CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A napirend elõtti hozzászólások sokat támadott mûfajában ma egy olyan kérdésrõl szeretnék szólni, melyrõl elõször bizonyára sokan mondanák, hogy nem idevaló, de nekem meggyõzõdésem, hogy olyan országos jelentõségû, sõt történelmi fontosságú ügy, melynek elmondásához utólag talán mindenkitõl elfogadást nyerek. Ez a magyar társadalom erkölcsi megújulásának ügye. Elmondásának aktualitást az az ökumenikus meditáció ad, melyet június 16-án, elmúlt vasárnap tartottak a Nemzeti Múzeum kertjében, a Magyarok IV. Világkongresszusa alkalmából. Részt vettek rajta a történelmi egyházak, így a magyar katolikus, református, evangélikus és az unitárius egyház itthoni és határon túli képviselõi. Beszédeikbõl az egyetemes magyarság drámai kiáltása hangzott ki nemzetünk létkérdéseként megfogalmazva, azért, hogy valósuljon meg az erkölcsi felemelkedés, a nemzet magára találása, a széthúzás megszûnése, a jövõbe vetett bizalom széles körû megszületése. E kérdés történelmi léptéke miatt merem ezt ide, a parlamentbe hozni, hiszen ez a kérdés a törvényhozók felelõsségét is érinti.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy ami rossz az erkölcsben, az rossz a politikában is, hogy a magyar történelmi hagyomány, a Szent István-i államalapítástól kezdve a kereszténység erkölcsfelfogásával van átitatva, hogy hit, bizalom, egymás megbecsülése, szeretete, azaz erkölcsi értékek nélkül nincs elõrehaladás a társadalmi életben, sõt a gazdaságban sem.
A mai magyar valóságban nap mint nap szemünk elé tárul a tömeges elszegényedés, a birtokon belüliek féktelen önzése, a politikai, a gazdasági hatalomért való marakodás. Ezekkel kell szembeszegezni a keresztényszociális tanítást: az egymás tiszteletét, szolgálatát és megbecsülését.
(9.00)
Szívszorító volt hallani és érezni a világ minden tájáról jött magyarság hitvallását a szellemi értékekrõl, kívánságát a minél szélesebb összefogásra, elemi vágyát egy jobb sorsa, tudni azt, hogy valóban létezik egy határokon túllépõ szellemi haza, melyben egyenlõ jogú állampolgárrá kell válnia minden magyarnak.
Engedjék meg, hogy itt is idézzem Berzsenyi Dániel halhatatlan sorait: "Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." Ebbõl az idézetbõl soha nem szabad kihagyni a lélek szót. Amit ez az ökumenikus meditáció kívánt és megfogalmazott, annak át kell járnia a politikai életet, a társadalmi életet, a törvényhozás szellemét is, ha mi is valóban azt akarjuk, hogy fennmaradjon és boldoguljon az egyetemes magyar nemzet. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)