DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Igen Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt én nagy örömmel szeretnék reflektálni Béki Gabriella, igen tisztelt képviselõtársam iménti felszólalására. Függetlenül attól, hogy a Független Kisgazdapárt ezt az egész törvényt, úgy ahogy van, rossznak tartja, de annyi kétségtelen, hogy a progresszív skála és a gyermekek utáni kedvezmény kérdésében egyet lehet érteni Béki Gabriellával, és azokkal - más pártból is felvetõdtek ezek a gondolatok -, akik ezt a vonalat szeretnék a törvényjavaslaton belül erõsíteni. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a gyermekek utáni kedvezmény az valóban úgy - ahogy Béki Gabriella is mondotta -, már egy gyermek után is bekerüljön a törvénybe. Sajnos az ország demográfiai helyzete annyira katasztrofális, hogy ott tartunk, hogy bizony már egy gyermek után is különféle kedvezményeket - két gyermek után aztán esetleg progresszíven növekedõleg -, olyan kedvezményeket kell beépíteni a törvénybe, amelyek a nyugdíjjal kapcsolatos könnyítéseket, illetve elõnyben részesítésen keresztül magát az anyaságnak a vállalását segítik elõ.
(9.30)
Azt is nagyon fontos szempontnak tartom, és tudom, hogy ennek nagyon nehéz a megfogalmazása, de mégis valahogy bele kellene építeni a törvénybe, hogy ez a progresszív kedvezmény ne csak a születéshez, hanem a neveléshez is kapcsolódjék. Tudniillik ennek az egész demográfiai problémának a megoldásához nemcsak az szükségeltetik, hogy az anyaság vállalására biztassuk, ösztönözzük a nõket, hanem az is nagyon fontos, hogy az anyaság vállalásán túl a nevelésben is vállaljanak szerepet, mert hiszen a nevelés, a gyermeknek a fölnevelése tulajdonképpen, kicsit furcsán hangzik, de legalább olyan fontos, mint a világrahozatala. És én attól se félnék, hogyha akár kétszeres figyelembevételre is kerülnének ezek a szempontok, és egy progresszív ösztönzés lépne ezeken keresztül a törvénybe.
Ezek után a konkrét reflexiók után azonban mégis kénytelen vagyok egy általánosabb, ehhez a paragrafushoz kapcsolódóan, de egy általánosabb észrevételt is megkockáztatni. Nagyon nehéz ennek a törvénynek az indoklását és ennek az 1. §-nak is az indoklását pontosan meghatározni. Ez nem sikerül a törvényjavaslatban sem.
Azonban az én megítélésem szerint foglalkoztatási kérdések ebben a paragrafusban is, de magában az egész törvényben is valahogy teljesen amorf állapotban vannak. Tulajdonképpen a rációja az egésznek nem világos. Úgy tûnik, hogy a törvénynek az 1. §-a fõképp, de maga a törvény egésze is a foglalkoztatás kibõvítését jelenti vagy jelentené.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy belátható ideig, sajnos, semmiféle olyan prognózis nem lelhetõ föl, amely arra utalna, hogy lehetõség lesz akár az ezredforduló utáni elsõ évtizedben a foglalkoztatás lényeges kibõvítésére. És meg kell jegyeznem, hogyha valaki alaposan tanulmányozza a nyugat-európai foglalkoztatás-politikai koncepciókat, akkor az egész világ szembenéz azzal az óriási problémával, hogy a munkalehetõségek a technikai fejlõdés következtében évszázadunk végén, a következõ évszázad elején drasztikusan vissza fognak esni. Ez a törvényjavaslat is, fõképp az 1. §-a ezzel szemben egy ilyen prognosztizálható munkaerõpiac beszûkülésével szemben egy kibõvítõ tendenciát erõsít. A munkaerõpiac kínálati oldalát szélesíti, ami szembe fog találkozni azokkal a tényekkel, amelyeket mindenféle prognózis alátámaszt.
Van ennek azért még egy, korosztályon belüli, nagyon vitatható pontja is. Nevezetesen az, hogy ez a munkaerõ-struktúrát az idõskorúak irányába bõvíti. Egyik igen tisztelt képviselõtársam a munka világának egy nagyon súlyos problémájáról beszélt, mégpedig a munkaerõ egy részének kiszolgáltatottságáról. Sajnos, ez is történeti meg szociológiai tény, hogy az idõsebb korosztályok sokkal jobban kiszolgáltatottak, mint a fiatalok. Azzal, hogy a munkaerõ-struktúrát az idõsebb korúak irányába terjesztjük ki, bõvülni fog az a réteg, amelyik sokkal jobban ki van szolgáltatva a munkaadóknak, mint a fiatalabbak. Következésképp ennek a törvénynek egy más oldalról viszont egy olyan munkajogi szabályozásra lenne szüksége, amely éppen az idõsebb korosztályokat munkajogilag részesíti a jelenleginél sokkal nagyobb arányú védelemben. Mert így ez ebbõl a szempontból, tehát a munkaerõ korstruktúrája szempontjából egy kedvezõtlen és egy nagyon nehéz tendenciát jelent. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)