HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagyon röviden három dologra hadd reagáljak.
Az egyik az a szabad tanárválasztás ügye. Én is úgy látom, hogy ez sajnos ma Magyarországon nagyon ritkán megadatott lehetõség. Jómagam egyébként egy olyan iskolában tanítok, ahol erre van mód, és tudok néhány tucatról, ahol szintén van mód. Azt gondolom, hogy egy törvénynek úgy kell elkészülnie, hogy ezeket a lehetõségeket biztosítsa. Én bízom abban, hogy a gimnáziumi környezet szétnyílásával, a gimnáziumok számának növekedésével, az érettségit adó iskolák számának növekedésével és egy sajnálatos demográfiai csökkenéssel együtt ez a lehetõség nem szûkülni, hanem növekedni fog elkövetkezõ idõszakban, és mi ezt a törvényt kicsit hosszabb távra gondoljuk. Tehát semmi okot nem látok arra - ha elvileg egyetértünk, és Dobos Krisztina azt mondta itt most, hogy elvileg egyetértünk abban -, hogy a tanárválasztás, ha ennek megvan a feltétele, akkor lehessen, ha elvileg nem értünk egyet, akkor persze egy másik kérdés, akkor errõl másképpen kellene vitatkoznunk. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik megjegyzésem, hogy egyrészt a diákoknak most is joguk van az iskolaszékhez fordulni, hiszen a diákönkormányzathoz joguk van fordulni, és a diákönkormányzat képviseli magát az iskolaszékben - a '93-as törvényhez képest sokkal súlyosabb jogosítványokkal és lehetõségekkel. Tehát ebben - ha tetszik - a törvény következetesen nem visszalép, hanem elõrelép. Azt gondolom, hogy tudomásul kell végre mindenkinek venni, hogy a diák mellesleg állampolgár, ember, ennek megfelelõen jogosítványai vannak, és ha egy törvényben kinyilvánítjuk ezeket a jogosítványait, akkor abból baj biztos, hogy nem lehet. Hadd utaljak itt Rott Nándor képviselõtársam elõzõ hozzászólására, amibõl nem feltétlenül az derült ki, hogy a diákoknak ilyen típusú jogosítványai vannak. A napi gyakorlat - akár csak a sajtót olvasva is - azt bizonyítja, hogy bizony nem árt kinyilvánítani azt, hogy a diáknak a jogszabályoknak meghatározott környezetben joga, lehetõsége van eljárást indítani és a nyilvánossághoz fordulni.
És végül, az iskola irányítása. A tantestületi érdekterület - amire hivatkozott Dobos Krisztina, ahol a jegyekrõl döntenek -, az nem az iskola irányítása. Az egy szakmai testület, ahol évente eldöntik az érdemjegyeket. Az iskola irányítása az például egy pedagógia terv elkészítése, például egy fejlesztés, akár egy épületrekonstrukció kérdése és így tovább. Azt gondolom, hogy igenis elvárható az ma Magyarországon, hogy a diákok részt vegyenek - természetesen itt is a megfelelõ környezetben és jogszabályok szerint - ebben, és nem látom okát annak, hogy elhagyjuk a törvényben ezt a kötelezettséget. Köszönöm.