DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megmondom õszintén, kicsit szomorú vagyok a hozzászólásától, majd javaslom, olvassa vissza. Nem hiszem, hogy túlságosan büszke lesz az érvelésére. Én itt nagyon komoly és nagyon konkrét dolgokról beszéltem. Az, hogyha ön nem tartja olyan meghatározó és fontosnak az egészségügyi ellátás elérhetõségét, az mondjuk látszik a törvényjavaslatból is, de akkor ez egészen egyedülálló a magyar egészségügyi kormányzat szempontjából, hiszen a világon mindenhol máshol, ez a meghatározó tényezõ Afrikától az Egyesült Államokig. Ha egy kórház nem felel meg az akkreditáció követelményeinek, azt nem egy ilyen egyeztetési mechanizmusban kell bezárni, hanem szakmai alkalmatlanság miatt. Ha pedig az a kórház olyan helyen van, ahol a környezõ lakosság számára a bezárás következtében erõteljesen romlik az egészségügyi ellátás elérhetõsége, akkor az ilyen intézményt alkalmassá kell tenni szakmailag. Alkalmassá kell tenni az akkreditációra. Ez nem érv, ne haragudjon, államtitkár úr. Még valamit. Sok mindenrõl beszélhettem volna még 25 percig is, még egy fontos szakmai szempont, amire ön utalt: a mentõszolgálat. Szép dolog az Budapesten mondani, hogy a mentõszolgálatban el lehet végezni a trombolízist az infarktusos betegnél. Államtitkár Úr! A mentõszolgálat 40 százalékában, ha nem tévedek, pontos az adatom, van orvos a mentõkocsin. Hol tartalmazza ez a koncepció a mentõszolgálat fejlesztését párhuzamosan a kórházi ágyak változtatásával? Ez egy újabb szakmai adat arról, hogy milyen mértékben megalapozatlan ez a törvényjavaslat. Majd ha leteszik elénk ezt a változatot - benne vagyok, legyen rohamkocsi, legyen trombolízis, elsõ ellátásnak az a legjobb - hol van, és mikor lesz? Köszönöm figyelmüket.
(23.40)