TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor néhány hónappal ezelõtt a millecentenáriumi ünnepségek kezdetén e Házban összegyûlt a világ magyarsága, hogy az elnök úr elnöklete mellett, továbbá a köztársasági elnök úr és a miniszterelnök jelenléte mellett megnyissa a magyarság 1100 éves kárpát-medencei tartózkodásának ünnepségsorozatát, és mindez úgy történt, hogy egyetlenegy magyar zászló nem volt a Magyar Köztársaság Országgyûlésének, illetõleg egykori felsõházának termében elhelyezve, és önök úgy látták lebonyolíthatónak ezt az ünnepségsorozatot, hogy a Himnuszt éppúgy nem lehetett hallani, mint a Szózatot. Akkor már világosan lehetett látni, hogy a magyarság kétségbeejtõ, mondhatni, tragikus helyzetbe került. (Nevetés az MSZP padsoraiban.) Ennek a tragikus hanyatlásnak a legkülönbözõbb formáiról szóltak a világ legkülönbözõbb tájairól érkezett magyarok, és én úgy gondolom, hogy ezek mellett a jajkiáltások mellett szó nélkül elmenni nem lehet, és ezért én javaslom a tisztelt Háznak, hogy fokozott figyelemmel kísérje mindazt, ami ebben a témakörben elhangzik, hiszen Magyarország a földkerekség egyetlen országa, amelyet önmaga határai vesznek körül, és amelynek állampolgárait millió számra úgy tették idegen ország állampolgáraivá, hogy soha a lakóhelyét el nem hagyta. Ezért ez a nép különös gondoskodást igényel, nem pedig azt a fokú negligenciát, amelyet a jelen kormányzat tanúsít iránta. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)