DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyûlés! A szóban forgó fejezeti részhez két módosító indítványt terjesztettünk elõ, magam és Sepsey Tamás képviselõtársam a Magyar Demokrata Fórum nevében.
Sajnos, egyiket sem támogatta az alkotmány-elõkészítõ bizottság, különösebb indokolás nélkül. Ezért kénytelen vagyok még egyszer megismételni, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányozásáról folytatott koncepciót kialakító viták során nem találtunk elegendõ érvet annak akceptálására, hogy miért szerepelne a jogforrások között a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletalkotási jogköre mint jogforrás kibocsátási jogosultság. Úgy gondoljuk, hogy az a nagyszámú szakértõi - és most ismételten a szakértõkre kell hivatkoznom, mert ez talán a szélesebb közvéleményt nem annyira érdeklõ és ezért arra kevésbé fogékony észrevételeket nem invovált -, de a szakértõi észrevételek közül az egyébként különbözõ kérdésekben egészen eltérõ álláspontokat elfoglaló szakértõkre tudok hivatkozni, például Sárközy Tamásra, aki eléggé jelentõs tevékenységet folytat olyan téren, ami a Magyar Nemzeti Bank hatáskörében és általában az államrendszerben betöltött szerepével kapcsolatos. Õ is, de mások is, mondhatnám, hogy másik álláspont markáns képviselõi: Peska Vilmos jogtudós szakvéleményét idézve, aki szintén indokolatlannak és feleslegesnek és semmiképpen sem a jogforrások egyébként logikus hierarchiájához illeszkedõnek tartja ezt a jogot, ennek a biztosítását.
(18.00)
Úgy érezzük, hogy a jogalkotási jogkörre való felruházás általában a kölcsönös egyensúlyokon és a hatalmi ágak különbözõ elválasztását és ugyanakkor kölcsönös kontrollját is jelentõ helyzethez kell hogy alapuljon. Természetes ezért, hogy a törvényhozásnak a kormány ellenõrzése tekintetében a törvényhozó által meghozott jogforrásoknak - akár az országgyûlési határozatot, akár pedig a törvény vesszük figyelembe -, magasabb rendû jogforrási értéke van a kormányrendeletnek és így tovább, a kormányrendelettel nem azonos mértékben, de mégiscsak a jogforrások kritériumainak megfelelõ módon szabályoz egyes jogviszonyokat. Nem látunk elegendõ indokot, hangsúlyozom, arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének az állampolgárok széles körére vonatkozó rendelkezéskibocsátási jogköre megadásra kerüljön. Nem hiszem, hogy van olyan területe az életviszonyoknak, amely a Magyar Nemzeti Bank elnökének ilyen jogot kellene hogy biztosítson. Természetesen a Nemzeti Bank a hatáskörével és általános funkciójával összhangban, azoknak a feladatoknak eleget kell tennie. Eleget tud tenni anélkül is, hogy rendelkezés alkotási jogával a jogforrásalkotók, jogforrás-kibocsátók körébe tartozzon.
Ezért szeretnénk, hogyha felülvizsgálnák a pártok álláspontjukat, helyt adnának ennek az indítványnak és törölnék a jogforrások körébõl a Nemzeti Bank elnökének ilyen jogosultságát.
A másik, ami ebben a körben a mi indítványunk lényegét érinti. Ez jogalkotási eljárásra vonatkozó szabályozás - egyébként logikus és megfelelõ sorrendben történõ szabályozás - egységét megtörõ fejezetként. Nevezetesen az itt szabályozott 3. fejezet címe azt a jelenlegi címet viseli, hogy "A nemzetközi jog és a belsõ jog viszonya". Ez azonban, ami ezt követõen megfogalmazásra került, nem a nemzetközi jog és a belsõ jog viszonyáról beszél, hanem arról az eljárásról beszélt, hogy mit kell a nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos jogalkotási eljárásban követni, milyen elveken alapuljon a jogalkotás, amikor a Magyar Köztársaság kormánya vagy bármelyik más erre jogosult szerve nemzetközi szerzõdéseket elõkészít, megköt, azokat jóváhagyásra benyújt. A parlament és más tényezõk ezzel kapcsolatban különbözõ jognyilatkozatokat tesznek, és ezt a belsõ jog részévé emelik.
Nem szeretnék itt most részletesen kitérni arra a túlságosan is hosszú vitára, amely oda vezetett szerencsére, hogy a Magyar Köztársaság tervezett alkotmánya a dualista álláspontot foglalja el, és világosan akként rendelkezik, hogy miközben a Magyar Köztársaság elfogadja a nemzetközi jog általánosan ismert szabályait, és biztosítja a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját. Ezen közben természetesen rendelkezni kell arról, hogy egy megkötendõ nemzetközi szerzõdés az alkotmánnyal össze nem egyeztethetõ rendelkezést ne tartalmazzon, illetõleg megkötésére csak az alkotmány módosításával egyidejûleg kerülhet sor. Ezt követõen részletesen próbál egyfajta rendet teremteni abban a jelenleg kellõen nem szabályozott kérdéskörben, amely a nemzetközi szerzõdések megkötését követõ jogalkotási eljárást illeti. Beleértve a kormány, esetleg a köztársasági elnök és az Országgyûlés kompetenciáját. De semmiképpen nem a nemzetközi jog és a belsõ jog viszonyáról van itt szó. Semmiképpen nem lehet ebbe beleérteni azt az egyébként elõterjesztett indítványt, amelyet éppen Avarkeszi Dezsõ és Bihari Mihály képviselõtársaink terjesztettek elõ, amely visszacsempészte volna, ha ezt a Magyar Demokrata Fórum akceptálta volna, visszacsempészte volna azt a monista álláspontot, amelyet már, úgy éreztük, hogy meghaladtunk, amikor a koncepció elfogadásra és beterjesztésre került, egyértelmû álláspontot tükrözte.
Nagyon szeretnénk, hogyha a helyzet további egyértelmûsítése érdekében a tisztelt elõkészítõ bizottság a cím megváltoztatásához hozzájárulna, mert így ez a cím és az alatta szabályozott rendelkezések, az a szöveg, amely a cím alatt elhelyezkedik, nem felel meg egymásnak, mert valóban ebbõl a címbõl az következne, hogy itt most valamilyen formában a nemzetközi jog primátusát vagy valamilyen más jellegét kellene hogy elismerje az alkotmánykoncepció. De nem errõl van szó. Még egyszer mondom, minden ilyen törekvést, ami ennek a rögzített helyzetnek a megváltoztatását igényelte volna, nem támogatta a bizottság az arra vonatkozó döntéshozatali eljárásban. Ezért tehát még egyszer kérjük, hogy térjünk erre vissza, mert ez a fejezetcím így nem lesz adekvát az alatta szabályozott tartalommal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)