DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita ebben a szakaszában két módosító indítványomat szeretném indokolni, és a támogatást kérni ehhez.
(20.10)
Mind a kettõ a határon túli magyarok oktatásának ügyében beterjesztett indítvány. Az egyik a 246. pont, a másik a 249. pont. Az egyik a közoktatás szervezésével, a másik pedig a továbbképzés kérdéseivel foglalkozik.
A 246. ponthoz annyit szeretnék elmondani, hogy a közoktatási törvény 96. és 97. §-a (4) bekezdésének f) pontja az Országos Köznevelési Tanács határon túli magyarokkal történõ kibõvítésére vonatkozik. Én úgy érzem, hogy vitathatatlan joga a határon túli magyar nemzetrészeknek, hogy a magyar közoktatás formálásában, amely közvetve és közvetlenül is érinti õket, részt vegyenek. Ezért javaslom azt, hogy módosító indítványom megfelelõ mérlegelés után elfogadásra kerüljön.
Ami a 249. pontra vonatkozik, itt a közoktatási törvény 96. §-ának (5) bekezdését kívánom kiegészíteni egy új b) és c) ponttal. Itt gyakorlatilag az a meggondolás vezetett, hogy vajon ki lenne illetékesebb és ki tudná jobban eldönteni a kisebbségi pedagógusok továbbképzésének feltételeit, körülményeit, szükségességét, mint maguk az érintett kisebbségi pedagógusok. Ez tulajdonképpen logikailag megegyezik azzal, amit a délelõtt folyamán kifejtettem, a hazánkban élõ nemzetiségek, kisebbségek esetében, hasonló elv szerinti szabályozást szeretnék megvalósítani.
Mindebbõl törvényszerûen következik, hogy az országos pedagógus továbbképzési akkreditációs bizottság mellett, vele a kisebbségekre vonatkozólag azonos jogkörrel mûködjék országos kisebbségi pedagógus továbbképzési akkreditációs bizottság, hiszen az a sajátos helyzetünk, hogy kisebbségeink vannak a határon belül, de ugyanakkor a határainkon túl is vannak olyan magyar kisebbségek, akik ránk tekintenek, egyenesen következik az, hogy ilyen bizottságot kell mûködtetnünk a határon túli magyar pedagógusok anyanyelvi továbbképzésére vonatkozólag.
Én azt hiszem, hogyha ezt a két gondolatot összekapcsoljuk, akkor nem arról van szó, amit nem vallunk, vagyis a reciprocitás elvérõl, hanem arról van szó, hogy azonos elveket kívánunk érvényesíteni a határainkon belül és a határainkon kívül élõ magyar kisebbségek számára. Ellenkezõ esetben, úgy járnánk, amit az egész világ joggal kifogásolt, amikor például a krajinai szerbek számára Jugoszlávia másfajta elbírálást, autonómiát követelt, miközben az autonómiát a Vajdaságban vagy Koszovóban, az egykori Rigómezõn megszüntették. Ezért tehát én kérném a tisztelt Házat, hogy ezeket a módosító javaslataimat elfogadni szíveskedjen.