DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tényleg rendkívül elhúzódik ez a vita. Egyetértek egyébként Pusztai Erzsébet képviselõ asszonynak a felvetésével. A bizottság holnapra napirendre tûzte a törvényjavaslatot, meg is tárgyalja az eddig benyújtott módosítókat, és az azután benyújtott módosító indítványokat pedig hétfõn meg tudjuk tárgyalni, és nem akad fenn ettõl még a törvényhozás menete.
Ez furcsa vita a Házszabály szerint, mert nem házszabályszerûen szól egy kapcsolódó módosító indítványról. Én egy olyan másik kapcsolódó módosító indítványról szeretnék szólni, Pusztai Erzsébetérõl, amelyik egyik formájában be van nyújtva, de én még nem láttam, mert nem kértem ki, de õ mondja, hogy ez már okafogyottá válik, másik formájában pedig még csak készülõben van. De hát ha ez a vita így alakul, akkor én ehhez szeretnék szólni: ez pedig a hozzáférhetõség, elérhetõség.
Képviselõ asszony aggodalmait megalapozottnak tartom, de ugyanakkor válasz is van rá. Budapesten, ahol a tervezett ágyszámcsökkenés az összes tervezett csökkenésnek a felét teszi ki, nyilvánvalóan a kérdés nem vetõdik fel, mert itt elérhetõségi problémát nem jelenthet az, hogyha itt történik ez a bizonyos átalakítás. Fõleg akkor, ha tudomásul vesszük azt, hogy a megközelítésmód a Bedõ Tibor által elmondott megközelítésmódhoz hasonló, miszerint a pillanatnyilag ma éjszaka is üres ágyakból szeretnénk becsukni. Tehát mivel ezen eddig sem feküdt senki, feltehetõen holnap sem ugyanezek az ágyak kellenének.
A másik ügyben viszont nagyon nagy óvatosságra inteném képviselõ asszonyt. Itt gyors konzultációt végeztünk, és valószínûleg 75 kilométer az a távolság, amiben jelenleg ma, tessék megnézni, Szerencs környékén Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az újhelyi kórháztól való távolsága ennek a területnek ennyi, 75 kilométer. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Speciálisan, ha ezt beiktatjuk a törvénybe, mint a jelenleg mûködõ legnagyobb távolságot, ami egyébként úgy látszik, gondot nem okozott abban az idõben sem, míg képviselõ asszony volt az államtitkár, ha ezt betesszük a törvénybe, ezzel rontjuk annak a pontnak a súlyát, amelyik egyébként ennek a szempontnak a megyei egyeztetés folyamán történõ figyelembevételét írja elõ. S innentõl kezdve én nem tartok attól, hogy ezt a megyében ne vennék figyelembe.
Ugyanakkor nem deklarálható véleményem szerint törvényben és egyedileg, mert akkor az a törvény lenne, amelyik egy térképen kijelöli, hogy hol, milyen kórházat, milyen osztályokkal kell mûködtetni. Tudniillik képviselõ asszony megközelítésmódjában is van egy különbség, amikor azt mondja, hogy kórház kórház.
És akkor itt jönne a másik: a jelen lévõ, kisebbségben lévõ nem orvos képviselõtársaimnak mondom, hogy elriasztó az a kép, amit Pusztai Erzsébet fölvetett ezzel kapcsolatban, hogy mi történik, ha valaki koponyasérültként kórházba kell hogy kerüljön. Én orvosként hadd mondjam azt, hogy én egy megfelelõ, szakszerû, magas színvonalú, elsõsegélynyújtást biztosító mentõszállítás után kerüljek azért inkább idegsebészetre, mint egy kis kórház általános sebészetére, mert a túlélési esélyeim ezzel nagyban nõnek. Mi több, hogyha netán agyvérzést találnék kapni, vagy a guta kíván megütni, hogy ne legyek így ennyire triviális, akkor nagyon örülnék neki, hogyha annak a minimális számban mûködõ strob-osztálynak az egyikére kerülnék, ahol ezzel foglalkoznak, mert a túlélési és gyógyulási esélyeim ekkor nõnek.
Tehát nem lehet igazából megfogni ezt a bizonyos elérhetõséget törvényi szinten és fix kautélák között. Mit jelent az elérhetõség nappal, és mit jelent napnyugta után? Nappal még van légimentõ, tehát betegszállítás, napnyugta után meg nincs légi betegszállítás. Innentõl kezdve az elérhetõségi kautélák nagyban változnak.
Tehát én ezt egy fontos kérdésnek tartom, de nem a törvény keretei között fix számokkal rendezendõ kérdésnek, hiszen akkor le kéne írni azt is, hogy hol kell lenni a legközelebbi toxikológiai osztálynak, hol kell lenni a legközelebbi idegsebészeti osztálynak, hol kell lenni traumatológiának, vagy hol lehet csak általános sebészet, hiszen legalább akkora veszélyhelyzetet jelent ez önmagában is.
Másik megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy van-e igazi megtakarítás, mivel a 71 százalékos ágykihasználásról beszélünk. Képviselõ asszonynak a fertõzésveszéllyel való érvelése részben igaz csak. Igaz akkor, amikor a jelenlegi kórházi struktúrában gondolkodunk. De ha a kórházi struktúra úgy alakul át, hogy a jelenlegi hat-, nyolc-, tízágyas kórtermek helyett már csak olyan kórházak mûködnek, ahol négyágyasak a kórtermek, akkor a négyágyas kórtermek 95 százalékos kihasználásával ugyanazok a közegészségügyi normák jól teljesíthetõk, mint a jelenlegi hatágyas kórtermeknek a 66 százalékos kihasználásával. Az is igaz, hogy osztályok között különbség van - csak ezzel sem szabad kifelé igazából riogatni.
A másik a megtakarítás jellege. A megtakarítás csak akkor keletkezik, hogyha egy racionálisabb, pontosabban kialakított struktúrában rá van kényszerítve az egészségügy arra, hogy a fixen behatárolt struktúra kereteit jól kihasználva mûködjön, rövid ápolási idõvel, racionális felhasználással, nagy értékû mûszereket és készülékeket jól kihasználva gyógyítson. Ez hosszabb távon az egész rendszerben nem kivonható megtakarítást jelent, mert ezt nem lehet onnan elvinni, hanem önmagában a gazdaságosságát fokozza a mûködésnek.
(00.10)
Surján László képviselõ úrnak egyetlen megjegyzésével szállnék vitába, amikor a módosító csomagban megkifogásolta azt, hogy az elképzelésünk szerint a megyei egészségbiztosítási pénztár és az OEP határozatot hoz, ez nem új dolog, hiszen a biztosítások ma is hoznak számos határozatot, hiszen határozattal állapítják meg a nyugdíjat, munkaképesség-csökkenést, járulékot határozattal állapítanak meg vagy határozattal vonnak meg, hiszen ez teljesen természetes ezektõl a szervezetektõl is, abban az esetben lehet csak tudniillik jogorvoslatnak helye, hogyha formális határozatba foglalják a döntésüket. Tehát ez nem egy új elem, amikor határozatok meghozatalára jogosítja fel a javaslatunk a pénztárat. Bízom benne, hogy képviselõ asszony nem fog egy ugyanakkora módosítást megalkotni a holnapi nap folyamán, ami esetleg újra indokolttá tehetné azt, hogy errõl az egész Házban vitatkozzunk, de elviekben házszabályszerûen természetesen képviselõ asszonynak meg nekem is erre még jogom lenne. Tehát a kapcsolódó módosító indítványokkal, azt hiszem, részleteiben majd a bizottsági ülésen tudunk szólni. Köszönöm a figyelmüket.