DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Két módosító indítványhoz szeretnék szólni ebben a szakaszban. Az egyik a köztársasági elnök jogával kapcsolatos, amely úgy szól, hogy a köztársasági elnök kinevezi és felmenti a felsõoktatási intézményekben az egyetemi tanárokat, és megbízza és felmenti az egyetemek rektorait. Úgy vélem, hogy az európai gyakorlattól teljesen elüt az, hogy a köztársasági elnök kinevezési joga a nem állami felsõoktatási intézmények rektoraira is kiterjed. Végiggondoltuk egész Európát munkatársaimmal: talán a spanyol nem egyházi egyetemeken fordul elõ az, hogy valamilyen joga az államelnöknek, illetve az uralkodónak, az adott esetben van az egyetemek rektorainak kinevezésében.
Tudom azt, hogy az államelnöknek ez a jogosultsága abból fakad, hogy az alkotmányban szerepel az államelnöknek ez a joga. Úgy vélem azonban, a mérlegelésnél figyelembe kell venni azt, hogy amikor a most hatályos alkotmány megszületett, akkor nem állami egyetemek még nem voltak ebben az országban. Tehát a köztársasági elnök úr jogosultsága abból fakadt, hogy csak állami egyetemek voltak, és azóta születtek egyházi egyetemek és egyéb olyan fõiskolák, amelyek ebbe a körbe tartozhatnak.
Tudom azt is, hogy az alkotmány módosítására moratóriumot hirdettünk. Mégis ezzel a módosító indítvánnyal szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy az új alkotmány megszövegezésekor, ha lehet, az államelnöknek ez a jogosítványa maradjon ki az alkotmányból. Tudom, hogy jelenleg ez nem oldható meg, de ebbõl nagyon furcsa helyzetek adódnak, mondjuk, a Pázmány Péter Tudományegyetemnek most sincs rektora. Nyilvánvalóan azért nincs, mert ez a katolikus egyház számára alapvetõ és döntõ kérdés. Az általános vitában is elmondottam, hogyha a püspökök kinevezésében nem érvényesül az államnak az a joga, ami sajnos évtizedeken keresztül vagy korábban évszázadokon keresztül érvényesült, akkor nem lenne helyes, hogyha ezt a jogot a rektorok kinevezésében a továbbiakban is fenntartaná. Tehát ez inkább javaslat az alkotmányozással kapcsolatosan.
A másik a Felsõoktatási és Tudományos Tanács, amirõl Szabad György képviselõtársam is szólt. Módosító indítványunk, négy év indítványának a lényege tulajdonképpen az volt, hogy a törvény eredeti szövegével szemben a Felsõoktatási és Tudományos Tanács ne egyszerûen a miniszter tanácsadó testülete legyen. Tehát ne véleményalkotó testület legyen, amely tanácsokat ad a miniszternek, és aztán a miniszter vagy megfogadja ezeket a tanácsokat vagy nem. Ez egyébként a kormányprogrammal is ellentétes szabályozás lett volna, hiszen a kormányprogram azt tartalmazza, hogy a Felsõoktatási és Tudományos Tanácsot olyan testületté kell formálni, amely egy sor, ma a miniszterhez rendelt feladatot magára vállal, és meg merem azt is fogalmazni, majdnem köztestületként foglalkozik a felsõoktatás ügyeivel.
Nos, ezt a különválasztást, azt hiszem, legalább a stratégiai célok esetében sikerült különválasztani, és ez is volt a célunk, hogy ez a különválasztás megtörténjék. Tehát a mi módosító indítványunk szerint a Felsõoktatási és Tudományos Tanács részben döntést hozó testület, részben bizonyos kérdésekben a miniszter tanácsadó testülete maradt.
Az összetétel kapcsán mindazok a gondok, amelyeket Szabad György képviselõ úr megfogalmazott, azt hiszem, hogy gondok. Valóban fontos lenne az, hogy a választott tagok között a nem állami felsõoktatási intézmények képviselõi is megjelenjenek. Azt hiszem, hogy olyan miniszteri utasítást vagy kormányutasítást kell kiadni ebben a kérdésben, a Felsõoktatási és Tudományos Tanács választásával kapcsolatosan, amely ezt a kérdést, a nem állami egyetemek és fõiskolák képviseletét ebben a tanácsban meg fogja oldani. Köszönöm szépen.