DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Ön februárban is tett fel ezzel kapcsolatos kérdéseket, akkor a választ kielégítõnek találta, remélem, hogy most hasonlóképpen ítéli meg majd ismételten a miniszter úr nevében adott válaszomat.
A párizsi békeszerzõdés 1947-ben köttetett. Az ebbõl fakadó kötelezettségünket az Alkotmánybíróság határozata ismételten megerõsítette. Ebbõl a szempontból a magyar kormánynak nincs más választása, mintsem az, hogy végrehajtsa a párizsi békeszerzõdésben és az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakat.
Tekintettel arra, hogy a tárgyalások újra meginduljanak, a kormány eredményes és hathatós lépéseket tett 1994-ben. Két új fejleményrõl tudom önt tájékoztatni, képviselõ úr. Az egyik az ön által már említett kormányhatározat, amely világosan eligazít, hogy milyen vagyonelemekre terjed ki, amelyek - megítélésem szerint - nincsenek összhangban azzal az értékítélettel, amit ön említett. Ingatlan, muzeális értéktárgy, életjáradékra váltható kárpótlási jegy és mûködési hozzájárulás jelenti a forrásokat. Miután nemzetközi szerzõdésbõl, a párizsi békeszerzõdésbõl fakad alapvetõen a magyar államnak ez a kötelezettsége, ebbõl a szempontból a külügyminiszter úr kompetenciáit az elõterjesztést illetõen nem lehet kétségbe vonni.
Május 9-i ülésén a kormány elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet június 12-én beterjesztett az Országgyûlés elé. Ebben egy olyan közalapítvány létrehozásához kívánt felhatalmazást kérni a kormány, amely megnyugtatóan, sok-sok év után, remélhetõleg mindenki megelégedésére rendezi ezt a sokáig akutnak is nevezhetõ problémát. Köszönöm, és kérem, hogy fogadja el a válaszomat.