DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a szót. Laikusként lassan kimûvelõdve szeretnék két dologhoz nagyon rövid megjegyzést fûzni. Az egyik az elérhetõség, a másik Budapest. Úgy vettem észre, hogy a vita hevében egy kicsit, hogy mondjam, túl szép Budapest egésze. Én a XVI. kerület országgyûlési képviselõjeként elmondhatom, hogy egy 76 000-es kerületben nincs mentõállomás. A fõ út, amin a kerület összekötõdik a kórházakkal, ha úgy tetszik, egy olyan út, ahol csúcsidõben több, mint hatezer jármû tuszkolódik át, a Veres Péter úton. Tehát azt mondom, hogy az elérhetõség még bonyolultabb, mint elsõ blikkre látszana, és ha lehet itt azonnal elmondom, hogy például a XVI. kerület mentõállomás-problémájával kérném államtitkár úr, hogy azután, hogy úgy mondjam, külön is leülne. A másik pedig pontosan ebbõl adódik. Én azt hiszem, hogy ez a vita engem személy szerint arról meggyõzött, hogy ez az egész csak komplexen kezelhetõ. Nevezetesen engem az fog érdekelni, hogy ha megértem, csökkenteni kell az ágyszámokat, de akkor vajon a járóbeteg-ellátás, a háziorvosi ellátás, a mentõszolgálat föl tud-e nõni a rá pluszban terhelõdõ feladatokra. Köszönöm a figyelmet.