BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Most, hogy a kormány az adótörvényeken dolgozik, minden héten igyekszünk felhívni a figyelmet valamilyen adóproblémára. Nem titkoljuk, hogy ezt azzal a szándékkal tesszük, hogy meghallgatják és megfogadják jobbító javaslatainkat.
Beszéltünk már az összes vállalkozót érintõ kamarai tagdíj adóból való leírhatóságáról, beszéltünk a helyi adók közvetett csökkentésérõl, és ma pedig a kisvállalkozókat érintõ átalányadóval kapcsolatban kérdezzük a kormányt. Az átalányadózás körébõl kimaradt, de a véleményünk szerint fontos és sokakat érintõ kérdésrõl van szó.
(14.40)
Kimaradt ugyanis az átalányadóból az építõipari termékjegyzék, az a bizonyos ÉTJ, és így természetszerûleg ez a tevékenység nem választható átalányadózásra. Mi következik ebbõl? Bármilyen jó iparos legyen egy ács, egy tetõfedõ vagy egy villanyszerelõ, ha egyszer bejelentkezett átalánydíjra, akkor új épületen nem vállalhat munkát, csak javításokat végezhet. Persze, egy iparos nem szelektálhat új és régi között, örül, ha munkája van, csak azért, hogy ne veszítse el az átalányadó adminisztratív lehetõségét.
Hasonló a helyzet a bérmunkánál is. Vegyünk ismét egy példát! Ha egy szabó kisiparos hozott anyagból akarna dolgozni, ezt nem teheti, ha egyszer bejelentkezett, és az átalányadózást választotta. Kétségtelen, hogy a bérmunkában nincs anyagköltség, és ez utóbbi azonban a bevételben sem szerepel, tehát azt mondjuk, hogy nyugodtan lehetne a bérmunkát is az átalányadózás körébe vonni, mert ha valaki ezt az adózási formát választja, attól még az állam nem rövidül meg. A kérdés tehát, hogy az átalányadó említett fogyatékosságainak kiküszöbölésével foglalkozik-e a kormány, és mit javasol. (Taps az MDNP és az MDF padsoraiban.)