DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök úr. E vitaszakaszban két módosító javaslatomat kívánom érintetni. Az egyik a 17-es számú, mely a népszuverenitás gyakorlásának formáival foglalkozik, nevezetesen, a közvetlen és a közvetett demokrácia kérdésével, a másik pedig a 28-as számú, amely a felségjog-átruházás kérdéseit érinti.
Elõszört a 17-es ponttal kapcsolatosan, hozzáteszem, hogy több képviselõtársam módosító indítványa is érintette a koncepciónak ezt a részét. Az egyszerûség kedvéért engedtessék meg, hogy felolvassam a koncepcióban az alkotmány-elõkészítõ bizottság által a koncepció részeként elfogadott szöveget. Ez így szól: "Az alkotmány rögzítse, hogy az államhatalom forrása a nép. A nép a hatalmat elsõsorban választott képviselõi útján gyakorolja, törvényben meghatározott esetben azonban népszavazást kell, illetôleg lehet tartani."
Módosító indítványom itt bizonyos stiláris formulán kívül, amivel én most nem akarom tölteni az idõt, tehát ennek az indoklására külön nem térek ki, lényegében arra irányul, hogy az "elsõsorban" kifejezést az "általában" kifejezéssel váltsuk fel. Szeretném megemlíteni, hogy Szabad György képviselõtársam, ugyancsak hasonló tartalmú módosító indítványt nyújtott be e pontot illetõen. Mi a problémánk ezzel a jelzõvel? Az, tisztelt Országgyûlés, hogy az elsõsorban szó azt sugallja, hogy a népszuverenitás gyakorlásának két formája - jelesül a népszavazás útján megvalósuló népakarat-kinyilvánítás, illetve a képviseleti demokrácia, azaz a parlament mûködése útján érvényesülõ népakarat-kinyilvánítás - között az elsõbbséget a képviseleti demokrácia, azaz a parlament által képviselt, hogy egyszerûen fejezzem ki magam, a parlament által megvalósított demokrácia képezi.
(12.40)
Ez az én felfogásommal, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, nem egyezik, ugyanis én úgy gondolom, hogy a népszuverenítás e két formája, magyarán a népszavazás, illetõleg a parlamenti mûködés között minõségi, sorrendbéli, hierarchikus vagy fontosságbéli sorrendet tenni nem lehet. Nem szerencsés azt mondani, hogy a parlamenti az elsõdlegesség és a népszavazás az csak másodlagos.
A kérdést ebbõl az irányból rosszul ragadjuk meg. Én úgy gondolom, hogy az a helyes megközelítés, amelyik arra utal, hogy melyik a rendszeresen alkalmazott forma, melyik az állandó jelleggel mûködõ forma, és ezt kívánnám kifejezésre juttatni Szabad Györggyel egyezõen, az "általában" jelzõ alkalmazásával. Tehát az általunk javasolt szöveg szerint ez a mondat úgy szólna: A nép a hatalmat "általában" választott képviselõi útján gyakorolja, törvényben meghatározott esetben azonban végszavazás útján érvényesíti akaratát.
Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen megfogalmazás nem sugall valamiféle fölényt a parlament javára, és nem is akarom, és nem is akarjuk, hogy egy ilyen fölény tûnjön ki ebbõl a tervezetbõl, mert nem értünk ezzel tartalmilag egyet, hanem ez valójában a népszuverenitás gyakorlása két formájának a mellérendeltségét, egyenjogúságát, egyenértékûségét fejezné ki. Pusztán abban tenni különbséget, hogy melyik az általános forma és melyik a nem általános forma.
Az alkotmány-elõkészítõ bizottságban ez a javaslat, ha jól érzékeltem a hozzászólásokat, azért nem kapott támogatást, mert egyes pártok úgy vélték, hogy az "általában" és az "elsõsorban" jelzõ ugyanazt jelenti. Tehát, kvázi szinonima. Én ezzel nem értek egyet. Ez nem szinonima. Hagy utaljak arra a fordulatra, hányszor szoktuk azt mondani, amikor sorra veszünk különbözõ szempontokat, és azt mondjuk, hogy utoljára, de nem utolsósorban. Tehát magunk is érezzük azt, hogy az elsõsorban, másodsorban vagy utolsósorban hasonló kifejezések, szemantikailag, egy sorrendet sugallnak. Ezt a sorrendiséget szeretnék tehát elkerülni, és erre irányul a módosító javaslat, melyet tisztelettel ajánlok, ismételten az alkotmány-elõkészítõ bizottság, illetõleg képviselõtársaim figyelmébe.
A másik kérdés, a felségjog-átruházásnak a kérdése. Itt a koncepciót illetõen több irányban érkeztek észrevételek, több párt részérõl javaslatok, hogy a felségjog-átruházásnak a koncepció elsõ formájában megfogalmazott szövegét és feltételeit szigorítsuk. Szabadjon jeleznem ezzel kapcsolatban, hogy az állampolgári észrevételek jelentõs része is szóvá tette a felségjog átruházásának a kérdését. Volt, amelyik konkrét, az állampolgárok egy csoportja egy konkrét kérdésre szûkítette ezt le, NATO-csatlakozás kérdésére, de általánosságban is érkeztek észrevételek. A tudomány képviselõi részérõl is, hogy a felségjog-átruházásnak a kérdését az alkotmánykoncepció túl könnyen kezeli.
Én azt hiszem, hogy figyelemmel a különbözõ pártok részérõl, több oldalról elõterjesztett módosító javaslatok, amelyek e körben szigorítani javasolják a koncepciót, világossá teszik, hogy abban egyetértünk, hogy a felségjog- átruházásnak az eredeti formában megfogalmazott feltételeit szigorítani, nehezíteni kell.
A bizottság végül is támogatta a 29. pont alatt Balsai István és Sepsey Tamás képviselõtársaim javaslatatát, amely azt a szigorítást, majd nyilván õk is fognak róla beszélni, de hát most a mondanivalómhoz kapcsoltan nem tudom megkerülni, hogy ne ismertessem, úgy fogalmazza meg, idézem: "Az alkotmány rögzítse, melyek azok a felségjogok, melyek egyáltalán nem ruházhatók át, és melyek azok, amelyek átruházását népszavazással kell megerõsíteni." Vagyis, a Balsai-Sepsey-féle javaslat arra az alapállásra helyezkedik, hogy az alkotmányban jelöljük meg eleve azoknak az felségjogoknak a körét, amelynek az átruházása nemzetközi szervezetekre, tehát amirõl a magyar államnak a lemondása kizárt, és legyen egy másik kör, mégpedig az is taxatíve meghatározva, melyet csak népszavazással megerõsítetten lehet átruházni, lehet róla lemondani.
Én ennek a módosító javaslatnak az egész gondolatmenetével alapvetõen egyetértek. Egyetlenegy félelmem van a jogász technikai, természeti félelme, ami abból ered, hogy minden olyan megoldás, ami taxációval próbálja meghatározni bizonyos esetek körét, mindig azzal a veszéllyel jár, hogy abból kimaradhat valami fontos. Én azzal nagyon egyet tudok érteni, hogy az alkotmányba legyenek benne, konkrétan meghatározva azok a területek, amikrõl lemondani, szuverenitásunkat illetõen lemondani nem lehet. Ebben a Balsai- Sepsey-javaslat jobb, mint az én javaslatom, mert én nem közelítettem meg így a kérdést, de ugyanakkor, amiben úgy érzem, hogy a Balsai-Sepsey-féle javaslat esetleg bizonyos gyengeségben szenved az az, hogy az õ javaslatuk ott is taxációt céloz meg, ahol a népszavazáshoz akarja kötni a szuverenitásról való lemondást. Tudniillik, a konkrét veszély az, hogy ezen kívül aztán minden esetre ez a javaslat szabad lehetõséget adna a felségjogról való lemondásra.
Az én véleményem az, hogy az õ javaslatukból feltétlenül jó és támogatandó az, hogy meg kell határozni taxatíve, mirõl nem lehet lemondani, mit nem lehet átruházni. Egyébként pedig azt, hogy mihez kell népszavazást kötni, mely felségjogok átruházásához kell népszavazást kötni, ezt ne taxációval határozzuk meg, hanem általánosságban írjuk körül. Az én felvetésem lehet, hogy nem ez a legtökéletesebb, az az, hogy mindazt, ami egyébként alkotmánymódosítást igényel.
Meg kell jegyeznem, hogy természetesen az a kérdés nyitva van még, hogy az alkotmány, az új alkotmány módosításának a konkrét menete mi lesz. Lehet, hogy olyan megoldásra fogunk jutni, hogy az új alkotmány egyes elemeinek a módosítása is népszavazásra fog szorulni, de ez nem biztos.
Erre az esetre gondolva vetem fel ezt a javaslatot, és végül is tulajdonképpen, itt most azt kell tennem, mivel el kell ismernem, hogy a 29-es javaslatban van olyan jó elem, ami az enyémben nincs, de úgy gondolom, hogy az én 28-as javaslatomnak is van olyan eleme, ami talán jobb, mint a Balsai- Sepsey-féle 29-es, hogy az alkotmány-elõkészítõ bizottság gondolkodjék azon, hogy a két javaslatból nem lehet-e egy még jobbat készíteni, mint ami most rendelkezésünkre áll. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)