HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony, a szót.
Nagyon röviden hadd reagáljak arra, hogy itten valamiféle újabb szelekciós elvet kívánnánk érvényesíteni. Ugye szó nincs sehol arról itt, és ezt végig úgy használjuk mintha lenne, egy normál meg egy nem alacsonyabb szinten normál vagy emelt szintû érettségi. Tantárgyak vannak. A diák választ tantárgyak között, azt mondja hogy õ bölcsész szeretne lenni, akkor történelembõl és magyarból, mint most is teszi tagozatot választ, fakultációt választ, nagyobb óraszámban tanulja, 17-18 éves korában, azokat a tantárgyakat, amelyek ebbõl a szempontból számára fontosak. És tovább tanulja normál szinten a többi tantárgyat, leteszi a vizsgát. Egyszerûen csak arról van szó, hogy intézményesíteni szeretnénk azt, hogy a diákoknak legyen egy kicsit könnyebb az élete, és a felvételi és az érettségi aktusa egy írásbeli aktus legyen. Nem értem az iszonytató ellenérzéseket ennek kapcsán. Én mint jeleztem itt a Házban is - nem olyan nagyon fontos -, 1974-ben matematikából már így érettségiztem, hogy egyben a felvételit is letettem. Ennek a törvényi intézményesítésérõl van szó, és nem többrõl. Semmiféle szelekciós elv nem mûködik, hiszen még egyszer mondom, nem emelt szintû érettségi van, vagy normál szintû, hanem tantárgyakból választanak a diákok, és amelyikbõl emelt szintût választanak, ott nagyobb óraszámban készülnek arra, amire akarnak. És ha 19 éves korában mégis úgy gondolja a diák, hogy õ nem mûszaki ember szeretne lenni, hanem bölcsész, akkor ugyanúgy, mint most is, leül a tankönyvek mellé, elõveszi a történelmet, megtanulja újból, és elmegy felvételizni. Egyszerûen nincs arról szó, amirõl itt a Házban beszélünk. Vagy nem értjük, ami ide le van írva, ez elképzelhetõ, az szomorú, vagy pedig valamiféle indulatkeltés, politikai hisztériakeltés folyik, nem nagyon értem, hogy miért. (Taps a bal oldalról.)