DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr a szót. Csak államtitkár úrnak azt mondanám, hogy nagyon védi vagy jobban megvédi, hiszen a négy osztály az alapvetõen megmarad, és utána következõ kettes tagolások azok más szerkezetûek, mint amilyen a törvénynek a hátsó részébõl kiolvasható. Most két módosító indítványra szeretném felhívni a figyelmet. Köszönöm Hegyi Gyula képviselõtársamnak, hogy a 158. módosító indítványra már felhívta a figyelmet, ami hatpárti plusz Salamon László képviselõ úr - tehát a függetlenek által is támogatott. A 138. módosító indítványunkban az szerepel, hogy az egyházi intézményeknek a nevelési programját nyilvánvaló, hogy nem lehet a szakértõi listáról lehívott vagy megkért szakértõkkel véleményeztetni, csak akkor, hogyha ott az egyház által delegált vagy az egyház által elfogadott szakértõk szerepelnek.
Természetesen a nemzeti alaptantervre, illetve a vizsgakövetelményekre vonatkozó programot az ott megjelenõ szakértõk véleményezik. Kicsit megdöbbentõ számomra, hogyha itt hosszasan beszéltek kormánypárti képviselõk arról, hogy hogyan kellene az egyházi és az állami intézményeket szétválasztani akkor ezt a módosító indítványt miért nem támogatták? Sem az oktatási bizottság, sem a kormány képviselõje nem adott támogatást, holott az oktatás-nevelés logikájába ez teljesen beleillik. A módosított csomag másik részében szeretném vagy szerettem volna kiegészíteni a 165. módosító indítványomban az igazgató vagy intézményvezetõ feladatkörét, mert az intézmény vezetõje jelen pillanatban felel a gazdálkodásért, felel a törvényességért - csak az oktató-nevelõ munkáért nem felel.
Úgy gondolom, hogy jó lenne, hogyha az oktató-nevelõ munkát is tekintenénk az iskolában. Miközben én természetesen nagyon fontosnak tartom, hogy az igazgató gazdálkodjon, hogy az igazgató betartsa a jogszabályokat, hogy az intézmény vezetõje betartsa a jogszabályokat, de talán arra is kellene
gondolni, hogy az elsõdleges funkciója az intézménynek az, hogy ott oktatás és nevelés mûködjön. A 164. módosító indítványban Pokorni Zoltán képviselõtársammal együtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bizonyos esetekben bizony a kollégiumból a családhoz történõ hazautazás jelentõs költségekkel jár, és úgy látjuk, hogy számos családnál ez rendkívüli nehézséget jelent.
Természetesen nem gondoljuk azt, hogy mindenhol támogatni kellene a diákok hazautazását, de a szociálisan rászorulóknál célszerû lenne egy ilyen lehetõséget biztosítani. Úgy hiszem, hogyha az iskolabuszokra, a körzetesítésre és hasonló funkciókra rendelkezésre állt pár milliárd forint, akkor pár százmillió forinttal lehetne támogatni azokat a szegény sorsú családokat, ahol a gyerekek kollégiumban, esetleg távol a szüleiktõl kénytelenek tanulni. Ez egyre több esetben fog elõfordulni, tehát nem tartanám jónak, hogyha ennek a lehetõségét kizárnánk, miközben állandóan azt mondjuk, hogy folyamatosan támogatjuk a gyerekeket.
Egy harmadik csokra a módosító indítványoknak az iskolaszékre vonatkozik. Úgy gondolom, hogy a '93-ban a törvény által törvényesített iskolaszék- koncepció, ami egyharmadában az iskola fenntartóját, egyharmadában a pedagógusokat, egyharmadában a szülõket jelöli meg az iskolaszék tagjainak, és természetesen delegálhatnak a diákönkormányzatok és még más szervezetek is - különösen szakképzõ intézményeknél igen jó, hogyha a szakmai kamarák vagy azok, akik az elhelyezkedését segítik a diákoknak -, úgy gondolom, hogy ez az intézmény elkezdett nagyon sok helyen mûködni. Nem egészen értem sem az oktatási bizottságnak, sem pedig a kormány képviselõinek azt a megoldását, hogy az iskola fenntartója miért csak egy fõvel jelenhet meg az iskolaszékben. Nem egészen világos, hogy miért akarja az iskola fenntartóját tulajdonképpen egy másfajta szerepre kötelezni, szemben azzal, amit hosszú ideig mondtunk, hiszen úgy gondoljuk, hogy mindannyian önkormányzatbarátként jelentünk meg itt a parlamentben.
Úgy gondolom vagy úgy remélem, hogy esetleg a kormány képviselõi átgondolják ezeket az érveket, és akkor talán lehetséges lenne, hogy az iskolaszékeket a továbbiakban is támogatnák. Én magam nem értek egyet azzal, hogy ne legyen az iskolaszék kötelezõ. Nem értek egyet, hiszen - bár hallottam képviselõtársaimtól, hogy a demokráciát nem lehet kötelezõvé tenni; a demokrácia szabadon választott intézmény - szeretném felhívni a figyelmet, hogy 1990-ben a településeknél azt mondtuk, hogy kötelezõ demokratikusan önkormányzatot választani, és általában nem azt mondtuk, hogy aki tanácsi rendszerben akar tovább mûködni, az mûködjön úgy, aki pedig úgy dönt, hogy önkormányzati rendszerben, az önként vállalhatja a demokráciát.
Azt hiszem vagy azt remélem, hogy egyre több helyen megjelentek az iskolaszékek, és bizony azt mutatták az elmúlt évi megmozdulások, hogy az iskolák, óvodák, kollégiumok megmentésében nagyon komoly szerepet vállaltak azok a szervezetek, ahol nemcsak a tanárok külön mûködtek, hanem ahol együtt tudtak mûködni a szülõk és tanárok. Igenis nagyon sok helyen az önkormányzati testületi ülésen az iskolaszék képviselte az iskola érdekét, vagy az óvodaszék az óvoda érdekét, és meg tudtak menteni intézményeket. Kicsit félõ, hogy ez politikai megszüntetése az iskolaszékeknek, és jobb lenne, hogyha inkább támogatása lenne, pontosan azzal, hogy képezné az ott dolgozó pedagógusokat, szülõket és önkormányzati képviselõket, hogy egymás érveit megismerjék, és belül jussanak konszenzusra, és ne az utcára menjenek ki, hiszen nem hiszem, hogy ez bárkinek is jó. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és az MDNP padsoraiban.)