DR. NACSA JÁNOS (MSZP): Az 51. módosító indítvány az elõterjesztésem, amelyben a hallgatói elõirányzatok keretén belül a doktori képzésben résztvevõkkel kapcsolatban tettem egy javaslatot. Azzal kapcsolatban, hogy azokra is vonatkozzon és azokat is figyelembe tudjuk venni, akik - saját hibájukon túlmenõen, adott esetben, kutatási keretük miatt, vagy a kutatás befejezésének problematikája miatt, vagy az intézmény problémájából - hároméves tanulmányi idejük alatt ugyan az abszolutóriumot sikeresen megszerezték, de nem tudják a disszertációjukat megvédeni. Ebben az esetben ne vesszen el a hároméves idõtartam, plusz egy évvel, amennyiben a doktori tanács is elfogadja, az intézményen belül ne vesszen el a hároméves idõtartamuk.
Ez esetben egy olyan megoldást fogadjunk el ebben a paragrafusban, amely megoldás tulajdonképpen mindkét, azaz mindhárom fél számára megfelelõ. Ez azt jelenti, hogy a doktori képzésben abszolutóriumot szerzettek legfeljebb egy éves tanulmányi idõ hosszabbításának költségeit ötven százalékban a felsõoktatási intézmény, ötven százalékban a költségvetés fedezze.
Szeretném elmondani, hogy maga a képzési forma e tekintetben újszerû. Újszerû azért, mert igazából - az elõbbi viták is bizonyítják, Orosz István képviselõtársam elmondta - maga az intézmény, mint felsõoktatási intézmény azon alapozás elõtt áll, amely felsõoktatási intézménnyé, univerzitás-szá teszi. Ez az unverzitás természetesen a késõbbiek során lehetséges, hogy meg fogja teremteni azokat a feltételeket, amelyek ma még nem biztos, hogy adottak vagy legalábbis nem minden intézményben adottak. Még akkor sem adottak, ha a doktori képzésben képzési feladatokat tudnak vállalni vagy képzési feladatokat láthatnak el.
Ezen túlmenõen természetesen még az is bonyolítja a helyzetet, hogy vannak olyan képzõ intézmények és vannak olyan képzõ helyek, ahol nem csupán íróasztal vagy számítógép kérdése egy-egy disszertációnak az elkészítése, hanem kísérletek lefolytatásának feladatai is ráhárulnak. A kísérletek pedig adott esetben még idõjárásfüggõek is lehetnek. Erre a teljes kérdéskörre való tekintettel bátorkodtam azt a javaslatot megtenni, ami elõttünk áll, és bátorkodtam ennek 50-50 százalékos megosztására is javaslatot tenni.
Tudomásul vettem, hogy elsõ körben hogyan véleményezte ezt a bizottság. Mégis fontosnak és szükségesnek tartottam megemlíteni, hogy azzal nincs lezárva az ügy, hogy azt mondjuk rá, hogy elfogadásra nem alkalmas. Én úgy gondolom, hogy ezzel a késõbbiek során, aki a felsõoktatásban dolgozik, biztosan találkozni fog. Azok a doktorandusok, akik saját hibájukon túlmenõen többnyire - vagy elképzelhetõen - az intézmény hibájából nem tudják teljesíteni a feladatukat, más forrás után kell hogy nézzenek, vagy adott esetben az intézménynek kell más után néznie.
Sokkal egyszerûbbnek tûnik - és számomra elfogadhatóbbnak tûnik -, ha rendezzük ezt törvényben, pontosítjuk, és ezáltal egyszersmind hosszú távra rendezzük ezt a kérdést. Köszönöm szépen.