DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknõ, Tisztelt Országgyûlés! Ebben a szakaszban én két ponton szeretnék most támogatást kérni benyújtott módosító javaslatokhoz. Ezek tulajdonképpen összefüggnek.
Már az általános vitában felhívtam a figyelmet, hogy a '93-as törvényhez képest itt egy jelentõs törlésre került sor a mostani törvényjavaslatban. Az ugyanis a hallgatói tandíj kérdéskörben a kompenzációt és általa az esélyegyenlõséget többek között azzal kívánta biztosítani, hogy a hallgatók számára bankok részérõl juthasson állami garanciával támogatás. Én tudom, hogy ez milyen nagy követelményt jelent, és nyilván ezzel kapcsolatosak a meggondolások, amelyek a törlésre vezettek.
Én úgy gondolom, hogy abban az esetben, ha az állam viszontbiztosítást kap arra, hogy garanciája, az nem eleve rá háruló teher, hanem õ mintegy segít abban, hogy a bankok ezt a bizonyos támogatást, ezt a bizonyos hitelt megszavazzák - mert hiszen az állami garancia számukra nyilvánvalóan feltétel -, akkor a dolog megoldható.
Ezért javasoltam azt a változatot, hogy pénzintézetek, bankok által a hallgatóval kötendõ törlesztési tervet tartalmazó szerzõdés alapján juthasson hitel a hallgatónak, mégpedig állami jótállás mellett, amelyet a tanulmányok megszakítása vagy annak befejezése után nem fizetés esetén az állam adó módjára hajthasson be. Kérem, nem akarok itt most nagyon távoli területekre utalni, de valamennyiünk számára éppen az elmúlt hetekben, hónapokban tárult fel, hogy milyen mértékû állami garanciák játszanak szerepet az állam mûködésének különbözõ fázisaiban. Én úgy gondolom, hogy jobb befektetés, mint a garancianyújtás a felnövekvõ szakembergárda segítségére, aligha képzelhetõ el.
A bankok természetesen fontosnak érzik ezt a garanciát, és jogosan érzik fontosnak. De ha az állam rendelkezik azzal az országgyûlési felhatalmazással, hogy ezt adó módjára behajthatja a nem fizetõ, végzett szakembertõl, akkor én úgy gondolom, nem szabad szûkkeblûnek lenni, mert az állam szûkkeblûsége itt a jövõ lehetõségeinek a részbeni kirekesztését jelenti. Kérem, gondolják meg, hogy ez a rendszer különbözõ variációiban Nyugat-Európában, Észak-Európában és sokfelé a világon - még szórványosan a Távol-Keleten is - sikerrel mûködik. Vajon nem itt kellene-e nekünk erõteljesebben fellépni a megszokott formák helyett a korszerû formák irányába, hogy megadjuk azt a támogatást, amit sokszorosan megadunk különbözõ más, kevésbé biztosítható és kevésbé célszerû támogatások formájában?
Én azt kell hogy mondjam, hogy számomra sajnos nem ismert... - itt jelzem, hogy kaptam meghívást az oktatási bizottságnak az ülésére, de sajnos, korábbi elkötelezettségem folytán képtelen voltam oda elmenni. Feltehetõen igen rövid idõ alatt tárgyalták meg ezt az óriási mennyiségû javaslatot. Nem tudom, hogy ez a bizonyos 131-es pont mennyire került mérlegelésre. Én úgy gondolom, kulcskérdés, hogy e téren lép-e vagy nem lép elõre az egész magyar oktatásfinanszírozási vállalkozás, mert ha ezen a vonalon nem tud elõrelépni, minden más szenteltvíz.
Ismételten felhívom tehát a figyelmet, mérlegeljék ezt a pontot, és ne egyszerûen mint egy esetleg népszerûségre törekvõ ellenzéki javaslatot fogják fel. Én úgy gondolom, itt van az a pont, amit megragadva a magyar felsõoktatásban fordulatot lehet létrehozni a finanszírozás kérdésében. Itt valóban oda jutna a finanszírozás, ami a hallgatók számára a visszatérítés súlyos kötelezettségével terhelten az igazi támogatást jelentené. Sok más esetben az esetleges visszatérülésrõl van szó. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)