POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Arra a kérdésre szeretnék visszatérni, ami a közoktatási normatívák értékállóságát illeti. Valóban ez a kulcskérdés, hiszen az eddigi vitáinkat, a törvény módosításban már elhangzott néhány vitakérdést is, például az egyházi iskolák finanszírozásának a dolgát, vagy a bejáró gyerekek gondját is érintik ezek a kérdések. Mindezt a kérdést vagy ellentétet vagy feszültséget az erõsíti föl, hogy elszakadt a bekerülési költség a tényleges költségtõl, a normatíva jószerivel a felét sem fedezi. Ha nem tudjuk elérni, hogy ez 75-80 százalék körül álljon be éveken keresztül, akkor kezelhetetlenné válnak az egyházi iskolák gondjai is, de kezelhetetlenné válnak a kollégiumok is, amire az elõbb utaltunk, és kezelhetetlenné válik az a tény, hogy bizony sok megyeszékhelyen vagy a fõvárosban mûködõ iskola olyan gyerekeket is ellát, nagyon helyesen, akik nem az adott település lakói, mert ezt a terhet éveken keresztül a kiegészítõ támogatás ellenére sem fogja bírni egyetlenegy önkormányzat sem. Elõbb vagy utóbb az önkormányzat döntéshozói föllázadnak, és valamilyen közigazgatási perrel fogják megfenyegetni a bejáró gyerekeknek otthont adó önkormányzat vezetõit.
Egyetlenegy pontra, tehát ennek a fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. Arra azonban, hogy mûködõképes eszközöket találjunk mégis, amelyek ezt a különbséget áthidalja, erre kerestem én lehetõséget, és ezért hívnám föl a figyelmet a 283. pont alatt található módosító javaslatra, amelyik arra a problémára keres megoldást, amelyik ismert az egyházi iskolák tekintetében, tudniillik, hogy a közoktatási megállapodásokat nem kötelesek érthetõ módon az önkormányzatok megkötni az illetõ iskolafenntartó egyházakkal, az a gyakorlat is megszûnik, hogy ebben az esetben mintegy fellebbviteli fórumhoz automatikusan fordulhattak a miniszterhez, és gyakorlatilag a minisztérium megkötötte ott, ahol sem a települési, sem a megyei önkormányzat nem kötötte meg a közoktatási megállapodást. Ezt leszûkíti ez a törvénytervezet, csak országos hatáskörû beiskolázású intézmények esetén van joga a miniszternek megkötni ezt a fajta megállapodást, tehát bõven válogathat és maga is dönthet. Az egyházak, az egyházi iskolafenntartók egy olyanfajta lehetõséget keresnek (Elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idõ túllépésére.), hogy hogyan lehet csökkenteni ezt a fajta veszélyt. Én erre tettem javaslatot. Örömmel láttam, hogy az oktatási bizottság támogatta ezt.