DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Több kérdéshez is szeretnék hozzászólni.
Elõször a nem állami egyetemek rektorainak a kinevezéséhez, amit már két képviselõtársam is említett. Én magam is adtam be olyan módosító javaslatot, amelynek értelmében nem tartjuk szerencsésnek, hogy itt az egyetemek vonatkozásában a köztársasági elnök úr a miniszter javaslata alapján, illetve a fõiskolák vonatkozásában pedig a miniszteri javaslat alapján a miniszterelnök úr adja a megbízást. Ez annak a tükrében, amit a képviselõtársaim elmondtak, annak a tükrében is kissé problémás.
De ha azt vesszük figyelembe, hogy itt a más részein a törvénynek a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy "adhat" meg "meghatározhat" stb., tehát az állam nem teszi magára nézve kötelezõnek - mint már a múltkori vagy az elõzõ hozzászólásomban említést tettem itt a vallás- és lelkiismereti szabadság kérdésköréhez kapcsolódva -, hogy ezeket az egyetemeket államilag támogassa, és nem ismeri el azt, hogy ezek az egyetemek igenis közfeladatot látnak el, ebbõl a szempontból még inkább problémásnak látom a dolgokat.
Egy dologra hadd utaljak vagy hadd reagáljak ehhez a kérdéskörhöz Horn Gábor képviselõtársam hozzászólásában. Én nem tudom, hogy honnan olyan optimista Horn Gábor képviselõtársam, hogy itt az egyházi intézmények és a magán- és alapítványi intézmények jelentõs növekedésével számol, mert ebbõl a törvénytervezetbõl ez egyáltalán nem olvasható ki, sõt, nemcsak az ellenzéki képviselõk, hanem szakértõk is, de az egyházak képviselõi is azt olvassák ki, hogy inkább megnehezednek a feltételei. De bizonyára a képviselõtársam optimizmusa valami másból származik.
Én magam részérõl azt mondom, hogy mindenképpen szükség van arra, hogy az állam ne avatkozzon be egyik oldalon a nem állami, tehát egyházi, alapítványi, magán- és egyéb egyetemeknek a belsõ életébe, másik oldalon viszont annak elismeréseképpen, hogy itt állami feladat átvállalásáról van szó, igenis támogassa, és olyan módon kell ezt a törvényben megfogalmazni, hogy az egyértelmû legyen, és ne pedig csak a lehetõséget hordozza magában.
A következõ, amihez hozzá szeretnék szólni: az ajánlás 204. pontjában tettem egy javaslatot, ahol a kormány felsõoktatással kapcsolatos feladatai körében maga a törvényjavaslat részletes felsorolást ad a kormány feladatairól, és ez esetenként terjengõs és sokszor felesleges felsorolás láttán még inkább számomra egy kicsit megdöbbentõ volt, hogy azt a javaslatomat, amelyet tettem, amely pontosan így szól, hogy "a feladatai körében az állam vagy a kormány összehangolja az állami, egyházi és egyéb nem állami intézmények mûködését" - ez egy kicsit meglepõ számomra, pláne a felsorolás tükrében vagy fényében, hiszen ez az egyik nagyon fontos feladat lenne, és az a megdöbbentõ számomra, hogy itt a bizottság egyharmada sem támogatta, és az elõterjesztõ sem értett ezzel egyet.
Kérdezem én akkor, hogy ez miért nem feladata a kormányzatnak, hogyha a kormányzat valóban úgy van, hogy azzal számol, hogy itt az egyházi, alapítványi és magánintézmények száma meg fog növekedni, és nem pedig az az elképzelése, hogy igaz, hogy ígéretekben nincsen hiány - gondoljunk arra, hogy a miniszterelnök úr számos alkalommal tett ígéretet az egyházaknak a problémái megoldására, így a felsõoktatás, oktatás kérdéskörében - de ezek mind ígéretek maradtak. Tehát éppen ezért nagyon fontosnak látom azt, hogy igenis ez az összehangoló tevékenység, ez jelenjen meg, és kérem képviselõtársaimat, hogy a kormány feladatai körét ezzel egészítsék ki, hogy összehangolja az állami, az egyházi és egyéb nem állami intézmények mûködését, mert ezzel azt is bizonyítja a kormányzat, hogy a felsõoktatási rendszerünket egy egységes egésznek tekinti.
A 207. pontban már többen hozzászóltak képviselõtársaim az FTT-nek a - bocsánat, egy pillanat, rosszul mondtam, az 210., tehát a 207. ponthoz szólnék hozzá. Itt azt mondja a törvényjavaslat, hogy "az elsõ évre felvehetõ állami finanszírozású hallgatók létszámáról dönt a mûvelõdési és közoktatási miniszter az FTT állásfoglalása alapján". Így kerül az FTT ebbe a pontba, és az, hogy dönt az állami finanszírozású hallgatók létszámáról és a nem állami intézményeknek adható megbízásról.
Az elõbbiek alapján ez sok mindennel ellentmond. Egyik oldalon ellentmond a felsõoktatás kiterjesztésére vonatkozó kormányzati elképzeléssel, úgy a kormányprogrammal ellentmond, de ellentmond a múlt évben elfogadott felsõoktatási fejlesztésre vonatkozó országgyûlési határozattal is. És arra a veszélyre szeretném felhívni a képviselõtársaim figyelmét, amit már az elõzõ pontban is említettem, hogy egyrészt a finanszírozható hallgatók létszámának a meghatározásánál lehetetlen helyzetbe hozhatja a kormányzat a felsõoktatási intézményt, és lehetetlen helyzetbe hozhatja az egyházi és egyéb nem állami intézményeket azzal, hogyha, mint már említettem, a miniszter kénye-kedvének van kiszolgáltatva az, hogy hány hallgatót és milyen módon finanszíroz, és nem pedig a törvény erejével biztosítjuk mindezt.
(18.40)
Tehát kérem, hogy ezt a rendelkezést mindenképpen támogassák ennek az elhagyását, mert ez jelentõs mértékben demokratikusabbá tehetné a felsõoktatási rendszerünket.
Akkor a 218. pontban az FTT tagjaira térnék ki. Itt azt javasoltam, hogy a mûvelõdési miniszter delegáltja helyett két fõ az egyházi intézmények delegáltja legyen. Azt is elismerem, hogy ebbõl a szempontból a Szabad György képviselõtársunk javaslata talán megalapozottabb, hiszen õ nemcsak az egyházi intézményekrõl beszél, hanem beszélt az alapítványi és magánintézményekrõl is, de azt, amit Horn Gábor képviselõtársam említett, hogy itt valamilyen dömping lenne várható az FTT-ben az egyházi, illetve a magánintézmények és alapítványi intézmények részérõl, ezt a törvény ismeretében kizártnak tartom. Azt hiszem, hogy ezt õ sem gondolta komolyan, inkább csak egy propagandafogásról van szó, amiben ezzel valaki iránt gesztust kívánt gyakorolni, mert ebben az összeállításban, az FTT összeállításában elvileg az is elképzelhetõ, hogy a 29 tagba akár egyetlen olyan tag se kerül be, aki az egyházi intézményeket tudná képviselni. Köszönöm szépen a figyelmet.