HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Ház! Elsõként Dobos Krisztina képviselõtársamnak a 64. pontban jelzett módosító indítványáról szeretnék néhány szót szólni. Pontosabban, annak kapcsán általában az egyházi iskolák, illetve az egyházi iskolákkal kötendõ közoktatási megállapodásról. Képviselõtársam az MDF soraiból azt javasolja, hogy az állami feladatot átvállaló, a helyi önkormányzattal közoktatási megállapodást kötõ egyházi iskolák tanárai közalkalmazotti elbírálásban részesüljenek, fogalmazódik meg gondolom kívánságként. Azt hiszem, hogy alapvetõen, én a magam részérõl legalábbis egyetértek ezzel a kívánalommal, hiszen azok a pedagógusok, akik az állami önkormányzati oktatással legalábbis egyenrangú, szakmailag, erkölcsileg legalábbis egyenrangú oktatási formában dolgoznak, azok megérdemlik mindazokat a, hát viszonylagos kedvezményeket, amelyeket a közalkalmazotti elbírálás jelent. Ugyanakkor természetesen, gondolom képviselõtársam is tudja, hogy Európa más részein, ahol az egyházi oktatásnak folyamatos és töretlen hagyománya van, szintén problémát jelent annak értelmezése, hogy a közalkalmazotti elbírálás mit jelent. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy általában, mondjuk az állami önkormányzati iskolákban, a közalkalmazottak, a pedagógusok magánélete az teljesen sérthetetlen az iskolafenntartó részérõl, akkor házasodik, akkor válik el amikor akar, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy például a szerzetestanárok esetében ugyanezt nem lehet mondani. Az is nyilvánvaló, hogy az egyházi iskolák esetében joggal követelik egyfajta világnézet megvallását a pedagógusoktól, míg gondolom ön is egyetért azzal, hogy állami önkormányzati iskolákban ez furcsa lenne. Ilyen értelemben tehát, azt hiszem, hogy amikor képviselõ asszony általam egyébként lényegében, vagy tartalmában támogatandó módosítványát megtette, akkor talán ez a közalkalmazotti elbírálás az, amelyet esetleg pontosabban meg kellett volna állapítani, hogy mit ért, tulajdonképpen közalkalmazotti elbírálás alatt.
Hát remélem, elnök asszony türelmét nem kockáztatom meg, hogyha általában néhány gondolatot, hiszen nagyon sok módosító indítvány végigfut a helyi önkormányzattal kötött közoktatási megállapodásról, ha ennek kapcsán is mondhatok néhány mondatot, annál is inkább, hiszen különbözõ szakaszokban egyaránt tárgyalja a módosító indítványok szerzõje, illetve szerzõi tárgyalják ezt a témát, és hát valamelyik szakaszban mindenképp szólni kell róla.
Azt hiszem, remélem legalábbis, mindannyian egyetértünk azzal, hogy amikor az 1990. IV. törvény felszabadította az iskolaalapítás szabadságát, amikor ismét virágzásnak indultak, ha nehezen is, és lassan is, Magyarországon az egyházi iskolák, akkor kezdetben inkább csak az eufóriáját érezték ennek azok a szülõk, akik gyerekeiket egyházi iskolába akarták adni, illetve maga a keresztény társadalom, és természetesen a zsidó és más felekezetek társadalma is. Idõvel azonban kiderült, hogy az egyházi iskolák újraindítása vagy elindítása, általában a szabad iskolaválasztás szabadsága nagyon komoly finanszírozási gondokkal is jár együtt és természetesen a törvényalkotónak a feladata, hogy ezekre a finanszírozási gondokra megoldást találjon.
Általában, akik ezt a vitát nyomon követik, azok nyilván tisztában vannak olyan kifejezésekkel, mint normatíva vagy csúnyább szóval élve, fejkvóta. Azt hiszem, nemcsak az egyházi iskolák, hanem általában mindenfajta, nem állami, nem önkormányzati iskola esetében az a probléma, hogy a normatíva az idõk során egyre kevesebb részét fedezte azoknak a valós költségeknek, amelyeket az iskolák fenntartása, az oktatás biztosítása jelent, most nem beszélve még a szülõknek a plusz költségeirõl, amelyek mindenfajta iskolaformában természetesen megjelennek.
Azt hiszem, de ezt teljesen magánvéleményként mondom, én nem adtam be módosító indítványt, bíztam pedagógus képviselõtársaimnak a szaktudásában, én személy szerint hosszú távon azt tartanám helyesnek, ha egy olyan rendszert tudnánk elérni, ha a normatívák minden valóban felmerülõ oktatási költséget fedeznének, és ekkor ezek a fajta viták önkormányzati iskolák, egyházi iskolák, magánalapítású iskolák, alapítványi iskolák között lényegében csökkennének, hiszen gondoljuk meg azt, amit itt már több képviselõtársam hangsúlyozott, hogyha a gyerek az egyik iskolába jár, akkor sajnálatosan nem járhat a másik iskolába, és a legkülönbözõbb iskoláknak az alapítása sajnálatosan nem járt együtt a gyereklétszám, a tanulólétszám növekedésével. Ilyen értelemben, tehát minden nem állami iskola terheket vállal át az önkormányzatoktól és az államtól, ugyanakkor, és ezt ellenzéki képviselõtársaimnak mondanám, nagyon jó szándékú és általam nagyon támogatandó módosító indítványokat tettek például Csapody Miklós képviselõtársam, mások,
maga Dobos Krisztina képviselõtársam is erre utal, hogy az egyházi iskolák esetében a normatíva és a valós költségek közötti teljes különbséget térítsék meg. Azonban a másik oldal, illetve hát, a szaktárca és a jogászok részérõl gyakran felmerültek bizonyos alkotmányossági problémák azzal, hogy egyfajta nem állami, nem önkormányzati iskola ezáltal elõnyben, kedvezményben részesül más nem állami, nem önkormányzati iskolákkal szemben. Szeretném hangsúlyozni, hogy nekem ez az elõny nem fájna, és egyetértenék vele, dehát nyilvánvalóan mindenfajta alkotmányossági szempontnak meg kell felelni, amennyiben viszont a normatíva egyre magasabb százalékát fedezné a valós költségeknek, akkor valamennyi iskolatípusban sikerülne a költségeket biztosítani.
Egyébként az esélyegyenlõség elvébõl is ez következne, hiszen így a gazdagabb és a szegényebb önkormányzatok területén élõ gyerekek esélyegyenlõségét tudatosan nem csökkentenénk.
Szeretném hangsúlyozni, hogy amíg néhány ellenzéki képviselõtársam általam nagyon jóindulatúnak tartott, de talán valamelyest problematikus módosító indítványával nem tudok egyetérteni, annál inkább támogatom mindazokat a módosító indítványokat, amelyek végighúzódnak az anyagon, amelyeket ellenzéki részrõl Dobos Krisztina képviselõtársam, és mások, kormányzati részrõl Orosz István képviselõtársam készítettek, és amelyek az egyházi oktatási intézményekkel kapcsolatban számos részletkérdést szabályoznak, arra szeretném kérni képviselõtársaimat, különbözõ bizottságok különbözõképpen foglaltak állást, például az emberjogi bizottság ezek nagyobbik részét támogatta, tudomásom szerint az oktatási bizottság is, ettõl függetlenül azt szeretném kérni, hogy ez a hatpárti, mert egy pártot, koalíciós partnerünket leszámítva valamennyi párttól csatlakoztak hozzá a módosítványtevõk, hogy ezeket lehetõség szerint az Országgyûlés fogadja el.
(12.40)
Tulajdonképpen kétfajta, nem mondom, hogy szélsõség, hiszen nyilván jó kezdeményezésekrõl van szó, de két lehetséges megoldás az, hogy az egyházi iskoláknak a teljes támogatást biztosítunk a normatíván felüli valódi költséget, a másik pedig az, hogy lényegében csak a normatívára hagyjuk õket. Úgy hiszem, hogy ez a hatpárti, Dobos Krisztina, Orosz István és más képviselõtársaim által jegyzett módosító indítványsorozat valamelyest egy járható középutat próbál találni, és ezért kérem képviselõtársaimat, hogy ezt támogassák.
A 70. pontban - ez már nem az egyházi iskolákat érinti -, a 70. pontban Kelemen András képviselõtársam azt javasolja, és nyilván õ is ki fog térni módosító indítványára, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi óvodákban, iskolai intézményekben, amennyiben azonos pályázók pályáznak egy helyért, akkor az adott nemzetiséghez tartozó pedagógus elõnyben részesüljön.
Az emberi jogi bizottságban komoly vita alakult ki, és végül is úgy gondoltuk, hogy egy kisebbségi bizottság egy ilyen módosító indítványra csak igent mondhat, és igent mondtunk. Ezzel együtt szeretném mondani, hogy tulajdonképpen mindenfajta - az Amerikai Egyesült Államoktól Magyarországig mindenütt -, az alkalmazásnál a pozitív diszkrimináció kérdése igen jelentõs alkotmányossági és általában morális problémát vet fel. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban több évtizeden keresztül az etnikai kisebbségekhez, például a feketékhez tartozókat általában minden állásnál pozitív diszkrimináció érte. Mostanában széthullóban van a pozitív diszkriminációnak ez a rendszere.
Én jó érzéssel támogatnám ezt a módosító indítványt, nem tudom azonban, és mindenképp föl kell vetni a Ház nyilvánossága elõtt, hogy a pozitív diszkriminációnak ilyenfajta megjelenítése a magyar jogrendszerben mennyiben tekinthetõ elfogadhatónak.
Azzal szeretném zárni még egyszer, hogy kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa mindazokat a támogatható módosító indítványokat, amelyek azt célozzák meg, hogy az igen nehéz feltételek között újra indult egyházi oktatási intézmnyekben, lehetõség szerint finanszírozási gondok nélkül folytatódhassék a tanítás. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal és a jobb oldalon.)