DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm az elõbbi lehetõséget is. Meg kell mondani, reggel óta, 8 óra óta résztvevén a vitában néha kell egy kis idõ, hogy pihenjen az ember, hogy ismét föl tudjon szólalni. Hát ez volt az indoka annak, hogy nem akartam kétszer egymás után hosszabban igénybe venni a Háznak az idejét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Látszólag jelentéktelennek tûnik az a két módosító javaslat, amit Balsai képviselõtársammal együtt benyújtottunk. Az együttes jelentésnek a 65. és a 67. pontjáról van szó. A 65. pont az állami jelképek közé a Himnusz mellett meg akarja jeleníteni, nevesíteni kívánja a magyar Szent Koronát. A 67. pont pedig ki akarja mondani az alkotmányban, hogy a Magyar Köztársaság állami ünnepe augusztus 20-a. Egyik javaslat sem kapta meg a bizottság egyöntetû támogatását. A magyar Szent Korona a magyar államiságnak a szimbóluma. Én úgy gondolom, pártállástól függetlenül, ebben az országban, aki igazából magáénak érzi ezt az országot, magáénak vallja ennek az országnak az 1100 éves történelmét, nem kifogásolja ezt a megállapítást. Nagyon sok állam büszke lenne arra, hogyha rendelkezne egy olyan relikviával, mint amivel mi rendelkezünk. Nagyon sok állam akár még hamisítana is egy olyan ereklyét, amelyrõl el lehet mondani, hogy az elsõ királyának a fejétõl kezdve az azt követõ királyok során ezzel koronáztak. Még ha vita is van egyes történészek, illetve szakértõk közepette, hogy valóban Szent István koronája vagy nem Szent István koronája. E tekintetben én azt hiszem, a vita azért értelmetlen, mert a szakértõi vélemények közepette van olyan, amelyik azt mondja, hogy az alsó része az igen, a felsõ része nem, van aki azt mondja, hogy csak 100 évvel késõbb született. Ha számunkra ez mint jelkép, mint szimbólum tekintetében teljesen lényegtelen. 1945-ig ez az ország tudomásul vette és tisztelte ezt az ereklyét. '45 után idõszakosan jött egy olyan változás, ahol igyekeztek, mert az akkori kozmopolita felfogásnak ez megfelelt, kiölni a hazafiságot, kiölni a nemzettudatot az állampolgárokból. Én nagyon örülök, hogy pont ennél a résznél fiatalok jelentek meg a karzaton, és igazából megkérdezném õket, hogy vajon mit tanultak az iskolában arról, hogy a Szent Korona mint fogalom, mit jelentett. És jelent-e nekik egyáltalán valamit az, hogyha most elmennek a Magyar Nemzeti Múzeumba, megtekintik azt a tárgyat, amit magyar Szent Koronának nevezünk.
Vitathatatlan, hogy amikor a Himnuszt énekeljünk, mindenkit elfog egy szent áhítat. Engem ugyanez a szent áhítat fog el, amikor a koronát látom, mert a korona testesíti meg azt, hogy 1000 éve - és ez egy óriási, ez egy óriási szám - van államiság Magyarországon és ennek az államiságnak mi vagyunk a folytatói, mi vagyunk a letéteményesei.
Ha mi azt mondjuk, hogy számunkra a korona semmit nem jelent. Nem jelent olyan szimbolikus tartalmat, hogy kiérezzük belõle, hogy kötõdünk eleinken, õseinken keresztül ehhez a földhöz, akkor talán nem mondhatjuk magunkat hazafinak és akkor talán el lehet mondani, hogy igen hatásos volt az elmúlt 50 évnek az az ideológiája, amely ki akarta pusztítani a nemzethez való kötõdést az emberekbõl. Ez nem egy nacionalista fogalom. Nem egy irredentizmus kifejezése, hogy a Magyar Köztársaság 1996-ban állami jelképek közé akarja emelni azt a tárgyat, mert itt egy meghatározott tárgyról van szó, amely 1000 éven keresztül szimbolizálta a magyar államiságot. 1100 éves évfordulóját ünnepeljük a honfoglalásnak. Anélkül, hogy politikai vitába bonyolódnék, azért el kell mondani, hogy Ópusztaszerrel kapcsolatban én adtam be a költségvetési törvényhez olyan módosító javaslatot, hogy Ópusztaszer kapjon nagyobb költségvetési támogatást, hogy méltón tudjon megrendezni 1100 éves emlékünnepségeket. Kormánypárti képviselõk leszavazták ezt a javaslatot. Utólag aztán elhangzik, hogy nem méltóan ünnepljük ezt az évfordulót.
A honfoglalásnak az emlékét 1896-ban az Országgyûlés törvénybe iktatta. Érezzük át, hogy éppen amikor 1100 éves honfoglalási évfordulót ünnepelünk, és kézzelfogható közelségbe kerül az új alkotmánynak a megfogalmazása, esetleg az elfogadása, akkor a jogfolytonosság, a történelmi hagyományoknak a korpolálása az alkotmányba elkerülhetetlen. Most lenne lehetõség arra, hogy mindazok, akik azt mondják, hogy igaztalanul vádolják õket hazafiatlansággal, azzal, hogy a nemzeti identitás számukra nem olyan fontos, mint a szabadelvûség. Most példát mutassanak arról, hogy számukra ugyanolyan fontos az 1100 éves jogfolytonosságnak az elismerése, mint az állampolgári és az emberi jogoknak a kiteljesítése és a biztosítása.
Nem hiszem, hogy még mindig olyan politikai helyzet lenne, hogy a magyar törvényhozásnak tekintettel kellene lenni a szomszédos népek érzékenységére. Diákkoromban tudniillik én olvastam egy olyan Babits-kötetet, Babits összes mûvei szerepelt a könyvnek a címlapján, amely belül azt tartalmazta, hogy az összesbõl kihagytunk néhány olyan verset, amely sérti a szomszédos népeknek az érzékenységét. Ilyen udvarias volt akkor a magyar könyvkiadás. Igaz, hogy a szomszédos népek mondjuk kiadták Lancranjannak a mûveit, amelyek igazán nem sértették a magyaroknak az érzékenységét - persze idézõjelbe téve -, de most az azért szerintem elfogadhatatlan, hogyha a Magyar Országgyûlés azt a Szent Koronát, amihez fûzõdtek közjogi elméletek, és voltak korábban olyan törvények is, hogy a Szent Koronához csatolták vissza a különféle országrészeket, ez azt jelentené, hogy Magyarország megint irredenta és nacionalista eszméket hirdetne.
Én úgy gondolom, hogy minden nép becsülje meg a saját történelmét. Minden nép becsülje meg a saját történelmének a kiemelkedõ személyiségeit. Minden népnek joga van ahhoz, hogy a történelmi ereklyéit tisztelje. Ha a Magyar Országgyûlés és a magyar nép, mert népszavazás fogja megerõsíteni ezt az alkotmányt, azt mondja, hogy ez az 1000 éves korona ez ami államiságunknak a jelképe, valóban egy olyan állami jelkép, amelyet nem megkonstruáltunk, nem kitaláltunk, nem mûvi úton hoztunk létre, hanem amelyet õseink hagytak ránk, akkor ez érzékenységet nem fog sérteni, hanem büszkén, az Európához való csatlakozásnak a fogalomkörében vallhatjuk, hogy igen, nekünk van ilyen tárgyunk. És mi 1000 éve ebben a kultúrkörben élünk és ennek a kultúrkörnek az egyik megnyilvánulása volt az a korona, amelyet egy pápa küldött Szent Istvánnak, és amely koronával koronázták meg az elsõ királyt.
Ezzel természetesen összefüggésben van az augusztus 20-ai állami ünnepnek a kinyilvánítása az alkotmányban. Három nemzeti ünnepünk van. Augusztus huszadika, március tizenötödike és október huszonharmadika. Megint azt kell mondani, hogy ezek közül amikor választott a korábbi Országgyûlés, bölcsen választott, mikor azt mondta, hogy augusztus huszadika legyen a nemzeti ünnepünk. Tudniillik a világ összmagyarsága számára, Magyarország lakossága számára ez az az ünnep, amelynek a hagyománya megint 1000 évre vezethetõ vissza, és ez az az ünnep, amely a magyarság összefogását jelképezi. Nem politikailag megosztó ünnep, az elsõ királyunknak az ünnepe. Október huszonharmadika is azért megosztó ünnep olyan értelemben, hogy a barikádnak a másik oldalán is voltak magyarok.
(15.30)
Március 15. is megosztó ünnep, mert nem egyértelmûen támogatták a márciusi forradalmat Magyarország lakói, népei. Augusztus 20. viszont az a szimbolikus értelmi ünnep, hogy érkezett Keletrõl egy nép, amelynek az elsõ királya ezt a népet állammá alkotta, közigazgatási berendezkedést adott neki, államformát adott neki. Ennek a királynak a mûveként ez az ország még most is, ezer évvel, nagyjából ezer évvel a koronázás után még mindig létezik, van és cselekvõen részt vesz a világ életében.
Ha nem az alkotmányban akarjuk ezt szabályozni, ha van olyan tiltakozó hang, amelyik azt mondja, hogy ne az alkotmány tartalmazza, akkor én nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy van olyan szándék, hogy ennek az állami ünnepnek az augusztus 20-ára történõ szabályozását meg lehessen változtatni. Ha nincs ilyen szándék, én nem látom annak értelmét, hogy miért tiltakozik a két kormányzó párt az ellen, hogy augusztus 20-a legyen az alkotmányban rögzített állami ünnep. Én nem tudom, hogy a két kormányzó pártnak mi kifogása van az ellen, hogy ennek az ünnepnek, amely a magyar államiságot jelképezi egy napba sûrítve, az alkotmányereje biztosítva legyen.
Jöhet új kormány, jöhet egy új Országgyûlés. Ha mi ezt az alkotmányban megfogalmazzuk, azt hiszem eleget teszünk elõdeink kívánságának, mert õk ezt mindig megünnepelték, és ezt tartották Magyarország állami ünnepének, és eleget fogunk tenni az utódainknak is, mert számukra is tettekkel bizonyítjuk, hogy magunkénak érezzük Magyarországnak a történelmét. Nemcsak az augusztus 20-i ünnepi szónoklatokból valljuk azt, hogy szent királyunknak a cselekedete példamutató volt, és ameddig magyar él ezen a földön, emlékezni fog Szent Istvánra. Ezt a hagyományt át tudjuk örökíteni az eljövendõ nemzedékekre. Azokra is, akik ma eljöttek ebbe a Házba és hallgatják a felszólalásainkat.
Hosszú idõn keresztül a nemzettudat olyan fogalom volt ebben az országban, a hazaszeretet, amelyet szóban néhányan vallottak, de tettekben nem vallottak. Sõt, elítélendõ volt, ha valaki ki merte a száján azt ejteni: én hazafi vagyok. Valóban hazafi és népben, nemzetben gondolkodom. Nekem az a szerény véleményem és Balsai képviselõtársamnak, akivel együtt beadtuk ezt a módosító javaslatot, hogy a hazafiságnak a megjelenítése az alkotmányban lehetetlen. Az alkotmány nem kötelezhet senkit arra, hogy hazafi legyen. De az alkotmány példaértékû lehet. Épp az állami jelképeken keresztül, azoknak az alkotmányba iktatásával jelezhet valamit az állampolgároknak, hogy szeressétek a hazátokat. A korona - véleményem szerint - ezt a hazaszeretetet szimbolizálja.
Részben benne van az alkotmányban, mert a címerünknek a része. Ha elnök úrnak a háta mögött megnézzük, akkor ott van a régi, az egykori címer, és azon is rajta volt a korona. Büszkén vallották õseink is, hogy ez az a korona, amely jelképezi, szimbolizálja azt, hogy van magyar államiság. A korona azóta kikerült mint közjegyû intézmény az alkotmányból - helyesen, hozzá kell tennem -, hisz köztársaság van. Azonban ez nem jelentheti azt, hogy másrészt az állami jelképek közé ne hozzuk vissza, és a történelem szempontjából igen rövid intervallum, alig 50 év után, mondhassuk azt, hogy ez az ország ismét elfogadja hagyományait, tiszteletben tartja õseinek azt a szándékát, hogy egyetlenegy tárggyal kapcsolatban áhítattal viselkedtek. Volt egy olyan tárgy, amit ha mindenki meglátott, akkor fejet hajtott elõtte, mert ez volt a magyar Szent Korona.
Ezért én kérném tisztelt képviselõtársaimat, kormánypárti képviselõtársaimat, próbálják meg újragondolni ezt a kérdést. Nem kell ideológiát látni ezen módosító javaslatok mögött. Én úgy gondolom, hogy ez valóban egy olyan szimbolikus jellegû megfogalmazás lenne az alkotmányban, amely találkozik az igaz, tisztességes magyar hazafiaknak a szándékával. Ezért kérném támogatásukat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokból.)