BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan képviselõnek, aki sokadik egy nagyon fontos kérdés vitájában, már megadatik a méltányosság gyakorlásának lehetõsége, végigkísérve ugyanis a vitát, kiderül, hogy mondanivalójának egy részét nem kell föltétlenül megismételnie, hisz elõtte szóló képviselõtársai nagyon sok fontos gondolatot elmondtak. Magam is így vagyok ezzel. Mondanivalóm egy részét éppen a velem egy megyébõl való Iványi Tamás képviselõ úr mondta, tehát én most még itt helyben is rövidíteni tudok az általam szándékolt szövegen.
Legutóbb múlt év szeptemberében foglalkoztunk a felsõoktatás kérdéskörével, akkor egy országgyûlési határozati javaslatot vitattunk meg, s ennek a határozati javaslatnak három fõ kérdésben körvonalaztuk a hiányosságait, és vártuk, hogy ez a törvény, amit most a parlament megvitat, ezeket a hiányosságokat pótolni fogja.
Abban a vitában fölvetõdött, hogy nehéz úgy beszélni a felsõoktatásról, hogy még nincs közoktatási törvény, nehéz úgy határozati javaslatot hozni, hogy a modernizációs elképzelések késõbb születnek, különös tekintettel az integrációra és a tanárképzésre, és nehéz úgy vitatkozni, hogy a felsõoktatás normatív finanszírozása még nincs kidolgozva. Én tehát ezeket a kérdésköröket próbáltam meg megkeresni és körbejárni a mostani országgyûlési ciklusban, tehát ebben a vitaszakaszban.
Mit kellett megállapítanunk? Mire volt idõ? A graviditásnak is elegendõ kilenc hónap. A közoktatási törvényt párhuzamosan vitatjuk, tehát végsõ formájában nem tud segítséget nyújtani a felsõoktatásnak jó 40%-ot kitevõ tanárképzés részéhez, igaz, hogy a törvény meg sem célozta ezt, hisz egy kormányhatározatban 1997 december 31-i határidõvel tulajdonképpen még mindig elnapolta a tanárképzés kérdéskörét.
Számomra nem egyértelmû, hogy szabad-e a felsõoktatásnak egy ilyen meghatározó részét kormányhatáskörbe utalni, vagy mindenképpen a parlamentnek kellene foglalkozni a tanárképzés kérdéskörével. Megmondom, miért szerettem volna, hogyha a törvény keretei között tárgyalhatunk róla.
A modernizációs lépések, ezen belül a felsõoktatási integrációs elképzelések óhatatlanul érintik a tanárképzés helyzetét. Egyetlenegy aspektusát említeném, nem akarom ismételni, amit Iványi képviselõ úr mondott, nem akarom ismételni, amire Bihari Mihály utalt, olyan esetben, amikor az integrációs elképzelések közül nem a regionális, hanem a helyi integráció kerül napirendre, nint például Nyíregyháza esetében, akkor pillanatnyilag nem látom tisztán a lehetõségeket.
Ha a városi-megyei érdeket, a szellemi központ megtartását, a diplomakiadás presztízsét figyelembe véve egy többkarú fõiskola mellett voksolunk, eközben a felsõoktatás mondernizációs elképzelései, különös tekintettel az ötéves egyetemi szintû tanárképzés belátható idõn belüli megvalósítására, tulajdonképpen törvényerõre emelekednek, akkor ez a felsõoktatási törvény hogyan tudja kezelni azt az ellentmondást, ami röviden így fogalmazható meg: egyetemnek van fõiskolai diplomát kiadó joga, fõiskolának pillanatnyilag még nincs egyetemi diplomát kiadó joga. Tehát a részletes vitában és a bizottságok által benyújtott módosításoknál külön gondot kell arra fordítani, erre egyébként Bihari Mihály úr is utalt, hogy a kihelyezett képzésnél, tehát a programkihelyezéseknél, telepített képzéseknél, valamint a törvény által lehetõvé tett vagy elképzelhetõvé tett többkarú helyi fõiskoláknál az akkreditáció után az egyetemi szintû diplomakiadás megvalósulhasson.
(21.30)
Ez volt tehát az elsõ gondom, amikor mérleget készítettem, hogy tavaly óta mennyiben sikerült a törvénykezésben elõrébb lépnünk.
A másik kérdéskör a oktatói bérezés kérdésköre volt. Közismert, hogy a felsõoktatás érdekvédelmi szervezetei minden fórumon megpróbáltak ebben a kérdéskörben eredményt elérni. Vitathatatlan, hogy ebben az évben a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása a "G" kategória bevezetésével átmenetileg szabályozta ezt a kérdést. Ugyanakkor a törvénytervezet nagyon szûkszavú az oktatók bérezését illetõen, csupán egy kormányhatáskörbe utaló mondata van 1997. január 1-jétõl kezdõdõen, hogy ki kell dolgozni az oktatók minõségi elvû bérrendezését, ennek a koncepcióját azonban ebben a törvényben még nem vázolja fel. Miközben nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági helyzetében a költségvetési sarokszámok megállapítása elõtt, tehát a költségvetési vita megkezdése elõtt kellene ebben a kérdésben dûlõre jutni. Én azért úgy gondolom, hogy magam minden olyan módosító javaslatot támogatni fogok, bárki nyújtsa is be, amely a felsõoktatásban érintett oktatók és oktatást segítõk, alkalmazottak bérrendezésében elõlépést kíván tenni, és már ennek a törvénynek a keretei között rendezni szeretné a kérdést.
Megemlítenék még egy dolgot, ami talán nem is pont most aktuális, inkább a tárcának szánom a figyelmeztetést. Össszefüggésben van ez a kreditekkel és a törvényben szereplõ képzési idõvel. A törvény most a képzési idõ meghatározásával szabja meg, hogy mi számít fõiskolai, mi számít egyetemi képzésnek. Ha azonban a krediteket kidolgozzuk, és ez 1998. december 31-ével vélhetõleg realizálódik, akkor be kell egy új meghatározást is emelni a törvény szövegébe, mégpedig azt, hogy a kreditek teljesítésével is diplomát lehet szerezni. Ez különösen érdekes lehet másoddiplomás képzésnél, aminek természetesen anyagi vonazatai is vannak mind az intézmény, mind az intézmény szolgáltatását igénybe vevõ hallgató részérõl. Az intézmény számára talán az lenne az érdekes, hogyha teljes képzési idõben minden beiratkozott félévben megkapná a normatív finanszírozás után járó összegeket, míg egy egyéni tanrendet fölvállani tudó és a szakképzés krdetitjeit rövid úton teljesítõ hallgatónak, aki fizet egyébként a tanításért vagy a tanulásért, annak számára az lenne kedvezõbb, ha mondjuk másoddiplomáját nem feltétlenül a megszabott képzési idõ alatt, hanem ennél rövidebb idõ alatt is teljesíthetné. Említettem, hogy ezt nem feltétlenül most gondolnám szabályozhatónak, de a kérdéskör körbejárását ajánlani tudnám a tárca képviselõinek.
Hogy néhány jó dolgot feltétlenül megemlítsek, amit örömmel találtam ebben a törvényben: számomra nagyon jó érzés volt olvasni a normatív finanszírozásra való áttérés szándékát és ennek a különbözõ területeit, úgy vélem azonban, hogy a normatív finanszírozás bevezetése nem egyszerû dolog, mert a jelenleginél jóval több forrást igényelne. A rendelkezésre álló - egyébként végtelenül szûkös - keretek más szempontok szerinti újraelosztása nem feltételenül fogja tudni megoldani a felsõoktatás anyagi problémáit. Ennek ellenére tehát, hogy látom, hogy a normatív finanszírozás összegeinél, tehát a forrásoldalnál még komoly tennivalók vannak, ezt a kérdést valóban nagy örömmel olvastam és követtem figyelemmel a törvénytervezetben.
A törvénytervezet egyik legerõsebb részének a felsõoktatási szakképzés kérdéseinek rendezését és ennek a beemelését tekintettem, és utoljára szeretném megemlíteni a számomra igen örvendetes dolgot, amely a határon túli képzés finanszírozásának megemlítésével, ennek az anyaintézmény költségvetésében történõ megjelenítésével összefüggõ paragrafus, mert úgy vélem, hogy ez egy nagyon egészséges szemléletváltást indít el. Egy olyan ország, amelynek nagy számú határon túli kisebbsége van, a nyelvhasználat szempontjából, a határon túli magyar anyanyelvû értelmiség megerõsítése szempontjából, a nemzethez tartozás, a nemzeti identitás szintentartása szempontjából, a kisebbségi magyarság fennmaradását célzó elképzelések szempontjából meghatározó jelentõsége van, hogyha az anyaország nem a kiképzett emberek elszívásával, tehát a csúnya szóval említetett agyelszívással viszonyul a kisebbségi értelmiséghez, hanem kitelepített oktatással próbálja megerõsíteni helyben a nemzeti nyelvet használó értelmiséget és próbálja a magyarsághoz tartozás gondolatát ilyen módon is ápolni. Mivel magam is egy olyan intézményhez kötõdöm, amelynek kihelyezett képzése van Kárpátalján, mint említettem, a törvényben ennek a szemléletváltásnak a megjelenítését és kodifikálást igen nagy örömmel olvastam, és mivel ez számomra igazán jó része a törvénynek, én most ezzel a pozitív értékeléssel fejezném be mára tervezett hozzászólásomat és köszönöm a figyelmet.(Taps.)