DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal szeretném megkezdeni, hogy több mint két órája jelentkeztem felszólalásra, nem sokkal azután, hogy Salamon László elmondta a módosító indítványának az indoklását. Arra gondoltam, hogy kivárom a soromat, mert hát talán nem lenne illendõ kétperces hozzászólásokkal szétverni a Háznak a munkáját, ehhez képest az idõ valóban elment, és nem hiszem, hogy különösebben elõremutató lett volna az a vita, amit itt zajlott a Házban.
Ezt azért szeretném elõrebocsátani, mert azzal akartam kezdeni, és ezt szeretném is elmondani, hogy én, aki nemrég kapcsolódtam be az alkotmány- elõkészítés munkájába, és végigültem az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak az üléseinek a döntõ többségét, rendkívül jó véleménnyel vagyok errõl a munkáról. Úgy látom, hogy az új alkotmány tervezete nagyon-nagyon jó irányba halad, és valóban színvonalas vitákat tudtunk lefolytatni egymással. A különbözõ pártok részérõl az alkotmány-elõkészítõ vitában nagyon színvonalas, helyenként kifejezetten élvezetes viták folytak, egymást meggyõztük bizonyos kérdésekben, kompromisszumokat kötöttünk, és volt olyan, amit nem tudtunk elfogadni. Ez egy természetes folyamat. Nagyban javult az alkotmány szövege az elõkészítõ munka eredményeként.
Ez most itt, ezen a plenáris vitán, semmit nem tükrözõdött. Ezt szeretném a nagyközönségnek is mondani, aki netán laikusként nézi a vitát. Ebbõl itt most semmit nem láthattunk, holott egy értelmes munka folyt.
Hozzátenném, hogy az itteni vitáknak egy jelentõs része is persze megismétlése annak, amit az általános vitában hallottunk. Valószínûleg az, hogy ott zárt ülésen vitatkoztunk egymással, jótékony hatással volt a munkára. Tudjuk jól, hogy ugye, hogy amikor nem zárt ülésrõl van szó, nem plenáris, tévéközvetítés, hát akkor a közönségnek való játék, a rendkívül színvonalas, de tartalmatlan deklarációknak a korszaka következik. Valószínûleg, hogy ez az átok ül most a mostani részletes vitán is.
Tehát ennyit elöljáróba az egész vita jellegéhez, és én kérném képviselõtársaimat, hogyha lehet, akkor tényleg, valóban próbáljuk magunkat tartani a tartalmi kérdésekhez, hát, hogy mondjam, a becsület is erre kötelez minket. Egyfajta színvonal alá azért nem kéne esni a parlamentnek, mint ahogy láttuk itt az elmúlt órákban .
Szeretném azt is elmondani, hogy - én azt hiszem - , hogy azok az indítványok, amelyekrõl vitatkozunk - és itt a 13-as és 14-es indítványról szeretnék én is néhány hozzászólást tenni -, valóban kardinális kérdést tartalmaznak. De olyan kardinális kérdés, amirõl órákat töltöttünk már el vitával - az általános vitában -, és órákat vitatkoztunk külön, az alkotmány- elõkészítõ bizottságban.
Ezeket a vitákat és érveket meg lehet ismételni, hogyha már itt bizonyos érvek elhangoztak, én is fogok mondani természetesen néhány érvet, de szeretném elõrebocsátani, hogy nem tartom sem célravezetõnek, sem elõremutatónak az ilyen típusú vitatkozást. Sõt, azt is szeretném elmondani, hogy én javasolnám a képviselõtársaimnak, hogy lehetõleg azokat az indítványokat indokoljuk, amelyeknél esély van arra, hogy elfogadja a Ház. Most két olyan indítványról beszélünk, amit nem fog elfogadni valószínûleg a Ház, hiszen nem is kerül elé szavazásra, mivel nem támogatta az alkotmány- elõkészítõ bizottság.
Kívánatosabb lenne, hogyha ilyen típusú önkorlátozást tudnánk azért magunknál alkalmazni, hiszen borzasztóan parttalanná fogjuk tenni a vitát, ha minden indítványról és különösen azokról, amelyek valamilyen ok miatt nem kerültek elfogadásra a bizottságban, vitatkoznánk. Itt szeretném megjegyezni, ugyancsak zárójelben, hogy én magam is elég sok indítványt nyújtottam be az alkotmányhoz, módosító indítványként módosítást célozva ezzel, körülbelül kilencven százaléka nem került elfogadásra a bizottságban, de mégsem sértõdtem meg emiatt.
Nem hiszem, hogy itt kellene valamilyen módon elégtételt vennem, a nyilvánosság segítségével ezen. Én tudomásul veszem, hogy ez egy olyan folyamat, ahol kompromisszumokat kell kötnünk. Kompromisszumokat és el kell fogadnunk azt, hogy van, amit az ember akar, de nem sikerül, mert mások nem akarják, és van amiben sikerül megtalálnunk az együttmûködést. Van néhány indítványom, amihez támogattak, a többi politikai erõ, részt vevõ pártok - én ennek örülök -, de nem fogom most kétségbeesetten felsorolni azokat az indítványaimat, amelyek nem kapták meg a támogatást, mert akkor valóban soha nem érnénk a vita végére.
Tehát a tartalmi kérdésekre rátérve: 13-as indítványban a Gáspár-Varga- Isépy-Rubovszky indítvány, tehát, hogy a Magyar Köztársaság szociális állam. Mint ahogy említettem már, sokszor beszéltünk errõl, hogy ez számunkra egy olyan formula, amit nem kívánunk támogatni az elkövetkezendõ vitákban sem. Nem érezzük tartalmasnak ezt az itt leírt mondatot. Ugyanis, ami ezután következik az alkotmánykoncepcióban mondat, azt érezzük olyannak, ami valóban megjelöli azt a tartalmat, hogy mirõl kellene az alkotmánynak szólni. Vagyis, amikor a koncepció úgy szól: hogy az állam, illetve a társadalmi berendezkedés szociális jellegét az alapvetõ alkotmányos elvek és célok, valamint az emberi jogok megfogalmazása során kell kifejezésre juttatni. Ez már egy tartalommal rendelkezõ mondat. Ez megmondja azt, hogy hol találhatók meg azok a célok, amelyek és állami célok és alapvetõ emberi jogok, amelyek szociális tartalommal bírnak, és ott valóban érvényesíteni kell a szociális kérdések iránti elkötelezettségüket. De nem egy üres deklarációt kell tenni az elején.
(11.50)
Minden pontban elmondtuk, hogy küzdeni fogunk azért, hogy ez az alkotmány ne üres deklarációkból álljon, szimpatikus dolgokból, de olyanokból, amelyeknek nincs tartalma, vagy a tartalmát esetleg a késõbbiekben kellene megállapítani valakiknek, vagy másoknak. Itt már volt róla szó, hogy esetleg az Alkotmánybíróságnak, és ezzel borzasztóan kiszélesítenénk a késõbbiekben az alkotmány értelmezéseknek a körét. Tehát ez az ok, amiért nem értünk egyet ezzel a felfogással.
Szeretnék itt reagálni arra is, hogy hát itt elhangzott, szerintem rendkívül helytelen módon Varga Lászlótól, aki egyfajta korszerû szellemre hivatkozott a szociális állam megfogalmazásnál. Ez megint csak szemléletmód kérdése, hogy mit tekintünk korszerû szellemnek. Én az ellenkezõjét gondolom Varga László felfogásáról - meg kell hogy mondjam -. Én úgy gondolom, hogy nem korszerû, sõt idejétmúlt az a felfogás, amit elmondott, azért, mert az ilyen típusú jogoknak a felsorolása vagy alkotmányba tétele, ma a szabad világban, mint ahogy azt már az általános vitában is elmondtam, nem szokásos. Ugyanis a szociális jogokat, és ezt Hegyi Gyulának is mondom, valóban fontos jogokként definiálják, határozzák meg a nyugat-európai államok is. De volt szerencsém idézni pontosan itt, pontosan a plenáris ülésen, az Európai Szociális Chartának a bevezetését és az Európai Emberi Jogok Egyezményének a megfelelõ passzusait. Ebbõl világosan kitûnik, hogy az alapvetõ emberi jogokat olyan jogoknak tekintik a fejlett nyugat-európai és szabad államok, amely jogokat minden körülmények között biztosítani kell. A szociális jogokat pedig olyanoknak, amelyeknek biztosítására törekedni kell, mert tisztában vannak vele, hogy ezek olyan jogok, amelyek mindig az adott ország gazdasági teljesítményétõl függnek, teljesítõképességétõl függnek. Tehát ezek bizonyos körülmények között érvényesíthetõ jogok. Célként kell az irányukba törekedni, a megvalósításuk irányába törekedni, ahogy nagyon modern módon, rendkívül korszerû módon az alkotmány koncepció tartalmazza. Ha nem így tenné, az lenne a korszerûtlen.
Hagy utaljak még egy nemzetközi példára, amirõl már ugyancsak volt szó. Az ilyen típusú jogoknak a felsorolása, amit itt több képviselõtársam megemlített, a nemzetközi irodalomban, szakirodalomban akkor indult meg a háború után, amikor az Egyesült Nemzetek Szövetségében a Szovjetunió és a szovjet csatlós országok is részt vettek ezen dokumentumoknak a megfogalmazásába. És ha végignézzük a jegyzõkönyveket, ezen deklarációk megszületését, látjuk azt, hogy ezen jogoknak a különbözõ deklarációkban való szerepeltetése, mindig ez a tábor volt. Ezt rendkívül sok kritika érte a késõbbiekben a '60-as, '70-es évektõl, mondván, hogy ezáltal üresednek ki ezek a nemzetközi egyezmények. Én erre hoztam példaként, hogy nézzük meg azt az emberjogi egyezményt, amit szabad országok fogadtak el. Ez az európai emberjogi egyezmény, tehát, ahol nem voltak ott a diktatúra által sújtott országok. Ebben az egyezményben nyoma sincs ilyeneknek. Nem véletlen ez a példa, és érdemes erre figyelni ugyancsak, amikor ezekrõl a kérdésekrõl beszélünk. Tehát emiatt nem tartjuk helyesnek ezt a felfogást.
Szeretném felhívni még egy ellentmondásra itt a képviselõtársaim figyelmét. Ez ugyan Gáspár Miklóshoz fog szólni, de ezt igazán nem akarom, különösen az õ rendkívül szapora kétperceseire reagálni, mert azt hiszem, nem lenne sok értelme. De azt azért megemlíteném, hogy Gáspár Miklós képviselõtársunk megemlítette azt, hogy szóvá tette, hogy elõször is õ érvelt amellett, hogy itt legyen ez a passzus, amire én utaltam, a 13. számú módosító indítványban az alkotmányban. Aztán pedig azt mondta, hogy végiglapozza utána az alkotmányt, és azt látja, hogy sehol nem tükrözõdik a szociális jellege az alkotmánynak. Hát némi logikai sajátosságokra szeretném felhívni képviselõtársam figyelmét, ugyanis ugye amit õ mondott, az pontosan azt jelenti, hogy Gáspár Miklós amellett érvel, vagy amellett teszi itt le a voksot akkor ezáltal, hogy egy üres deklarációt tegyünk be az alkotmányba. Ugyanis õ a késõbbiekben nem találta a nyomát ezen rendelkezéseknek.
Én ezt rendkívül helytelen dolognak tartom, én az ellenkezõjét látom ennek. Nem szabad üres deklarációkat elfogadnunk az alkotmányban, és én bizony a késõbbiekben nyomát látok a szociális elkötelezettségnek, pontosan az államcélok felsorolásában. Úgyhogy én teljesen az ellenkezõ véleményen vagyok, mint ahogy azt képviselõtársam próbálta itt elmondani.
Azonkívül azt is szeretném megemlíteni, hogy a 14-es indítványra most már rátérve, hogy Salamon László indítványának a tartalmával mi alapvetõen egyetértünk. Nem is ez volt az ok, ami miatt mi nem szavaztuk meg, hanem azért, mert ezek a késõbbiekben szerepelnek, amit Salamon László indítványoz. Tehát én - úgy gondolom-, hogy amikor õ azt a részt próbálja a 14-es indítványba betenni az eredeti szövegbe, és az államot ennek megvalósítása érdekében terhelõ kötelezettségeket, ezekre a késõbbiekben kitérünk, és definiálja az alkotmánykoncepció egy bizonyos szinten természetesen ezeket a kötelezettségeket. Most arról lehet vitatkozni, hogy ez a megfelelõ szint, vagy ennél részletesebben kellene definiálni. Szerintem ez nagyjából a megfelelõ szint, mert egy bizonyos konkrétságon túl nem kell tovább menni az alkotmánykoncepciónak. Az már az adott törvényeknek, szaktörvényeknek a dolga.
Tehát én azt hiszen, hogy nem tartalmi vita van Salamon László és köztünk, hanem inkább egy olyan nézet vagy felfogásbeli különbség, hogy mi úgy gondoljuk, hogy ez jelen van koncepcióban, benne van, amit szerintem egyébként helyesen mond Salamon László ebben az indítványban. Tehát tartalmilag itt nincs vitánk ebben a kérdésben.
Szeretném még azt is szóvá tenni, hogy néhány képviselõtársam említette azt, és itt Hegyi Gyulára utalnék, amikor azt mondta, hogy a szociális jogok ugyanolyan fontosak, mint más jogok. Itt utólag utaltam rá, hogy valóban fontosak. Mindannyian tudjuk, megint csak a nemzetközi példák is ezt mutatják, hogy ténylegesen a világban - hála istennek- erõsödik az ezek iránti szenzibilitás, érzékenység. De azért most mégiscsak alkotmányról beszélünk, és azért, egyfajta jogi alapdolgokat azért közösen el kell fogadnunk azt hiszem, ehhez: nemzetközi tendenciákat, szokásokat, kategóriákat. És azt azért tudnunk kell, hogy egészen más a politikai és szabadságjogoknak a köre, mint a szociális jogoknak a köre. Bizony, jó néhány szabadságjog és politikai jog abszolút jog, minden körülmények között érvényesülõ jog - nem úgy, ahogy Varga László említette -, és a szociális jogok - még egyszer hangsúlyoznám -, olyan jogok, amelyeknek a megvalósításához csak törekvést lehet vállalni, annál többet nem. Tehát ebbõl a nézõpontból jelentõs különbség van a jogoknak e két csoportja között.
Ugyancsak Hegyi Gyulának a felszólalásához szeretnék reagálni, amikor õ arról beszélt, hogy itt egy-két párt akadályozza, hogy itt valami konszenzus kialakuljon és bekerüljön az alkotmányba egy ilyen passzus.
Tudomásul kell venni, hogy ez a mechanizmus. Mi is tudomásul vettük azt, hogy jó néhány olyan javaslatunk volt, ami egy vagy két pártnak az ellenszavazatán bukott meg, és nem került be az alkotmányba, ami a szívünk számára kedves. Ezen nem kell, úgy gondolom, megint csak megsértõdni, sem megbántódni, hiszen ha valóban konszenzust akarunk kialakítani az alkotmány körül, akkor ezt tudomásul kell vennünk.
Csak hogy megemlítsem Hegyi Gyulának például azt: hogy az ügyészség a kormány felügyelete alá kerüljön. Ebben teljes konszenzus volt a bizottságban. Egyedül a Szocialista Párt akadályozta meg ezt a javaslatunkat. Sajnáljuk egyébként, nem fogunk - még egyszer mondom - ezen kétségbe esni, de sajnáljuk, mert teljes egyetértés volt, és nem tudom, hogy miért kellett ezt tenni. De tudomásul vesszük, hogy a Szocialista Pártnak ez az álláspontja. Ez volt nagyjából az alkotmányozásnak a menete, hogy tudomásul vesszük, hogy vannak olyan pontok, amihez adott esetben lehet, hogy csak egy párt ragaszkodik, de ha valóban a konszenzust akarjuk elérni, akkor ezt így kell tennünk.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Végezetül, én még egyszer azt szeretném képviselõtársaimnak a figyelmébe ajánlani, hogy valóban fontos kérdésnél álltunk meg, de én javasolnám azt, hogy ténylegesen tegyünk erõfeszítést arra, hogy menjünk tovább, mert így nem lesz elõremutató ez a vita, és nem fogjuk tudni elvégezni azt a nagyon fontos dolgot, ami jelen pillanatban elõttünk áll. Nevezetesen az új alkotmány koncepciójáról való vitát és annak a befejezését, mert ez egy nagyon-nagyon bizakodásra okot adó folyamat volt ez idáig. Jelentõs eredményeket értünk el az elõkészítésben, és én úgy érzem, hogy most a részletes vita kapcsán is abba az irányba kellene tennünk, és olyan irányba kellene a felszólalásainkat megfogalmaznunk, hogy ténylegesen elõre vigyük ezt a vitát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps. Jelentkezett Gáspár Miklós és Varga László)