DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Nagyon lényeges és nagyon fontos kérdést érintett most Kis Gyula József képviselõtársunk, amikor arról az anyagról, arról a hanganyagról beszélt, amelyet általában a médiák õriznek és tartanak meg. Ezek nemzeti kincseink közé tartoznak úgy, ahogy az 1956-ban leégett levéltárak anyaga, amennyiben azok nem jelentek meg korábban, pótolhatatlan értékûek, úgy meg kell mondani, hogy azok a veszteségek, amelyeket sajnos a zivataros idõszak alatt, az utolsó évszázad alatt ezek a médiák elvesztettek, ezek is pótolhatatlanok. Nagyon nagy veszteség az, hogy például Bartók zongorajátékait nem tudjuk megõrizni abban a változatban, ahogy azt körülbelül hétszer vagy nyolcszor különbözõ elõadómûvészek elõadták, mert mind-mind gazdagították a magyar kultúrkincset, egyrészrõl a mû újabb értelmezésével, másrészt az elõadómûvészek változó felfogásával akkor tudjuk teljessé tenni és akkor tudjuk igazán élvezni ezeket a mûveket, hogyha a különbözõ korszakok interpretációinak jellegét meg tudjuk õrizni és meg tudjuk tartani. Ezért nagyon fontosnak tartanánk, hogy a médiatörvényekkel, amelyek most megszülettek, ezekre a kérdésekre is nagy súlyt fektessünk, hisz nagy-nagy kultúrkincseinkrõl van szó. Köszönöm szépen. (Taps a teremben.)