DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Én az általános vita után ehhez a törvényjavaslathoz, illetve az általános vitában nem nyújtottam be módosító javaslatot, egyáltalán egyet sem. Mert ahogy végigtanulmányoztam ezt a törvényt - elsõ ponttól az utolsóig -, az volt az érzésem, hogy vagy semmit nem nyújtok be, vagy kell írnom egy új törvényt. Hiszen ez a törvény kiindulási pontjától, megalapozottságától kezdve, a megoldási módján keresztül a végeredményig - ami a változatlan formában való megszavazás következménye lenne - alapvetõen hibás.
Ezek után most a részletes vitában arra készültem, hogy elmondjam képviselõtársaimnak, hogy az általuk benyújtott módosító indítványok miért nem oldják meg ezeket a problémákat. Egyetlen, a problémát némiképp enyhítõ javaslatcsomag volt a Szabad Demokraták Szövetségéé, amelyik arról szólt, hogy a kötelezõ elõírásokat írjuk át valamiféle ajánlás formájába. Ne valamilyen furcsa képlet alapján szabjuk meg, hogy szerintünk - mármint a minisztérium számítási anyaga szerint - mi a szükséglet, hanem hagyjuk a dolgokat egy kicsit jobban igazodni a valósághoz. Nos, most azt sem mondhatom el, hiszen ezek a módosító csomagok már nem érvényesek.
Most az új törvényjavaslatról kell, hogy beszéljek, és el kell mondjam, hogy ez sem oldja meg az igazi problémákat. Mert mik ezek az igazi problémák?
Az egyik alapvetõ kérdés az, amit itt sokan elmondtak, hogy ez egy kompromisszum, hogy ha már bizonyos dolgokhoz ragaszkodik a minisztérium, akkor ennek valahogy engedni kell. Számomra ez azért rendkívül furcsa, mert
azok a bizonyos dolgok, amikhez a minisztérium ragaszkodik, senki által el nem fogadott dolgok. A szakmai körök közül senki nem tudta elfogadni azt a meghatározást, amit a minisztérium kitalált. A kormánypárti képviselõk közül sem tudta egyetlen hozzáértõ kormánypárti képviselõ sem elfogadni ezt a számítási módot, és a kormány nem is tudta megvédeni. Hiszen teljesen abszurd helyzet, hogy mozgó adatokra akarnak fix átszervezést megvalósítani. Hogyha az adatok megváltoznak, akkor vajon utánaigazítják-e a rendszert?
Az is abszurd egyébként, ha alaposan utánaszámolnak, hogy a kiindulási adatok rendkívül sok helyen hibásak, hogy a statisztikai adatok tévesek, a '95-ben, a minisztérium által '95 második félévében elkészített egészségügyi átszervezési anyagban csak olyan apró tévedések vannak, hogy például a munkanélküliségi rátában +3,2 és -5,4 közötti szórása volt a tévedéseknek. Képviselõtársaim, ez összességében nézve 8,6 százalékos tévedés a munkanélküliségi rátában. Van olyan terület, ahol összesen ennyi a munkanélküliség.
De tévedtek a nettó átlagkeresetek számításában is +3200 és -7700 forint között, a statisztikai, a KSH-adatok alapulvételével történtek ezek az átszámítások. Ez, kedves képviselõtársaim, összesen 10 900 forintos tévedés. Sokan ennyibõl élnek egy hónapban. Ilyen statisztikai adatokból, ilyen megalapozottsággal kiindulva, képletekbõl kiszámolni egy olyan rendszert, ami stabil kórházi ágyakat és ellátást jelent, már eleve csak rossz lehet, csak hibás lehet.
De a legsúlyosabb hibája ennek a törvényjavaslatnak az, hogy rossz kiindulási pontból és rendkívül leegyszerûsített megalapozásból indul. Az volt az alapelv, amit azóta sem tudtak igazán igazolni, hogy miért vezetne eredményre, csökkenteni kell a kórházi ágyakat Magyarországon. Lakosságszám/kórházi ágy - ez az egy statisztikai adat, amibõl ez a számítás igazából kiindult. Erre az adatra: az elõre elhatározott ágyszámcsökkentésre számolták ki végül is az egyenletet, hiszen azért mozgott az a bizonyos fix szám olyan érdekes módon 60 meg 58 meg 52 között, hogy valahogy elérjék ezt az elõre meghatározott tízezres számot.
De itt van egy óriási gond: az egészségügyi ellátásban ez a tízezer kórházi ágy/lakosságszám egy rendkívül szimpla mutató.
Tisztelt Képviselõtársaim! A tízezer kórházi ágy/lakosságszámot úgy is el lehet érni ad abszurdum, hogy a Dunántúlon és az Alföldön építünk egy hatalmas kórházat, amiben annyi ágy van, hogy Magyarországon éppen tízezer lakosra jut 80, 90, 100 kórházi ágy. Vajon Magyarországon akkor az egészségügyi ellátást jól szerveztük át? Hogyan lehet ilyen szimpla mutatóra egyáltalán bármit kitalálni? De hozzáteszem, még azt a célt sem éri el, mert nem tudja bebizonyítani a minisztérium, hogy hol van ezen a megtakarítás. Hiszen egyetlenegyszer sem tudta megmondani, hogy mitõl van olyan hatása ennek a lépésnek, hogy ettõl olcsóbb lesz az egészségügyi ellátás.
(23.00)
Sõt. Sõt. Pontosan az ellenkezõje történik. Hiszen számtalan gazdasági tanulmány szól arról, hogy a kórháznagyságtól függõen - és erre már utalt Surján képviselõtársam is, csak egy más összefüggésben - a kisebb, relatíve kisebb kórházakban lényegesen gazdaságosabb az egészségügyi ellátás. A miniszter úr nyilatkozatában azt láthatjuk, hogy a leépítés azokra az intézményekre vonatkozik, amelyek nem képesek jó színvonalon - ezzel még egyet is értenék -, illetve rentábilisan mûködni. Nos, mi az, hogy rentábilitás az egészségügyben, hol írták ezt le? Kedves képviselõtársaim, önök elfogadják ezt a magyarázatot? Rentábilitás az egészségügyben. Nos, akkor az a vidéki 200-300 ágyas kórház, amelyik ugyanannyi pénzbõl lényegesen több beteget tud ellátni, rentábilisabb vagy nem? Márpedig ez számtalan esetben visszaigazolható, és a központosított megyei centrumokban lévõ nagy ágyszámú mamutkórházak fajlagosan egy-egy esetre lényegesen többet költenek.
Ennek egy konkrét példáját hoztam még a szülõotthonok idején, hogy a megyei kórházban 11 ezer forinttal többet fizet az OEP egy szülésért, mint amennyit a szülõotthonban fizetett. Hol van itt a megtakarítás, tisztelt képviselõtársaim? Persze, lehet megtakarítani úgy is, oly mértékben szûkítik az egészségügyi ellátás elérhetõségét, hogy ettõl a beteg be se jut a kórházba, akkor tényleg nem kell fizetni. Nem feltételezem, hogy ez lenne a minisztérium célja. De a legsúlyosabb, legkomolyabb és meghatározó problémája a törvényjavaslatnak, amit egyetlen módosító indítvány nem kezel, az a hibás kiindulási pont, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az egészségügyi ellátásban az elérhetõséget.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindenhol a világon, ahol az egészségügyi ellátást valamilyen formán vizsgálják és mérik, ennek a vizsgálatnak az ábécéjébõl az "a" betû az elérhetõség. Mert hiába van tõlem 200 km-re amerikai színvonalú, szuperul felszerelt kórház, ha én oda nem tudok eljutni akkor, amikor az életemrõl van szó. Nos, ebben a törvényjavaslatban egyetlen mondat nem szól arról, hogy milyen Magyarországon vagy milyen legyen, vagy a döntések következtében milyen legyen az egészségügy ellátás elérhetõsége. Egyetlen mondat nem vizsgálja ezt. Döntési mechanizmusokról beszél, javaslatokról, normákról, és ez a törvényjavaslat és az új módosítvány is lehetõvé teszi, hogy adott esetben egy megyei egyeztetési mechanizmus több, viszonylag nagyobb kórház saját érdekét tekintve olyan helyen érje el egy kisebb kórház megszüntetését, ahol a környékbeli lakosság számára a kórházi ellátás elérhetõségének romlása közvetlenül hat a halálozási adatokra, képviselõtársaim. És ez itt a legsúlyosabb dolog.
És akkor néhány olyan statisztikai adatot, ami azt támasztja alá, hogy a Népjóléti Minisztérium abszolút rossz úton indult el. Még azt se mondhatom, hogy fordítva ül a lovon, vagy ha igen, akkor nem vette még észre. Csakhogy ez a ló, ha rossz irányba megy, akkor az emberek életét fogja befolyásolni. És az elérhetõség szempontjából nézzünk néhány olyan statisztikai adatot, ami rendkívül fontos! Az egy kórházra nem 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyszám, az egy kórházra jutó lakosságszám jelzi leginkább azt, hogy milyen a kórházsûrûség egy országban.
Nos, sok mesét hallhattunk itt arról, hogy mi sokat fordítunk az egészségügyre, amit már mindenki bebizonyított, hogy nem igaz; hogy nálunk túl sok a kórházi ágy, azt is elmondtuk már számtalanszor, hogy attól függ, hogy mihez képest - az infrastruktúra és egyéb -, ha megnézzük, hogy nálunk sokkal több kórházi ágy is van, de nézzük meg a kórházra jutó lakosságszámot!
Kedves Képviselõtársaim! Döbbenetes az adat. Hiszen az átlag jó néhány európai országban megvizsgálva, az egy kórházra jutó lakosságszám, az valahol olyan 20 és 40 ezer között szór. Magyarország a jelenlegi állapotában 65 781 az egy kórházra jutó lakosságszám. Messze, messze a legrosszabb helyzetben vagyunk Európában, ez pedig azt jelenti, hogy kórházi ágyunk természetesen van, csak az a kérdés, hogy hol és mennyire elérhetõen. Ezt majd el fogom küldeni képviselõtársaimnak, talán ilyen távolról is lehet látni, hogy ez Magyarország. Államtitkár úrnak is oda fogom adni. Ez egy nagyon fontos tétel, és ha még emellé hozzáteszem, hogy például a 8 milliós Ausztriában több, mint 300 kórház található, és nem akarják több, mint az 50 százalékát bezárni.
Magyarországon 10 millió lakosra 161-170 - mert ez állandóan mozog - kórház található, kedves képviselõtársaim, és azt olvassuk a törvényjavaslatban, hogy ahol teljes intézményt be lehet zárni, ott így döntsenek. És most ezzel nem azt akarom mondani, hogy ahol sok kórház egymáshoz közel van, és van köztük olyan, amelyik valóban kevés munkát rossz színvonalon és tényleg közel a másikhoz végez, hogy akkor azt ne szervezzük át. De képviselõtársaim, tudják önök, hogy mi lesz ezeknek a döntéseknek a következménye? Fogalmuk sincs. Fogalmuk sincs, mert ez a törvény azt is lehetõvé teszi, hogy egy megyében több település kerüljön abba a helyzetbe, hogy a közelében 50-60 km-en belül nem lesz elérhetõ kórház. Lesz kórházi ágy, 10 ezer lakosra meglesz a norma, de hogy ki jut be abba a kórházba és mikor jut be abba a kórházba, az egy másik kérdés.
És itt nem arról van szó, nem arról van szó, hogy a regionális ellátás különleges feladatai milyen távolságra vannak az embertõl. Mert az természetes, mindenhol természetes, hogy a speciális ellátási formákat nem lehet levinni a betegágy mellé. De a sürgõsségi ellátás, ami a kórház elérhetõségét jelenti, az közvetlen meghatározó. De miniszter úr rendkívüli magabiztossággal - nyilván érezve maga mögött a kormánypártok támogatását, de - olyat nyilatkozik, hogy a tervezettel szemben megfogalmazott kifogások többsége sem gazdaságilag, sem szakmailag nem állja meg a helyét. Nos, hát az énáltalam elmondottakról gondolkozzanak el képviselõtársaim, hogy gazdaságilag megállja-e a helyét, amit mondok és szakmailag megállja-e a helyét, amit mondok. Mert pontosan Európától az ellenkezõ irányba indulunk el, ha ezek a változások ésszerûtlenül zajlanak.
És hogy mennyire fontos szakmailag, arra a nem orvosoknak néhány egész konkrét példát mondok. Arról már önök is hallottak, hogy a szívinfarktus halálozása az elsõ idõszakban a legnagyobb. És hogyha egy beteg fél-egy órán belül nem tud bejutni a kórházba, akkor már a legújabb trombolízist sem tudják elvégezni neki, mert túlhalad az idõ. Egyáltalán nem mindegy, hogy az elérhetõség, az milyen. Nagyon egyszerû példa. Itt van a makói kórház esete,
amelyikrõl lazán elmondta a társadalombiztosítási önkormányzat tavaly - emlékeznek a nagy országos hisztériára -, a kis kórházakat meg kell szüntetni.
Köztük volt Makó is, volt is egy tüntetés. Csak ugye, akkor se vizsgálta meg senki, hogy hogy is állok, hogy a nagylaki határátkelõhelytõl kezdve, ha az a kórház nincs, a legközelebbi kórház 60 km-re van; hogy a koponyasérültnek másfél óráig tart a szállítása vagy még tovább; hogy ennek milyen következményei vannak; hogy mekkora jelentõsége van annak, hogy egy gyomorvérzõ beteg mennyi idõn belül kap sürgõsségi ellátást. Mert a nem orvos képviselõtársaimnak felhívom a figyelmét, hogyha artériás vérzése van, akkor sugárban hányja a vért. Ott nincs idõ másfél órán keresztül szállítani, mert nem éli meg.
Persze én tudom, hogy ha csak azt a részét nézzük, hogy aki nem jut be a kórházba, azután már nem kell fizetni a biztosítónak (Tiltakozás a kormányzó pártok padsoraiban.), akkor gondolkodhatunk azon, hogy takarékosság - de a másik oldalon ennek nagyon súlyos ára van. Én a humanitárius szempontokról már nem beszélek, mert itt többen fölvilágosítottak arról, hogy az orvosok misztifikálják az egészségügyet; és hogy ez gazdasági kérdés, és itt a közgazdászoknak kéne csak foglalkozni vele. Én tudom, hogy ez gazdasági kérdés is. De az egészségügyben a rossz döntések sokkal drágábbak, mint a pillanatnyi megtakarítás. Képviselõtársaim, ezek alapvetõ szakmai kérdések. Egy egészségügyi ellátás elérhetõsége alapvetõen meghatározott.
(23.10)
Ez az ábécébõl az "a" betû. Hiányzik mind a kormány javaslatából, mind a módosító indítványcsomagból. Képviselõtársaim, önök ezzel a törvénnyel az egészségügy olyan átszervezésére akarnak valamiféle, elõre átláthatatlan következményû felhatalmazást és törvényi elõírást adni, amivel nem vizsgálták meg a magyar egészségügyi ellátás legalapvetõbb összefüggését sem.
Próbáltam hozzájutni, hiszen úgy gondoltam, hogy egy darab csatlakozó indítványt mégiscsak benyújtok - be is nyújtottam, de most már ki is dobhatom, úgyhogy majd csinálhatok másikat -, azt az egy módosító indítványt, hogy ugyan, ha már semmi mást nem teszünk, írjunk elõ valamiféle távolságot, ami alapján ugye közúton elérhetõvé váljon egy kórház. Legyen valami norma Magyarországon arra vonatkozólag, hogy milyen elérhetõséget próbálunk mi garantálni az országban. Mert hogy ez az ábécébõl az "a" betû.
Most jeleznem kell, nincs a minisztériumnak arra vonatkozólag adata, hogy Magyarországon a kórház elérhetõsége milyen átlagos távolságokra van. Nincs. De mondjuk, az országos átlagot nem javasolnám úgy kiszámolni, hogy Budapest is benne legyen, mert erõsen torzított adatokat kapnánk. Na de, ha nem tudjuk sem az országos átlagot, sem azt, hogy milyen szélsõ értékek között van ma Magyarországon a kórházak elérhetõsége, sem a megyei egyeztetõ tanácsok elõtt nincs ott az a javaslat, amelyik nemcsak a megyében lévõ kórházakról szól, hanem az egész régióban vizsgálja, hogy milyen az egészségügyi ellátás elérhetõsége. Ha ez nincs ott, akkor, képviselõtársaim, milyen döntések fognak születni? És ha nincs benne a törvényben, hogy erre kötelezettség legyen, hogy ezt is vizsgálják, akkor milyen döntések fognak születni?
És én itt nem beszéltem sem egészségügyi lobbyról, sem különféle ellátási formákról, én csak arról beszéltem, hogy egy országban az egészségügyi ellátás elérhetõségének biztosítása a legelemibb kötelessége a törvényhozónak. Jelzem egyébként, hogyha elolvassák a piros könyvet, a világbanki anyagot, az is ezt mondja, hogy az elérhetõséget rontani nem szabad. Ha önök megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, akkor felelõsséget vállalnak egy olyan megalapozatlan döntésben, ami nem ismerik1 a következményeit. A minisztérium nem tette le elénk ezeket az anyagokat, és máig sem tudja megmondani, hogy pontosan területenként és régiónként hogy áll ez a helyzet, csak arról beszél, hogy tízezer lakosra mennyi ágyat kéne Magyarországon fölállítani. De hogy milyen alapon pont ennyit, arról nem beszél.
Van egy másik. Az egy kórházi ágyra jutó lakosság száma. Képviselõtársaim elgondolhatják, hogy ennek azért van jelentõsége, hiszen az egy kórházi ágyon ugye limitált, hogy mennyi embert lehet fektetni egy évben, egy idõszak alatt, tehát mondjuk, eléggé jó jelzõje, jobb jelzõje, mint a tízezer lakos/ágy, annak hogy kb. mennyi beteget lehet ellátni a meglévõ kórházi ágyakon. Nos, ebben most a középmezõnyben vagyunk - lehet azt mondani -, Magyarországon 106 ____________________ 1 Így? az egy kórházi ágyra jutó lakosságszám - már valószínûleg kevesebb egyébként, mert ezek '90-'91-es adatok, tehát már ennél kevesebb. Alattunk van jóval kisebb lakosszámmal, ugye 82 jut Csehszlovákiában2 - nem lehet azt mondani rájuk, hogy gazdag ország -, de Finnországban, Hollandiában, Ausztriában is 91, legrosszabb helyzetben Görögország van 168-cal és Lengyelország 142-vel. Képviselõtársaim, most Magyarországon 106. Ha a törvény életbe lép, és meglépik az ágyszámváltoztatásokat, Magyarországon 123 lakos fog jutni egy kórházi ágyra. Amennyiben a minisztérium távlati terveit is megvalósítja, akkor már óriási fejlõdés, 140 lakos fog jutni egy kórházi ágyra.
Vajon ilyen szempontból megvizsgálták-e a magyarországi morbiditási statisztikákat? Tudniillik ez nem lehetetlen. Hiszen ha én megnézem, hogy egy kórházi ágyra hány lakos jut, és ezt összevetem a megbetegedési adatokkal, összevetem a kórházi kezelést igénylõ esetek elõfordulásával, akkor úgy nagyjából azt is meg tudom nézni, hogy vajon ezeken a kórházi ágyakon elviselhetõ mértékû ellátást tudok-e nyújtani. És vajon, ha én ezt felviszem 140-re, akkor a magyar morbiditási adatok, a megbetegedési adatok mellett, adott esetben egy-egy régióban, vajon milyen lesz az összefüggés, és vajon feltétlenül ez-e az irány, amerre nekünk menni kell?
És még egy fontos dolog, ami szintén szakmai. De itt szól a törvényjavaslat arról, hogy milyen járóbeteg-óraszámok, mi az országos átlag, mennyi az elõírt, mennyi legyen a maximum, és szól arról, hogy itt a nagy képlet az, ugye, mennyi ágyszámot ír elõ. Csak egyet nem tudnak képviselõtársaim, pedig nem lényegtelen kérdés. Vajon ott van-e sok járóbeteg-óraszám, ahol magas a kórházi ellátás vagy ott van sok járóbeteg-óraszám, ahol alacsony a kórházi ellátás. Amíg ezt a kettõt nem vetették össze, addig milyen alapon mondják azt, hogy ennyi a maximális óraszám? Hiszen, ha valahol kevés a kórházi ágy és azért fejlesztették föl a járóbeteg-szakellátást, akkor azt úgy kell hagyni, mert akkor az úgy jó. De milyen alapon akarnak maximumokat elõírni? Ez sincs meg, képviselõtársaim, a törvényjavaslat mögött semmi nincs. Mese. Mese van mögötte. Elmélet. Amit semmivel alá nem támasztottak.
Miniszter úr tökéletesen tud beszélni, gyönyörû lózungokat tud mondani arról, hogy gazdaságosság, meg átszervezés, meg modernizáció, meg egyéb. Nem ez érdekel. A megalapozottsága a javaslatnak. Mert nem a szövegek fognak szólni az országról, hanem egészségügyi ellátás fog szólni a betegekrõl, az egészségügyi ellátás elérhetõsége, a szakorvosi ellátás vajon ki tudja-e váltani az ágyszámcsökkentéseket? Ezekre vonatkozólag semmiféle adatot nem találunk sem az eredeti törvényjavaslatban, sem az önök módosító indítványában.
Úgyhogy, képviselõtársaim, eggyel tisztában kell lenniük. Én elhiszem, hogy a kormány rendkívüli módon erõlteti ezt a javaslatot. Ezt meg lehet szavazni, mindenki tudja, nem lesz belõle annyi megtakarítás, annyi se, még annyi se, még annál kevesebb sem lesz. De zavar az lesz, és ha a döntéshozatali mechanizmus rossz, akkor az egészségügyi ellátás elérhetõsége romlani fog.
Képviselõtársaim, azon gondolkozzanak el, az fontosabb-e, hogy a kormány presztízskérdést csinál ebbõl az ügybõl, és a megalapozatlan törvényjavaslatot, amirõl önök is tudják, hogy megalapozatlan, keresztülhajszolja a parlamenten és hibás döntésbe beleviszi önöket, de attól a pillanattól kezdve, hogy megszavazták, minden egyes tételéért önök a felelõsek. Mert a parlament alkotja a törvényt, teljesen függetlenül attól, hogy a kormány mit nyújt be. Menthetik magukat azzal, hogy megpróbáltak mindent, hogy enyhítsék a károkat. De ennek a törvényjavaslatnak a következményeit nem látják. És lehet, hogy ez egy kicsit jobb, lehet hogy ez egy kicsit kevésbé alkotmányellenes, csak a lényeg hiányzik belõle. A lényeg hiányzik belõle, éppen a beteg hiányzik belõle. És mondhatom azt, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. De itt még csak nem is némaságról van szó, mert önök tevõlegesen fognak részt venni az "igen" gombjukkal, ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzák. Köszönöm.