DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Amint már az általános vitában többen kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt elmondták, a törvényjavaslatban nemcsak az a gond, hogy a korhatáremelést túl gyors, túl feszített ütemben akarja végrehajtani, hanem az az összefüggés, hogy ezzel egyidõben a kötelezõen elõírt szolgálati idõt megnöveli, valamint ha nincs meg ez a kötelezõen elõírt szolgálati idõ, illetve megvan a szolgálati idõ, abban az esetben is néhány évvel korábbi nyugdíjbavonulás esetén, büntetõszankciókat alkalmaz. Ez a három lépés egyszerre rendkívül durván és drasztikusan érinti az országot. Rendkívül durván érinti azokat a korosztályokat, amelyek számára - pl. az eredeti törvényjavaslat a legelsõ korosztály számára - három évvel magasabb kötelezõ munkában maradást ír elõ.
Nos, ezeknek a változtatásoknak bármelyik pontján igazítunk valamit, mindenféleképpen enyhébbé tesszük az átmenetet. A szabaddemokraták benyújtották azt a javaslatot, amely a büntetõpontokat próbálja változtatni. Más képviselõtársaim benyújtották azt a javaslatot, amely a kötelezõ szolgálatiidõ-elõírást próbálja meg enyhíteni. Nekem az a véleményem, hogy pusztán a nyugdíjkorhatár emelésének elhúzásával el tudunk érni egy lényegesen jobb hatást. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjkorhatár-emelés egy rendkívül kemény korlát és ha a nyugdíjkorhatár-emelést nagyon drasztikusan hajtjuk végre és rövid idõn belül, akkor azok a korosztályok, amelyeket legközvetlenebbül érint, nem tudnak elõre felkészülni a változásokra, nincs idejük arra, hogy megtervezzék a nyugdíj elõtti utolsó éveket.
Ez csak az egyik érv. A másik az, hogy sajnos Magyarországon a rossz egészségi állapot és a férfi korosztályok - elsõsorban a férfi aktív korosztályok - szomorúan magas halálozása miatt az ezredfordulóig a nyugdíjbiztosítási rendszer terhei inkább valamelyest mérséklõdnek, mint növekednének. Az igazi feszültség a demográfiai helyzet változása miatt 2010- ben és ez után fog bekövetkezni. Éppen ezért az a véleményünk, hogy mód van arra, hogy az eredeti elképzelés szerint valóban két évenként egy évvel emeljük a nyugdíjkorhatárt, melyet úgy értünk, hogy két korosztályonként egy évvel növekedjen a nyugdíjkorhatár. Ez a javaslat szerint azt jelentené, hogy a '40-ben és '41-ben született korosztályoknak lenne 56 év, a '42 és '43-ban születettnek 57 és így tovább. Ennek az a következménye, hogy a nõk nyugdíjkorhatára 2008. január 1-jétõl érné el a 60. évet és csak ezután emelkedne, és 2014-tõl lenne 62 év. Ez az egyik lényeges eleme a javaslatnak, hiszen ha emellett megmarad a kötelezõ szolgálatiidõ-elõírás, akkor megindul ez a folyamat, de mégsem lesz elviselhetetlen. Elegendõ idõt biztosít az átmenetre és a jelenleg még rendkívül súlyos foglalkoztatási nehézségek sem fokozódnak tovább a túl drasztikus, túl gyors korhatáremelés következtében.
A javaslat másik eleme a férfiak nyugdíjkorhatár-emelésére vonatkozik. '91- ben, amikor az országgyûlési határozat megszületett, akkor úgy fogalmaztunk - és emlékeim szerint 80 valahány százalékos parlamenti többséggel -, hogy az ezredfordulót követõen az általános és egységes korhatárt 62 évben kell meghatározni. Az országgyûlési határozati javaslatban ez azt jelentette, hogy a férfiak nyugdíjkorhatárának emelkedésére majd csak az ezredfordulót követõen kerülhet sor. Tekintettel a valóban rendkívül magas és korai férfihalandóságra, az egyébként jelenleg is hosszabb férfi nyugdíjkorhatárra, rendkívül logikus és elfogadható lenne, ha a férfi nyugdíjkorhatárt csak az ezredforduló után kezdenénk el emelni, és nem az történne, amit a törvényjavaslat javasol, hogy a '38-ban született férfi korosztályok számára már 61 éves a korhatár, tehát már '99-ben csak 61 éves korban mehetnének nyugdíjba.
A javaslatom azt tartalmazza, hogy a férfiak nyugdíjkorhatár-emelkedése egyszerre történjen a nõkével. Tehát csak akkor induljon el, amikor a nõk nyugdíjkorhatára már elérte a 60 évet és ezek után a két nem azonos ütemben és közösen szenvedje el a nyugdíjkorhatár-emelés kínjait. Ez azt jelenti a javaslatom szerint, hogy az '50 január elseje elõtt született férfiak még 60 éves korban, és az '50-ben, '51-ben született férfiak már 61 éves korban, és az '52-ben vagy azután született férfiak 62 éves korban mehetnének nyugdíjba. Ebben az esetben is azt jelenti, hogy csak 2014-ben éri el a férfiak nyugdíjkorhatára a 62. évet, tekintettel az egészségi állapotukra, tekintettel a foglalkoztatási helyzet jelenlegi állapotára, tekintettel arra, hogy a férfiak számára is megfelelõ átmenetet kell biztosítani.
Én azt javaslom, képviselõtársaim, hogy a korhatáremelés szélesebb ívû elhúzását, nagyobb fokozatosságát fogadják el mind a férfiak, mind a nõk esetében. És ekkor a nyugdíjrendszer átalakításának folyamatára kevesebb feszültséggel lényegesen több idõ van. Jobban figyelembe veszi a társadalmi körülményeket, jobban figyelembe veszi az embereket, akiknek fel kell készülniük a változásokra és idõ kell hozzá, hogy erre felkészülhessenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps azt ellenzék padsoraiban.)
(9.50)