MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyûlés! Elnök úrnak az elõbbi vitában elmondott orientáló szavaihoz szeretnék annyit hozzáfûzni, hogy valóban úgy tûnik, mintha az orációnak a hatása az a nullával lenne egyenlõ, és meddõ idõtöltésnek tûnhet a késõ esti órában itt együtt való gondolkodás. Én azonban azt hiszem, hogy szükség van erre, és különösen ennél a törvénynél, hiszen elkerülhetetlen, hogy az Alkotmánybíróság foglalkozzon ezzel a törvénnyel, és ehhez szükséges az, hogy azokat az álláspontokat, amelyeket sem a bizottságok nem vettek figyelembe a bizottsági vitában, sem a szavazásnál esetleg nem fognak figyelembe venni, arról egyáltalán tudomást szerezhessen az, aki tanulmányozza az Országgyûlésnek a jegyzõkönyveit. A vita egyik sarkalatos pontja az, hogy a törvény hatálya kizárólag a III/III. ügyosztályra és annak jogelõdjeire terjedjen ki, vagy pedig a III. ügyosztály egészére, mint ahogy azt a második pontban felvett, Halda Alizzal közösen beterjesztett javaslatunk tartalmazza. Az élet állandóan produkál újabb bizonyítékokat, amelyek a korábbi, már számtalanszor elmondott bizonyítékainkat kiegészítik. Ilyen volt a vasárnap délután öt órakor a Nagy Imre újratemetését elõkészítõ állami félelemrõl és titkosszolgálatokról szóló dokumentumadás is, amelynek a során és hallgatása közben egyértelmûen kiderült, hogy a III. ügyosztály teljes egésze mozgósítva volt.
(21.20)
Hiszen a Belügyminisztérium fölállított egy állambiztonsági operatív bizottságot. Ebben az állambiztonsági operatív bizottságban részt vettek a III/I-es, III/II-es, III/III-as és így tovább vezetõi vagy delegáltjai. Az akkor már kialakuló politikai konszenzus, amelyben, ugye, magunk is részt vettünk, akkor már folytak a kerekasztal-, illetve a Nemzeti Kerekasztal- tárgyalások, és úgy tûnik, hogy konszenzus alakul ki a politika területén. Ezek a szervek változatlan intenzitással, változatlan módszerekkel, úgy, ahogy évtizedeken keresztül mûködtek és együttmûködtek.
A III/I-es ügyosztály kapott olyan feladatokat, hogy tengerentúli és külföldi ügynökei segítségével beférkõzzön az emigráció jeleseinek a körébe, fölhasználják kapcsolataikat nemcsak információszerzésre, hanem befolyásolásra is. Ez teljesen világosan kiderült a rádiójátékból, de egyébként ezek ismert tények, és fölhasználták ezeket a kapcsolatokat arra is, hogy külföldi kormányokat, kormányszerveket informáljanak, sõt dezinformáljanak. Ez arra utal, hogy mind a III/I-es, mind a III/II-es ügyosztálynak az ügynökei vagy megbízottai, titkos megbízottai, titkos munkatársai, titkos tisztjei pontosan ugyanolyan célok érdekében, ugyanolyan demokráciaellenes feladatokat, a demokratikus állam elleni feladatokat hajtottak végre, mint a bûnbaknak odavetett - egyébként jogosan odavetett - III/III-as ügyosztálynak az ügynökei, munkatársai és így tovább.
Teljesen világosan kiderül azokból az információkból, amelyeket már régóta ismerünk, hogy a III. ügyosztályt egészében kell kezelni, és nem annak kell a rendezõ elvnek lennie, hogy ki melyik ügyosztályhoz volt beosztva - hiszen még
ez se eligazító, hiszen idõnként áthelyezték õket egyik ügyosztályról a másikra vagy az idegen nyelven tudó ügynököt kiküldték külföldre, s akkor III/III-ból átkerült a III/I-be -, hanem a tevékenység, amit végeztek.
És az Alkotmánybíróság helyesen mutatott rá döntésében, hogy azonos mércével kell mérni minden tevékenységet. A törvényhozás feladata az, hogy mit tart helytelennek, milyen jogkövetkezményeket fûz bizonyos cselekményekhez, de ezeket egységes mérce szerint kell megtenni. És azért hangsúlyozom ezt, mert a kormány egy részének a jelentõs ellenállása és több frakciónak jelentõs ellenállását tapasztaltuk ezzel kapcsolatban. És hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak ennek a kormánynak, nemcsak ennek a mostani kormánynak, hanem az elõzõ, a törvény elõzõ változatainak a beterjesztésénél az elõzõ ciklusnak a kormánya hasonlóan makacsul és kataton módon ellenállt ennek a teljesen logikus érvelésnek.
Tehát nem kormányspecifikus ez a dolog, úgy tûnik, hogy a kormányok már ilyenek, már ez a kettõ, amit tapasztalni volt szerencsénk, hogy nem hajlandók ezeket figyelembe venni. Tehát itt föl szokták hozni azt, hogy nem engedjük szétverni a titkosszolgálatainkat, nem engedjük, hogy az ország védtelen maradjon titkosszolgálati vonalon, nem engedjük, hogy a jó ügynökeink károsodjanak. Nem így van ez a dolog, nem ügynökök ellen készült ez a törvény, hanem tevékenységek ellen készült. Nem pönálni akar, hanem azt kívánja ez a törvény, hogy a politikai élet tisztaságát megvédje, és megvédje a politikusokat és a minõsített beosztásokba kerülõ személyeket attól, hogy zsarolhatók legyenek. És ez a zsarolhatóság is nagyon fontos kritérium, hiszen nem alkalmas politikai feladatra az a személy, aki zsarolható. Márpedig tudjuk jól, hogy nagyon sok irat kikerült az irattárakból, nagyon sok iratot hazavittek a munkatársak is, hogy fedezzék magukat a késõbbiek folyamán, és ezek az iratok bármikor elõkerülhetnek.
Úgyhogy, ha egységes mérce alapján mérünk, akkor a 2. pontban szereplõ módosító javaslatot feltétlenül el kell fogadnunk, és azt kell vizsgálni, hogy az a tevékenység, amelyet a törvény deliktumát képezi, az a tevékenység más szolgálatoknál elõfordult-e.
Úgy gondolom, hogy ha a törvényjavaslat törvénnyé változik és az Alkotmánybíróság elé fog kerülni, akkor az Alkotmánybíróság koherensen és konzekvensen fog a korábban kifejtett elvi álláspontjához ragaszkodni, és akkor igazat fog adni ennek a javaslatnak.
A 3. szám alatt egy pontosítási javaslatot adtunk be, amelynek az volt a lényege, hogy magát azt a tevékenységet pontosabban írja le, amely ennek a törvénynek egyik alapját képezi. Ez pedig az, hogy a fölsorolás, hogy milyen szervek részére hálózati személyként végeztek-e - azok részére - érdemi tevékenységet, azaz írásban, illetve szóban adtak-e jelentést vagy kaptak-e tevékenységükért illetményt, prémiumot, illetve kedvezményt vagy - s itt folytatódik a törvény fölsorolása. Itt nagyon fontos momentum az, hogy nemcsak az írásban való jelentést, hanem a szóban való jelentést is ide kell sorolni. Ugyanis nagyon sok ügynök volt, aki nem adott írásban jelentést, hanem szóban, például presszóban beszélgetett a tartótisztjével vagy pedig a lovin, a lóversenyen vagy az ügetõn, oda kimegy, az egy kitûnõ hely az ügynökök és a tartók számára, ahol szóban elmondta a tartótisztjének a véleményét. Ezt aztán a tartótiszt összefoglalta, leírta és így került be a gépezetbe.
Úgy gondolom, hogyha valaki azt hirdeti, hogy õ soha nem írt jelentést, az lehet, hogy formailag igaz. Valójában elõfordulhat az, hogy a vizsgálóbizottságok, amelyek foglalkoznak a törvény alapján a tevékenység vizsgálatával, azok bukkanhatnak ilyen szóban adott jelentésekre, és ha a törvény eredeti szövegét szigorúan veszik, akkor ezt nem vehetik figyelembe, holott a tevékenység ugyanolyan súlyú és jelentõségû.
Ugyanezt ismételjük meg a 6. pont alatt. Úgy gondolom, hogy valamelyiket el kellene fogadni, és szeretném fölhívni a figyelmet, hogy diszjunktív kapcsolatot hoztunk létre a korábbi konjunktív kapcsolat helyett. Ez azt jelenti, hogy vagylagossá vált, elegendõ annak a bizonyítása, hogy az illetõ szóban vagy írásban adott jelentést, vagy - és itt jön a diszjunkció - pedig pénzt, vagy más kedvezményt, illetményt kapott a tevékenységéért. Tudjuk jól, hogy a '89. év végén és a '90. év elsõ napjaiban páni sietséggel semmisítettek meg iratokat, leltározás nélkül és kellõ gondos válogatás nélkül a III. ügyosztályon. Ennek következtében hiányosak a kimutatások, és ha - teszem azt - ki lehet mutatni, mert a pénztári, pénzügyi fegyelem nagyon szigorú volt, és az az egy, amit komolyan megtartottak, és ez az állam más területén is így volt, ennek alapján lehet bukkanni kifizetési bizonylatokra, amelyeket fedõnévre adtak ki. A fedõnév alapján azonosítani lehet, hogy ki kapja, valamilyen tevékenységnek kell lenni a mögött, hogyha az akkori Belügyminisztérium pénzt fizetett ki.
(21.30)
Az elsõ szakasz a 8. pontig tart ugye, titkár úr? (Válasz: igen.) Bocsánat, köszönöm, akkor befejeztem.