DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Akik az ajánlást forgatták és forgatják, azok láthatják, hogy részben képviselõtársaimmal, Bretter Zoltánnal, Nádori Lászlóval, Daróczy Zoltánnal együtt meglehetõsen sok módosító indítványt nyújtottunk be, részben egy hetes brigád tagjaként nyújtottam be módosító indítványokat és úgy tûnik, hogy egyedül vagyok itt közülük, tehát nyilván rám hárul ezeknek a módosító indítványoknak a megindoklása, részben ezen túlmenõen egyedül is meglehetõsen sok módosító indítványt nyújtottam be. Nem akarom fenyegetni a Házat azzal, hogy én ezeket az indítványokat mind meg akarom indokolni, hiszen elég hosszú idõt venne igénybe.
Azokat szeretném ezekbõl kiemelni, amelyeket én a legfontosabbnak tartok, és amelyekrõl úgy vélem, hogy a törvény végsõ szövegének a kialakításakor fontos lenne, ha ezek a módosító indítványok megvalósulhatnának. Mindenek elõtt az elsõ az egyetem meghatározása és a fõiskola meghatározása. Az általános vitában volt módom ecsetelni azt, hogy a '93-as törvény, amelyet én jó törvénynek tartok, egyetlen hibájának azt róttam fel akkor, hogy az integráció elõrehaladásában tulajdonképpen egy laza formát teremtett csak, a társulásokat, amelyek nem ösztönözték az intézményeket az integráció megvalósítására. Ehelyett ebben a törvényben született egy forma - a szövetség -, amely az én megítélésem szerint szintén nem segítette volna elõ ennek a célnak a megvalósulását, legfeljebb bonyolultabbá tette volna a társulásokat és az intézmények együttmûködését.
(17.40)
Éppen ezért javaslataink és elõterjesztéseink azt a célt szolgálták, hogy a szövetségek átmeneti formaként szerepeljenek ebben a törvényben és minden módosító indítványunk, amelyet nem kívánok most számszerint is felsorolni, lényegében ezt a célt szolgálják a szövetség esetében. Az egyetem és a fõiskola meghatározásában pedig nem tarottuk elégségesnek azt a meghatározást, ami a korábbiakban szerepelt. Tehát az egyetem esetében azt, hogy legalább két tudományágban, ugye a fõiskola esetében pedig azt hogy egy tudományágban és több szakon folyjék ott az oktatás és a képzés. Ráadásul elsõsorban azért nem, mert ráadásul ez az egy tudományág ez egy nagyon bizonytanalul meghatározható terület. Ugye a jegyzékben hátul az szerepel, hogy az akadémia jegyzékében szereplõ tudományágak azok a tudományágak. Azt kell mondanom, hogy ha ez igaz, akkor ebben az országban bármelyik bölcsészettudományi kar nyugodt szívvel átalakulhatna egyetemmé. Gondolom, hogy nem ez lehet a célunk, hanem ennél valamivel szorosabb integrációs és valósabb egyetemek létrehozása és megteremtése. Nos ennek megfelelõen javasoltuk azt, ami úgy tûnik, hogy egyetértésre talált és találhat, hogy az egyetem tudomány területeket foglaljon magába. Az legyen egyetem, az lehessen egyetem a jövõt illetõen, amely legalább két tudományterületet felölel és ezáltal a klasszikus egyetemhez nyílvánvalóan jobban közelít, mintha az hogy tudományágat fogalmazunk meg.
A fõiskolák esetében ez legalább két tudományágat, illetve több tudományágat jelent. És nyílvánvalóan a szakegyetemek és a szakfõiskolák ennek a módosításnak az eredményeként a jövõben óhatatlanul nagyobb integrált egységeket kell, hogy létrehozzanak. És itt kapcsolódom az elsõ számú melléklethez, amely óhatatlanul idetartozik és nyílván a tárgyalás során azért is kapcsoltuk ide. Tudniillik nem az volt a gond a XCIII. törvényben sem, hogy ne lett volna megfogalmazva az egyetem kritéríuma és a fõiskola kritéríuma. Hanem az elsõ számú mellékletben fel voltak sorolva az egyetemek és a fõiskolák és az volt a döntõ, ha ott szerepelt az egyetem és a fõiskola, akkor az egyetemnek és fõiskolának számított. Ha azt mondjuk ki és a módosító javaslataink erre írányultak, hogy ez a elsõ számú melléklet egy olyan ideiglenes melléklet, amelyet záros határidõn belül, két éven, vagy három éven belül vissza kell hozni a parlament elé és a parlament állapítja azt meg, hogy valóban az az intézmény megfelel-e az egyetem, vagy fõiskola kritériumának, ebben az esetben nyilvánvalóan mindazok az intézmények, amelyek nem felelnek meg ennek a kritériumnak nem mûködhetnek tovább egyetemként, vagy fõiskolaként.
Ezt két olyan alapkérdésnek tekintettük képviselõtársaimmal, amely alapkérdést ha nem oldjuk meg, akkor az integráció ennek a törvénynek a segítségével sem fog elõrehaladni. Néhány részletkérdésre azért engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet.
Az egyik ezek közül az állami és nem állami felsõoktatási intézmények közötti különbségtétel. Nem talált egyetértésre az az általam sok pontban benyújtott módosító indítvány - ezt egyedül nyújtottam be és nem képviselõtársaimmal -, amelyben én ezt a különbségtételt nem kívántam megtenni. Nyilvánvalóan sokféle indoka van annak, hogy ezt a különbségtételt megtegyük, illetve annak is, hogy ezt a különbségtételt ne tegyük meg. Nem kétséges azonban, hogy a finanszírozás kérdéskörénél ez hátrányos helyzetet okozhat, elsõsorban az egyházi felsõoktatási intézményeknek, amelyek képzésében nyílvánvalóan olyan közcélok is szerepelnek és megfogalmazódnak, amelyet a Magyar Köztársaságnak az én megítélésem szerint támogatni kell. Nos a módosító javaslataim egyrésze miután ez többé-kevésbé elutasításra talált, hogy ne tegyünk különbséget az állami és nem állami felsõoktatási intézmények között arra vonatkozott, hogy lehetõleg a finanszírozásnak azok az elemei, amelyek minden intézményre, minden felsõoktatási intézményre vonatkoznak, azok szerepeljenek a nem állami felsõoktatási intézményeknél is. A normatív finanszírozásnál és a hallgatói elõírányzatoknál és a képzési elõírányzatoknál ezzel igazán nem volt gond, hísz a törvény eredeti szövegében is ez szerepel. Igazában gond a tudományos kutatás támogatásánál volt, a létesítmény- finanszírozásnál és a program-finanszírozásnál. A program-finanszírozás esetében azt mondja ki az eredeti jogszabály, hogy ugye a program- finanszírozást bizonyos célfeladatok ellátására lehet felhasználni, új szakok indításánál és sok más egyéb helyen és pályázatos úton lehet elnyerni. Ha ebbõl is kizárjuk a nem állami felsõoktatási egyetemeket és fõiskolákat, amelyek olyan porgramokat indíthatnak, amelyekre egyébként a magyar köztársaságnak szüksége van, akkor nyílvánvalóan olyan diszkriminációt alkalmazunk, amely nem teremt igazában valós helyzetet. Ezért javasoltam azt, hogy a program-finanszírozás esetében a nem állami felsõoktatási intézmények is pályázhassanak és a pályázat során majd eldöntik, hogy az õ pályázatukra szükség van, vagy nincs szükség, vagy a pályázat által elnyert finanszírozást megkapják, vagy nem kapják meg.
Tudományos kutatás is folyik természetesen nemcsak az állami felsõoktatási intézményekben, hanem a nem állami felsõoktatási intézményekben is. Ennek megfelelõen nem látom igazán idokát annak, hogy a tudományos támogatásra a nem állami felsõoktatási intézmények ne pályázhassanak.
És végül a létesítmény-finanszírozás kérdésében egy elutasított javaslatom azt szolgálta volna, azt a célt szolgálta volna, hogy a létesítmény- finanszírozás esetében is teljeskörû támogatást kapjanak ezek az intézmények. Nyilvánvalóan azt is lehet indokolni, hogy miért nem kapnak teljes körû támogatást úgy, hogy ezzel kapcsolatosan egy kapcsolódó módosító indítványban megpróbálom majd a kétfajta elképzelést valamilyen összhangba hozni.
Nagyon sok egyéb részletelem van, de nem kívánom továbbfolytatni ezt a sort. A késõbbiekben még egyéb módosító indítványaim kapcsán remélem módom lesz arra, hogy szólhassak.