SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy néz ki a Ház, hogy egy bizottság sem lenne szavazóképes, talán tízen vagyunk. Nem tudom, mitõl plenáris ülés ez? Ettõl függetlenül megpróbálom elmondani a felsõoktatásról szóló '93. évi törvény módosításával kapcsolatban: a törvénytervezet hibásan különbözteti meg az állami és nem állami egyetemeket. Az állami egyetemeket az 1990/IV. törvény alapján az egyháziakkal azonos módon kell kezelni.
Az egyházi intézmények szempontjából van egy azonnal szembeötlõ különbség. A most érvényes felsõoktatási törvény és a módosítási javaslat között a most is érvényes törvény beszél az állami és nem állami intézményekrõl, azon belül a nem állami két csoportra oszlik: egyházi és magánintézményekre. A módosítási javaslat melléklete ebben a csoportosításban sorolja föl továbbra is az intézményeket.
Ez a csoportosítás és felosztás azonban a módosítási javaslat szövegébõl teljesen eltûnt. Minden paragrafus, ahol nem állami intézményekrõl is beszélnek, egységesen nem állami intézményekrõl szól. Nem különbözteti meg az egyházi és magánintézményeket, holott a rájuk vonatkozó törvények különbözõek. Ennek következtében az egyházi szférával kapcsolatosan annyi a törvénybe ütközõ szabályozás, hogyha a javaslatot ebben a formában megszavazza a tisztelt Ház, akkor az Alkotmánybíróság biztos, hogy vissza fogja küldeni a parlamentnek.
Az állami és egyházi intézmények közösen egy célért dolgoznak. Mesterséges szembeállításukra tett minden kísérletet el kell utasítani. Ugyanígy fel kell számolni minden különbséget a vidéki és a fõvárosi egyetemek között. A különbségek fölszámolásához tartozik a finanszírozási differenciák eltüntetése, a vidéki egyetemek arányuknak megfelelõ képviselete az akkreditációs bizottságban, az FTT-ben, és minden olyan területen, ahol a vidéki egyetemek a fõvárosiakkal azonos módon tudják képviselni a magyar tudomány és kultúra egyetemes érdekeit.
A minden területen megvalósuló arányos képviselet egyszersmind a vidéki egyetemek jogos érdekvédelmének is az eszköze. Megállapítható, hogy a törvénymódosítás tervezete hibás módon oktatási nagyüzemnek tekinti az egyetemeket, nem pedig tudományos mûhelyeknek.
A kutatásnak az Akadémiáról az egyetemekre való áthelyezése sokat hangoztatott cél. Az erre való törekvés azonban nem látszik a törvénymódosítás tervezett szövegében.
A módosítási tervezet túlságosan gazdasági szempontú, és nem az egyetem szükségleteibõl indul ki. A törvénymódosításnak jól mûködõnek, nem pedig olcsónak, és nem emelt szintû középiskola módjára mûködõnek kell lenni.
Különös fontosságot kell tulajdonítani az úgynevezett kis szakok kérdésének, mivel részben ezek adják az egyetemeknek az egyetem jelleget. Részben államközi megállapodások következtében, azért, hogy külföldön is legyenek magyar tanszékek, meg kell maradniuk a bolgár, holland, lengyel, cseh stb. szakoknak.
Az egyetemek tudós tanárainak a tudományos életben mindenképp részt kell venniük. Sosem lehet gazdasági megfontolások kérdése tudósaink nemzetközi életbe való bekapcsolása, a magyar tudomány eredményeinek külföldi elfogadtatása. Ezt a kérdést sosem lehet pusztán gazdasági szemszögbõl vizsgálni. Cél az, hogy a vidéken is megmaradjanak és kialakuljanak a tudományos mûhelyek. Ezt a decentralizálódó fejlõdési irányt támogatni kell.
A NAT elõírásainak megfelelõen bizonyos nagyobb oktatási területek tanítására fel kell készíteni a pedagógusokat, például ember és társadalom. Az e tantárgy bevezetésére félretett állami pénzeket az amúgy is szûkösen ellátott egyetemek számára lehessen csak kifizetni, nem pedig konjunktúra hatására szervezõdött, esetenként rossz minõségû és gyanús kapcsolatrendszerû oktatási kft-knek.
(21.10)
A mûvelõdési kormányzat által a közvéleménybe betáplált, drágán mûködõ felsõoktatásról szóló híresztelések megalapozatlanok. Minden bizonnyal a meglévõ pénzbõl lehetne ésszerûbben is gazdálkodni. De a magyar felsõokatásban megszerzett diploma minõség tekintetében a legjobbakkal is felveszi a versenyt. És valójában világviszonylatban is a legolcsóbbak közé tartozik. Például a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, amelynek általános elismerést kivívó, külföldön tanuló ösztöndíjasainak összes képzési költségei a négy éves képzési ciklusban egy diákra számítva négyszázezer forintot tett ki, ami ritkaság.
Ebbõl a ténybõl, valamint az egyetemen felhalmozódott szellemi kapacitás ismeretébõl és az egyetemi autonómia elvébõl kiindulva elfogadhatatlannak tartom, hogy egyetemeink élére gazdasági kormánybiztost nevezzenek ki, aki csak a finanszírozás szempontjából vizsgálná az egyetemek mûködését. Ez az egyetemeken folyó tudományos munkára, képzésre nézve beláthatatlan, esetenként visszafordíthatatlan következményekkel járna. Például épületek eladása, tanszékek megszüntetése, visszafejlesztése, miként azt az ELTE esetében az elmúlt héten javasolták.
A finanszírozást illetõen elfogadhatónak tartom a normatív finanszírozásra vonatkozó törekvéseket. A bevezetés gyakorlatát viszont csak akkor tudom elfogadni, ha az a normatív elosztási rendszerrõl a normatív finanszírozási rendszerre való áttérést készíti elõ. És az egyetemek valós szükségletébõl indul ki, nem pedig pénzügyi szempontokból. A TTK-képzésnél a normatíva tartalmazza a szükséges gépi és egyéb berendezések költségeit. De a bölcsészetnél a normatíva az ugyanilyen fontos könyvek, folyóiratok állandó beszerzésének igényét nem veszi figyelembe. Ennek ismeretében a bölcsésznormatíva összegét a tervezettnél magasabban kellene megállapítani. E mellett szükség van a könyvtári háttér rendszeres anyagi alappal való folyamatos fejlesztésére is. A magyar egyetemek könyvtári háttér nélkül igen nehéz helyzetbe kerülnek a külföldi univerzitásokkal szemben.
Ugyancsak megoldatlan az egyetemi tevékenység lényegét jelentõ doktori kurzusok finanszírozása. A törvénymódosításban figyelembe kellene venni, hogy a hivatalos doktori ösztöndíjasokon kívül mások is részt vesznek a kurzuson. Ezek képzési normatívájáról is rendelkezni kellene. Figyelembe kellene venni az oktatók számát és a kutatás igényeit, a megpályázható kutatási alapot, és a mindenkori költségvetés összegével kellene arányosítani. Külön figyelembe kellene venni az egyes szakok mûveléséhez szükséges idegen nyelv oktatási költségeit. A doktori kurzusokban is szükséges nyelvi képzés költségeit.
A törvénymódosítás tervezett szövege hosszan beszél a nem létezõ egyetemi szövetségekrõl. Ugyanakkor a dékánok felmentését szabályozó paragrafus hiányzik belõle. A törvénytervezet a finanszírozási rendszer konkrét ismerete nélkül nem áll meg, ha a finanszírozási elképzelések nem a valóságból indulnak ki, hanem egy absztrakt politikai szándékot tükröznek. Úgy vélem, hogy a törvénymódosítást a fent említett hiányosságok miatt a jelen formájában nem lehet elfogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)