjesztõ.
A versenysemlegesség csak akkor valósulhat meg, ha törvényjavaslat eltörölné az állami és a nem állami egyetemek és fõiskolák megkülönböztetését és költségvetési támogatás szempontjából semmilyen különbséget nem tenne közöttük. A versenysemlegesség ellenére tudjuk, hogy mit jelent ma e megkülönböztetés az egyházi egyetemek számára, amelyek sokszor a pénzügyi csõd elé kerülnek, akármennyire is igyekeznek egyszerûen megszervezni az oktatást.
Mi tehát javasoljuk, hogy határozza meg a törvényjavaslat azokat a paramétereket, amelyek alapján az állami egyetemnek, illetve fõiskolának ismeri el egy bármely városi önkormányzat, vagy egyház által alakított felsõfokú intézményt, és ezután minden megkülönböztetés nélkül ugyanazt a normatív finanszírozást kapja meg az állami költségvetésbõl. Az állami és nem állami felsõoktatási intézmény megkülönböztetése máskülönben is sérti a tanszabadság alkotmányos elvét, noha a magyar Alkotmánybíróság sajnálatos módon még nem döntött az egyházi egyetemek e tárgyban beadott alkotmányos panasza ügyében. A Független Kisgazdapárt tehát indítványozza, hogy a törvényjavaslatból iktassák ki az állami és nem állami felsõoktatási intézményekre osztás-különbözõség tételét, és ennek megfelelõen dolgozzák át a benyújtott törvényjavaslatot.
A következõ kifogások a törvényjavaslat 2. §-ban foglalt egyetem-alapítási feltétel rendszerére vonatkozik. Kiindulópontként csak az fogadható el annak, aki valóban komolyan gondolja az egyházi és az önkormányzati egyetemek alapításának lehetõségét, hogy kezdetben csak kevés szakon és jórészt másodállásos foglalkoztatásban lehet egy új egyetemnél biztosítani az oktatói gárdát és az intézményi háttért. Csak évek alatt bõvülhet ki a szakok és a fakultások számára ezeknél, és érheti el a sok évtized óta mûködõ egyetemek nagyságát és stabilizálódhat egy állandó jellegû tanári gárda az új egyetemeken, fõiskolákon. Ehhez képes a törvényjavaslat kritizált 2. §-a eleve több tudományágban alapított szakok léte esetén és a másodállásos tanári foglalkoztatás kizárásával teszi lehetõvé az egyetemkénti elismerést. Másodállásos foglalkoztatás nélkül a mai állami egyetemek egy része is csak fél kapacitással tud ma mûködni. De a már elismert egyetemeik, nyomorúságos pénzügyi helyzetük miatt, biztos becsukhatják e feltétel miatt a kapuikat. Új egyetem vagy fõiskola alapítására azonban e kritériumok miatt a törvényjavaslat tulajdonképpen tiltást mond ki. Lehet, hogy erõs kifejezésnek fogják találni képviselõtársaim, de a képmutatás csúcsának lehet tekinteni a törvényjavaslat készítõinek versenysemlegesség hangsúlyozását, miközben ténylegesen elhalásra kényszerítik az egyházi és magánegyetemeket és fõiskolákat. Ezzel a szabályozással szemben javaslom, hogy az egyetemek és fõiskolák szabadabb alapítása érdekében és ugyanakkor a minõségvédelem érdekében csak azt írja elõ a törvényjavaslat, hogy egy szak indítása hány minõsített oktató esetén lehetséges, és a minisztérium felsõoktatási részlege ennek meglétét folyamatosan ellenõrizze. Ennek figyelembe vételével a Kisgazdapárt a következõ módosító indítványt teszi a törvényjavaslat 2. és 3. §-a jelenlegi szövege helyett.
2. § (1) bekezdés. Egyetem abban az esetben létesíthetõ, illetve mûködhet, ha legalább egy tudományágban és egy szakon belül öt tudományosan minõsített oktatóval rendelkezik, illetve ezen belül legalább egy akadémiai doktor minõsítési oktató áll rendelkezésre. Amennyiben ez az elõfeltétel egy hónapnál hosszabb idõszakra megszûnik, a minisztérium intézkedik a költségvetési támogatás azonnali felfüggesztésérõl.
(2) bekezdés. A tudományos minõsített oktatók tényleges részvételét az egyetemek oktatási tevékenységében a minisztérium folyamatosan ellenõrzi.
3. § (1) bekezdés. Fõiskola abban az esetben létesíthetõ, illetve mûködhet, ha legalább egy tudományágban és egy szakban három tudományos minõsített oktatóval rendelkezik. Amennyiben ez az elõfeltétel egy hónapnál hosszabb idõszakra megszûnik, a minisztérium intézkedik a költségvetési támogatás azonnali felfüggesztésérõl.
(2) bekezdés. A tudományos minõsített oktató tényleges részvételét az egyetemek oktatási tevékenységében a minisztérium folyamatosan ellenõrzi.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat 4. §-a a törvény elõkészítõ központi törekvését a mai egyetemek és fõiskolák felsõoktatási szövetségekbe terelését rögzíti, majd a tizennegyedik paragrafusban vázolja ennek részleteit. Önkéntes kezdeményezésrõl és a szövetségbe lépésrõl van itt szó, mint valamikor a téeszcsébe, a kolhozba belépés is önkéntes volt. Akkor, mint tudjuk, jöttek az agitátorok és azok beszélték rá a vonakodó parasztokat a belépésre. Most itt költségvetési kényszerekkel próbálja a szociálliberális kormányzat helyettesíteni az agitátorokat. Lehetett haladónak tekinteni ahhoz képest, amikor egyszerûen megverték az agitátorok a belépni vonakodót. De a végeredmény ugyanaz. Perspektivikusan mindenkit be akarnak terelni most a létrehozandó egyetemi kolhozba.
Tisztelt Képviselõtársaim! A bevezetõ részekben már jeleztem a kritikámat, a monopol egyetemek e fokozásra pedig épp annyira zsákutca lenne ez, mint az volt a kényszerkolhoz a mezõgazdaságban is. Javaslom tehát, hogy a törvényjavaslat készítõi álljanak el a felsõoktatási szövetség létrehozásának gondolatától, és ehelyett a szabadabb egyetem és fõiskola alapítás feltételeit vegyék be a törvényjavaslatba.
A következõ kérdés az egyetemek és fõiskolák normatív finanszírozására vonatkozik, amelyet a törvényjavaslat 9. §-a szabályoz. A Kisgazdapárt e kérdéskör szabályozását a következõ megfontolások alapján közelíti meg. A kiemelkedõen költségigényes felsõoktatási képzés, vagyis az orvostudományi, a természettudományi, a mérnökképzést külön kell választani a többi, alacsonyabb költségigényû felsõoktatási kérdéstõl. A különválasztott magas költségigényû képzés normatív finanszírozása külön-külön az orvosi, a természettudományi és a mérnökképzésben magasabb, egy hallgatóra kivetített normatívát kell kialakítani a képzéshez szükséges pontos számítások alapján.
(19.20)
A mûszaki egyetemek és fõiskolák vonatkozásában egy külön törvényi felhatalmazással átmeneti idõre egy kormánybiztost kell kinevezni. Ezen intézmények átvilágítására és a szükségtelenné vált fakultások és szakok megszüntetésére be kell látni, hogy az egyetemi és fõiskolai autonómia nem tudja kikényszeríteni a társadalmilag fölöslegessé vált kohászmérnöki, bányamérnöki és egyéb nehézipari jellegû fakultások és szakok felszámolását.
E bezárások után kell megállapítani a továbbra is szükséges mûszaki felsõoktatási képzés normatíváit. Az összes többi felsõoktatási képzésre - bölcsész-képzésre, közgazdász-képzésre, jogász-képzésre - azonos normatíva megállapítását tartja szükségesnek a Kisgazdapárt. Meglátásom szerint a jobb lobbyzási képesség és a kormányzathoz való közelség tudta elérni azt, hogy ezen a téren eltérõ normatívák kerüljenek a megállapodásra, így ellene vagyunk a további differenciálásnak.
Végül nevezni kell, hogy helytelennek tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat az állami költségvetési normatív támogatás több címen szétbontva kívánja biztosítani a felsõoktatási intézmények számára. Itt hat normatív hallgatói képzési, létesítményfenntartói, programfinanszírozási, kutatási és fejlesztési elõirányzatot különböztet meg.
Mi javasoljuk, hogy az ezekre szánt összeget egyetlen normatívában egyesítse a törvényjavaslat, és ennek a neve hallgatói normatíva legyen. Ezt a normatívát úgy kell megállapítani, hogy az összes ezután alapítandó önkormányzati és egyházi egyetem és fõiskola is megkaphassa a hozzájuk jelentkezõ diáklétszám után ezt az összeget.
A törvényjavaslattal szembeni következõ kritikánk az egyetemek és fõiskolák vezetési modelljére vonatkozik. A törvényjavaslat tovább kívánja erõsíteni azt a mai vezetési struktúrát, miszerint a felsõoktatási intézményeket, a politikai demokrácia intézményeinek megfelelõen, a benne résztvevõ csoportok képviselõi egy-egy testületben összezárva - kari tanács, egyetemi tanács vagy szenátus - vezeti.
Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy ez a vezetési modell lemerevíti az egyetemeket és a fõiskolákat, és megújulása helyett reménytelen belharcra kényszeríti a diákság, az oktató gárda és az egyetemi adminisztráció képviselõit. A Független Kisgazdapárt ezért úgy látja, hogy a versengõ egyetemi, fõiskolai rendszerben a diákság és a jó oktatók nagyobb szabadságot kapnak azzal, hogy szabadon választhatnak az értük versengõ felsõoktatási intézmények között és inkább az egyetemi rektor, illetve a fõiskolai fõigazgatók egyszemélyi vezetése felé kellene eltolni a felsõoktatási intézmények vezetési struktúráját. A versengõ egyetemi modell rákényszeríti a kiszélesített jogkörû egyetemi rektorok és fõigazgatók felelõsségét és nyitottságát a diákság és az oktató igényei elõtt, másrészt kinevezése és leváltása pusztán a felsõfokú intézményt alapító és fenntartó szervtõl - õrkormányzattól, egyháztól - függjön.
Ez a kinevezési és felmentési eljárás persze megköveteli az eddigiekben államinak nevezett egyetemek és fõiskolák vonatkozásában, hogy ezek rektorai és könyvigazgatói fölött a fenntartói jogosítványokat ne az oktatási minisztérium, hanem egy ettõl függetlenített állami, felsõoktatási bizottság gyakorolja.
Rossz vezetés következtében létrejött gazdasági ellehetetlenülés esetén ez a szerv lenne jogosult felmenteni az állami alapítású egyetemek és a fõiskolák egyszemélyi vezetõit és új vezetõt kinevezni, vagy dönteni az adott intézmény megszüntetésérõl. Meggyõzõdésünk, hogy a felsõoktatási vezetési modell esetén hamar kialakulna professzionális egyetemi vezetésre szakosodott egyetemi menedzserek szélesebb csoportja és a mai felsõoktatási zsákutcából csak ez jelenthet kiútat.
Összességében tehát javaslom az elõttünk fekvõ törvényjavaslat visszavonását és szemben az ebben lévõ, tovább centralizált monopol egyetemi rendszer helyett a versengõ egyetemi és fõiskolai rendszer felé irányuló módosítások kidolgozását. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)