DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Ma reggel az ügyrendinek nevezett vitában említhettem, hogy a Magyar Demokrata Fórum bízik abban, hogy a részletes vitában elhangzott érvek alapján egyes pártok módosítják az álláspontjukat, és az alkotmány- elõkészítõ bizottság, visszatérvén egyes módosító javaslatokra, mégis igenre fogja változtatni a jelenlegi nemleges döntését. Bár a jelenlegi csekély létszámhoz képest még csekélyebb létszámban vagyunk jelen az Országgyûlésben, mégis úgy gondolom, hogy most egy olyan fejezetnél vagyunk, ahol talán érdemes lenne három módosító javaslat esetében röviden megindokolni, hogy miért lenne szükség arra, hogy a koncepcióban ezek a módosított javaslatok mégis szerepeljenek.
Ezek között lesz ellenzéki és lesz kormánypárti által beadott javaslat is. Tehát egyáltalán nem az vezet engem, hogy csak kormánypárti vagy ellenzéki mellett érveljek, vagy ellene érveljek. Az együttes jelentésnek a 37. pontja alatt van dr. Molnár Péter és dr. Fodor Gábor képviselõtársaimnak az a javaslata, amelyben kiegészítenék a jelenlegi koncepció szövegét azzal, hogy az államnak kötelessége az egyetemes emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartása. Jelenleg a koncepció csak azt tartalmazza, hogy az államnak kötelessége ezeknek a védelme. Én úgy gondolom, és nem kívánván megismételni azokat a nagyon magvas és tömör gondolatokat, amelyeket Varga képviselõtársam és Salamon képviselõtársam elmondott, hogyha az emberi jogoknak egy magasztos tartalmából indulunk ki, akkor indokolatlannak tartom azt, hogy az államnak csak védeni kelljen ezeket a jogokat és nem mondjuk ki ebben a részben azt, hogy elsõdleges kötelesség, hogy tartsa tiszteletben. Mert vannak olyan jogok, amelyeket igazából nem kell védeni. Az államtól nem egy pozitív cselekvést kíván, hanem negatív cselekvést, hogy ne avatkozzon be abba a szférába. Ez viszont azt jelenti, hogy ilyenkor nem védelemrõl van szó, hanem tiszteletben tartásról, egy állami önkorlátozásról.
Nem biztos, hogy az alkotmány-elõkészítõ bizottság, amikor ezt a javaslatot elutasította, akkor valóban átgondolta ennek az összes következményét. Én úgy vélem, célszerû lenne ezt a javaslatot még egyszer átgondolnunk, megfontolnunk és kimondanunk, hogy az államnak tiszteletben kell tartani ezeket az alapvetõ állampolgári és emberi jogokat. Még az a megfogalmazásból talán kiszûrhetõ lenne, hogy egyes állampolgári jogok esetében, amit az állam biztosít, úgymond, bár szerintem azért ez sem teljesen helytálló, a védelem az erõsebb megfogalmazást kap, de az emberi jogok esetében, amelyek függetlenek az államtól, amelyek valóban az embernek a veleszületett jogait fogalmazzák meg, ott az államnak a tiszteletben tartási kötelezettségét már a koncepcióban is ki kell mondanunk.
A másik javaslat, amely mellett érvelni szeretnék, a 39. pontban dr. Kiss Róbert képviselõtársamnak a javaslata. Ugyanezen szövegrészt szeretné kiegészíteni képviselõtársam azzal, hogy az államnak nemcsak az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének biztosítására kell törekednie, hanem a testi és szellemi jólétének a biztosítására is. Én úgy gondolom, hogy megint nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az ember nembeli lényegének a megnyilvánulása az nemcsak a gazdasági javakban és a szellemi jólétben fogható meg, hanem ahhoz hozzá kell tenni, hogy van egy fizikális valóságunk is, a testünk. Önmagában a szellemi jólétnek a biztosítása, hogyha ironikusan fogalmazva töpörödöttek vagyunk, nyomorékok vagyunk, tehát nem törõdünk azzal, hogy fizikailag is és testileg is megkapjuk azt a lehetõséget, hogy egyáltalán a gazdasági és a szellemi jólétünk az biztosítva legyen, az nem ér semmit. Ez a fajta hármas kötõdés, aminek a sorrendjén azért lehetne vitatkozni, mert talán nem elsõsorban a gazdaságit kellene kiemelni, hanem a szellemit és a testit és azt követõen az én világnézetembõl következne a gazdasági, de ez mellékes. Mindenképpen azért okvetlennek tartanám azt, hogy az állami intézkedések következtében a testi jólétnek a biztosítása is szerepeljen.
Azt, hogy ennek a mondatnak egy második részében megjelenik az, hogy az állam szociális feladatainak ellátására is van némi kötelezettség, az kevés. Tudniillik a szociális feladatoknak az ellátása az nem keverhetõ össze a testi jólétnek a biztosításával.
Konkrétan azért is érvelek emellett, mert Balsay István képviselõtársammal együtt megfogalmazzuk azt az alapjogok között, hogy az állam ismerje el a sporthoz való, a sportoláshoz való jogát az embernek, mint egy alapvetõ emberi jogot, ami összefüggésben van azzal, hogyha az állam lehetõségei biztosítják és itt az alapjogok értelmezésére majd annál a fejezetnél fogok kitérni, akkor igenis legyen lehetõsége az állampolgároknak ahhoz, hogy a testüknek a jólétével is törõdhessenek. Legyenek szabadidõparkok, legyen biztosítva az a fajta kulturális szabadidõ-eltöltés, amely nemcsak a szellemnek a gazdagítására szolgál, hanem a fizikai erõállapotnak a karbantartását is megvalósítja.
A legutolsó javaslat, amely mellett szeretnék agitálni, jó értelemben, az a 45. pontban, dr. Salamon Lászlónak egy nagyon lényeges, és úgy gondolom, hogy az egész magyar jövõt befolyásoló javaslata. Ebben Salamon László képviselõtársam azt akarja kimondatni általános alapelvként, hogy az alkotmányban a társadalmi szolidaritás elve megfogalmazódjon. Elhangzott itt Gáspár képviselõtársamtól is és korábban más képviselõtársainktól, hogy ennek az alkotmánynak azért kell, hogy legyen egyfajta erkölcsi tartalma. Attól függetlenül, hogy ez egy jogi normaszöveg is. Ha, véleményem szerint, mi nem iktatjuk az alkotmányos alapelvek közé a szolidaritásnak a fogalmát és nem bontjuk ki, mint ahogy azt Salamon képviselõtársam kibontja, akkor egy nagyon nagy hibát követünk el.
Több ezer évvel ezelõtt fogalmazott úgy a Ótestamentum, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Ebbõl a szolidaritás elvét is le lehet vezetni, mert egy társadalomnak alapvetõ feladatai között kell szerepeltetni az ember és ember közötti viszonyt. A társadalom egészének a viszonyát. Ha a társadalom nem kíván gondoskodni az elesettjeirõl, ha nem kíván gondoskodni a hátrányos helyzetûekrõl, ha nem kíván gondoskodni azokról, akik önhibájukon kívül, vagy részben önhibájukból olyan helyzetbe kerültek, hogy számukra a megélhetésük veszélybe kerül, akkor az a társadalom, az én felfogásom szerint, a Magyar Demokrata Fórum felfogása szerint, nem társadalom. Az elkülönült egyéneknek az összessége, akik a saját jövõjükkel foglalkoznak, de nem kívánnak a társadalom egyéb tagjainak a gondjaival foglalkozni.
Salamon László képviselõtársam megfogalmazása jó, elfogadható. Semmi olyat nem tartalmaz egyébként, amiben, én úgy gondolom, hogy a parlamentben jelen levõ pártok ne érthetnének egyet, és semmi olyat nem tartalmaz, amelyre ne lenne társadalmi fogadókészség. Jelenleg is, egyébként, a szolidaritás azért mûködik és él, attól függetlenül, hogy kimondja az alkotmány vagy nem mondja ki. Akkor viszont, amikor lehetõséget kapunk arra, hogy alkotmányos alapelvek szintjén kimondjunk bizonyos emberi örök igazságokat, akkor véleményem szerint ezt meg kell tennünk, és ebben a tekintetben én még egyszer hangsúlyoznám: érdemesnek tartom ezt a javaslatot mindenképpen, de a másik két javaslatot is újragondolni, olyan értelemben, hogy alkotmánykoncepcióban szerepelhetnének és a kodifikációs munka során a normaszövegben jelenjenek meg ezek a gondolatok. Köszönöm szépen képviselõtársaim figyelmét. (Általános taps.)