POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnézést, hogyha az elnök úr lendületes vitavezetését nem tudjuk minden pillanatban követni, és ez már másodszor fordul elõ, hogy a mondat közepén tudunk csak jelezni, hogy szeretnénk hozzászólni. Így van ez most is, amikor az ajánlás 274. pontjánál található javaslatom mellett szeretnék érvelni.
Azt gondolom, hogy nem jó, hogyha a közoktatási törvény vitája során nem beszélünk a közoktatás finanszírozásának egyik legfontosabb kérdésérõl, arról a kérdésrõl, hogy tudjuk-e valamilyen módon garantálni a közoktatásra fordított, úgymond költségvetési normatív támogatás értékállóságát vagy pedig sem. Hiszen ez az, amit szakmai sikerként miniszter úr is kiemelni szokott nagyobb beszédeiben vagy szónoklataiban. Ez az, amirõl mintegy forradalmi változásról szól az elõterjesztõ, hogy végre valahára hosszú távra kiszámítható lesz a költségvetési támogatás, tervezhetõ, értékében nem csökken, garantált. Mindez így lenne, hogyha ennek megfelelne az a konstrukció, amit az elõterjesztõ az asztalra tett, tudniillik az a konstrukció, amelyik alapjában arról szól, hogy 70-75 százalékában a két évvel tárgyévet megelõzõ teljes önkormányzati kifizetésnek ezt a 70-75 százalékát fizeti majd a normatíva. Mindez így lenne egy 7 százalék körüli inflációs mozgásnál. Azonban ez, bármilyen optimisták vagyunk is, a következõ kormányunk teljesítményét illetõen, azt gondolom, hogy jószerivel csak az ezredfordulóval remélhetjük, addig pedig még valamilyen módon garantálnunk kell a közoktatásra fordított összegek értékállóságát.
Épp ezt szolgálja az általunk benyújtott módosító javaslat, amelyik valamilyen módon az éves inflációt is igyekszik beépíteni ebbe a rendszerbe. Nem borítja azt fel, mert nyilván hosszas alkudozás állhat emögött a konstrukció mögött, részben a tárcán belül, részben pedig az érintett tárcák, a Pénzügyminisztérium, illetve a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium között is, ha nem, hát kiegészíti egy új elemmel. Mi ez az új elem, amely csak látszatra bonyolult, tudniillik az eddigi javaslatot, amely úgy szól, hogy a teljes kifizetés, mondjuk így a közoktatásra fordított teljes kiadás 75 százalékát veszi alapul majd a következõ év normatívájánál, ezt emeli meg egy újabb elemmel, ez pedig így szól, hogy a tárgyévet megelõzõ év elsõ négy hónapja során a KSH által regisztrált inflációk 80 százalékával. Ez az, ami mérhetõ a költségvetés elõkészítésének mai ütemében, ez egy eléggé szabályozott, bár a kormányok által ritkán betartott ütemezés, amelyik arról szól, hogy a nyár kezdete elõtt már le kell tenni az asztalra elõször a szabályozás elveit, ha úgy tetszik irányelveit, majd aztán eléggé korán a költségvetési számokat is már.
(20.20)
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
Tehát, amikor a Pénzügyminisztérium elkezdi elõkészíteni a következõ év költségvetési számait, és így a közoktatási normatívákat is, akkor jószerével csak az elsõ harmadév vagy az elsõ negyedév inflációs adatai állnak a rendelkezésre. A KSH-nál érdeklõdésünkre elmondták, hogy körülbelül egy-másfél hónapi csúszással kell számolni az õ adatfelviteli rendszerükben, ezért az I- IV. hónap inflációja az, ami mérhetõ június-július hónap során hivatalosan. Azt is tudjuk azonban, hogy az infláció természete furcsa hullámzásokat mutat. Az év elsõ hónapjaiban mindig magasabb egy kicsit, és az év vége felé kezd lanyhulni, éppen ezért nem javasoljuk az elsõ négy hónapos inflációt 100 százalékban figyelembe venni, valorizálni, ha úgy tetszik, az elõzõ év kiadásait, hanem ezt csak 80 százalékban, figyelembe véve az infláció sajátosságát, hogy az év elsõ harmadában magasabb és aztán alacsonyabb. Ez az, ami szerintünk azt a szándékot eléri, hogy ne a mai 50-50, vagy 60-40 százalékos arányban oszoljon meg a normatíva, illetve az önkormányzatok feladatvállalalása a közoktatási intézmények finanszírozása tekintetében. Ez az, ami elérheti azt a kívánatos célt, hogy 75-80 százalékban a normatív támogatás finanszírozza az intézményeket. Ha nem építjük be ezt a második elemet a kormány által javasolt konstrukcióba, akkor gyakorlatilag a mai állapotot konzerváljuk csak, azt az állapotot, ahol 55-60 százalékban fedezi csak a normatíva a tényleges kiadásokat, sõt, egy-egy rosszabb, vagy ha úgy tetszik magasabb inflációval sújtott év esetén, még akár az az eset is elõfordulhatna, hogy csökkenteni kellene a normatív támogatást.
Tudom, hogy ez könnyûszerrel elkerülhetõ, erre kitér maga a javaslat is, hogy az új normatíva sosem lehet kevesebb, mint az elõzõ, erre nincs is szükség, hogy forrásokat vonjon ki a költségvetés a közoktatás rendszerének egészébõl, bõven elég, ha bízik az inflációban, idézõjelbe téve ezt a bizalmat, illetve a gyereklétszám csökkenésben. Önmagában már ez is aggályos, ami az elmúlt években forrásként kikerült a közoktatás rendszerébõl emiatt a megoldatlan gond miatt. Ha erre valóban keresünk megoldást, akkor azt gondolom, hogy valódi megoldásra van szükség, olyanra, amelyik figyelembe veszi, hogy Magyarországon 20 százalék körüli infláció van jelenleg, és figyelembe veszi ezt olyan módon, hogy egy alacsonyabb infláció esetén is mûködõképes, jó konstrukciót vázol.
Ezért kérem én, hogy támogassák ezt a javaslatpontot, bízom benne, hogy a szándékok komolyak, és nemcsak frázisokról van szó, nemcsak azt a mesét akarjuk eljátszani itt újból, amit a Mátyás király meséibõl ismerünk, az okos lány története, amelyik hoz is ajándékot meg nem is, jön is meg nem is. Nem szabadna azzal hitegetni a pedagógusokat, hogy ez a törvény garantálja a normatíva értékállóságát, ugyanakkor mégsem garantálja ezt, mert két évre húzza szét.
Ha nem tudjuk garantálni, akkor nem kell ilyen ígéreteket megfogalmazni, nem kell az expozékban vagy a beszédekben errõl szót vesztegetni, hanem belátja a kormány azt, hogy erre nincs módja vagy nincs szándéka. De ha egyszer ez az ígéret megfogalmazódott, akkor azt gondolom, nem árt komolyan nekiveselkedni és egy olyan konstrukciót letenni az asztalra, ami ennek meg is felel.
Ezt szolgálja szerintünk a módosítás. Köszönöm a figyelmüket.