POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, az ismételt fölszólalással akkor szeretnék élni. Mielõtt azonban ezt megtenném, nem állom meg, hogy Csizmár Gábor elõbbi szavaira... nem értem, hogy kedves képviselõtársam mirõl beszél. Ha az fájt neki, hogy én támogattam Benkõ András módosító javaslatát, és ezt itt elmondtam, és nem a bizottsági ülés szûk keretei között dicsértem meg MSZP-s képviselõtársunkat, hát megkövetem. Ott is el fogom mondani, és itt legközelebb, a plenáris ülésen, a dicsérõ szavakat majd szûkebbre veszem.
Õszintén szólva nem értem, hogy mirõl beszél Csizmár Gábor, illetve a szavait értem természetesen, a szándékát, célját tudom nehezen értelmezni. Nem akarok találgatni semmit, és fölöslegesnek is tartanám ezt.
No, térjünk a tárgyra: a 151. és 155. javaslat mellett szeretnék érvelni. Ezekben a javaslatokban két elem lakozik. Az egyik az, amelyik növelni kívánja az intézmények számára igénybe vehetõ vagy fölhasználható tanórai kereteket: egészen pontosan a kötelezõ tanórán kívüli foglalkozásokra fölhasználható kereteket, illetve a 155. pontban további 5 százalékkal növelni kívánja azt az órakeretet, ami a tehetséggondozásra, illetve a hátrányos helyzetû tanulók felzárkóztatására igénybe vehetõ. Ez az egyik. Én azt gondolom, hogy ezeket a tételeket emelni kell. Igen fukar kezekkel mért az elõterjesztõ, amikor szûkre szabva meghúzta ezeket a százalékokat.
A másik elemre is azonban szeretném fölhívni a figyelmet. Ez pedig az, amit már a délelõtti vitában is hangsúlyozni voltam kénytelen. Tudniillik olyan tagolást, iskolaszerkezeti tagolást alkalmaz a törvény következetesen, amelyik a valóságtól idegen. Hiszen a valóságban egy nyolcosztályos alapiskola van ma zömmel és uralkodó formában, és egy három- vagy négyosztályos, négy évfolyamos középiskola mûködik. A törvénytervezetben azonban nem a valóságos tagozódást, nem a valóságos iskolaszerkezetet leképezõ pontokat látunk, hanem egy nem létezõt, illetve egy csak a nemzeti alaptantervben szereplõ tagozódást követ a törvénymódosítás.
Itt kell fölhívni arra a figyelmet, amit már elmondtunk szûkebb körben is, bizottsági ülések keretében is - tehát nem fogja meglepni talán egyetlenegy képviselõtársunkat sem ez a kijelentés -, hogy ezt károsnak és rossznak tartjuk.
Amirõl tavaly õsszel folyt a vita, hogy vajon a nemzeti alaptanterv, s abban az a pedagógiai tagozódás vagy tantárgyszerkezeti struktúra, amit egy 6+4+2-es számsorral szoktak leírni, vajon jelenti-e majd a magyar iskolaszerkezet megváltozását és ezzel a pályaválasztás 14 éves korról 12 éves korra való csökkenését vagy lejövetelét? Azt kell mondjuk, hogy bizony ezt jelenti, mert ez a törvénytervezet végrehajtja, megvalósítja azt, ami a nemzeti alaptantervben csak lappangó veszély volt: most itt kiteljesedik teljes egészében.
Ennek a hatásai, társadalmi hatásai igen messzire mutatnak. Pontosan abban a kérdéskörben, amirõl az elõbb Benkõ András is beszélt: növeli-e a társadalmi mobilitást az, hogyha korábban választanak pályát a gyermekek? Növeli-e a társadalmi mobilitást vagy csökkenti-e - ha úgy tetszik - az esélyegyenlõtlenséget az, hogyha nem 14 éves korban választanak középiskolát, hanem erre 12 éves korra kényszerülnek már rá a fiatalok. Meggyõzõdésem, hogy nem. Pont az ellenkezõ folyamattal: egy kasztosodó, merevedõ társadalom rémképével kell szembenéznünk akkor, hogyha a mainál korábbi, 14 éves kor helyett 12 vagy 10 éves korra jön le a pályaválasztás idõpontja. Jobb ezzel szembesülni valamennyiünknek, és nem lenne szabad ezt suttyomban egy tantárgyi vagy tantervi tagozódás álarca mögé bújtatva megvalósítani.
Hogyha ez a szándéka a kormánypártoknak, akkor ezzel világosan szembesíteni kell a magyar társadalmat, hogy abba a helyzetbe kerülhessenek az érintettek, hogy elmondhassák, hogy mi a véleményük errõl a tervezetrõl. Jó-e ez így vagy sem? De egy tantárgy-pedagógiai tagozódás mögé bújva megvalósítani egy iskolaszerkezeti reformot - én ezt nem tartom sem erkölcsösnek, sem vállalhatónak, oktatáspolitikusként sem. Éppen ezért következetesen a mai állapotot leképezõ iskolaszerkezeti tagozódásban adtunk meg minden tantárgybontást, minden finanszírozást, minden foglalkoztatáspolitikai elõírást. Foglalkoztatáspolitika alatt azt értem, hogy hol alkalmazható, milyen végzettségû pedagógus. Ezeket a pontokat a mai helyzetnek megfelelõen írtuk le, és nem pedig egy ilyen nemzeti alaptantervtõl áthatott iskolaszerkezeti reformálomra építve, ami ma még nincs - mint tudjuk -, és én azon vagyok, hogy ne is legyen, mert nem lenne jó, hogyha a nemzeti alaptantervben rejlõ szerkezet uralkodóvá válna Magyarországon.
(19.50)
Éppen ezért fontosnak tartom ezeket a pontokat, éppen ezért bízom benne, hogy fontos lesz ez azoknak a képviselõknek is, akiknek azok az értékek, amiket itt szavakban olyannyira föl szoktunk dicsérni: mint esélyegyenlõség, mint társadalmi mobilitás, mint a leszakadó társadalmi csoportokkal szembeni szolidaritás - és támogatni fogják ezeket a javaslatokat. Köszönöm a figyelmüket.