DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm, elnök asszony. És annyit engedjen meg indoklásként, én teljesen egyetértek ezzel az elnöki óhajjal, amit itt kifejezésére tetszett juttatni, szeretném megmagyarázni, hogy miért így jártam el.
Amikor a felszólalásokat az ember számba veszi egy ilyen nagy terjedelmû törvénynél, akkor - én szelektáltam - ezt a problémát láttam, de arra számítottam, hogy esetleg nem fog felmerülni, és ezért az amúgy is igen hosszú eredeti felszólalásomat nem növeltem meg ezzel.
Ha viszont már felmerül, akkor két percbe "lesöpörni" - bocsánat, hogy így mondom -, de hogyha én két percbe sûrítem az ellenérveket, az egy lesöprés. Egy ilyen fontos kérdésnél nem lehet. Ezért kérem az ismételt lehetõséget és köszönöm, hogy megtetszett adni. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a közvélemény megismerje azokat az ellenérveket, amik a javaslattal szemben megfogalmazódtak.
Elõször is szeretnék arra utalni, hogy már Hegyi Gyula képviselõtársamnak, egy más irányú fölvetése kapcsán, elmondtuk itt többen és egybehangzóan, hogy téves az az elgondolás, hogy ami az alkotmányba nem kerül be, azt nem tartjuk értéknek, azt nem tartuk fontosnak és azt nem tartjuk lényegesnek.
S téves úgy gondolni vagy olyan következtetésre jutni, hogy mindazokat az intézeményeket, amiket nem intézményesítünk, ügyeket, amiket nem merevítünk intézménybe, alkotmányos intézménybe, azt nem tartjuk lényegesnek, nem tartjuk fontosnak, vagy netán fel akarjuk számolni.
Elöljáróban tehát szeretném kijelenteni, hogy én személy szerint - és én úgy gondolom, hogy az ellenzõ pártokban is nagyon markánsan jelen van ez a vélemény, nem vagyok egyébként hivatott a nevükben véleményt mondani - az érdekegyeztetést hallatlanul fontos, lényeges politikai kérdésnek tartom. Teljesen egyetértek képviselõtársamnak azzal a gondolatmenetével, hogy az érdekegyeztetés folyamatát gyakorlatilag, mai viszonyaink között, és különösen egy olyan nehézségekkel küzdõ országban, mint ami mi vagyunk, ezt a folyamatot mellõzni, félretenni nem lehet.
Politikai fontossága tehát ennek az ügynek nem hogy nem vitatott, hanem hangsúlyozottan elismert, legalábbis az én személyes véleményem errõl ez.
Mégis, miért nem tudom támogatni azt, hogy ez a javaslat, ami így szól: "A gazdasági-szociális érdekegyeztetés garanciális okból nyerjen alkotmányos szabályozást". Azért nem, mert ennek az érdekegyeztetésnek semmilyen kialakult, intézményesült szabályrendszere nincsen. Nem tudunk mit alkotmányosan szabályozni.
Tudniillik hogy mûködik ez az érdekegyeztetés? Sehol sincs kõbe vésve az, hogy ennek egészen pontosan kik a résztvevõi. Eddig már kialakult valamilyen keret, tudjuk azt, hogy van munkavállalói oldal, van a munkáltatói oldal, de hogy ez pontosan kikbõl és hogy tevõdik össze, ezt alkotmányos szinten, de egyáltalán törvényi szinten meghatározni, lemerevíteni nem lehet.
Nincsenek ennek az érdekegyeztetésnek olyan szabályai, amit jogi normaként meg lehetne fogalmazni. Mert nem lehet elõírni azt, hogy kötelezõ, a kormány kezében van mindig a kezdeményezés egyfelõl, illetõleg pontosítom. Részben a kormány nevében van a kezdeményezés, részben az érdekegyeztetésben érdekeltek, tehát a munkavállalói, munkáltatói oldal kezében van a kezdeményezés.
Azt is eldönthetik, hogy valamilyen kérdésben nincs szükség érdekegyeztetésre, mert nem veszik igénybe. Ez attól függ, hogy kezdeményezik- e, vagy nem kezdeményezik. Nincs arra szabály, hogyha kezdeményezik, akkor kötelezõ-e lefolytatni, vagy nem kötelezõ lefolytatni. Nincs arra szabály, hogy a kormány egy ilyen tárgyalássorozat eredményeként köteles-e figyelembe venni az érdekegyeztetésben részt vevõ partnerek véleményét vagy nem. Hogy egyetértésével terjeszthet-e javaslatokat a parlament elé, vagy sem.
Tulajdonképpen egy olyan területrõl van szó, ahol pontosan úgy tudom érvényesíteni, és úgy tudom lehetõvé tenni az érdekérvényesítés hatékony mûködését, hogy nem adok szabályozást rá. Mert bármilyen formában most, néhány éves tapasztalat után - amely azért engedtessék meg, történelmi távlatban egészen minimális tapasztalat - ezt szabályokba akarom merevíteni, akkor az valahol olyan szabályozás lesz, amely számtalan esetben állhat útjába, képezheti akadályát természetes folyamatoknak és természetes megoldásoknak. Olyan lesz, mint az a cipõ, amit akárhogy próbálom igazítani, vagy itt szorít, vagy ott szorít, vagy amott szorít.
Tehát pontosan azt a célt, ami az érdekegyeztetés nagyon fontos politikai célja, azt nem tudja megvalósítani, hogyha szabályokba próbáljuk ezeket a kérdéseket tördelni, ez politikai kérdés, nagyon fontos politikai kérdés. És akkor teszünk - még egyszer mondom - jót, akkor mozdítjuk elõ ennek a hatékony mûködését, hogyha nem próbálunk mesterkélt, mechanikus szabályozást kiagyalni, kitalálni, kispekulálni ennek a mûködésére, hanem ez teljesen szabadon, alaktalanul tud mûködni és tudja kifejteni a hatását.
Én nem is tartom véletlennek, hogy a javaslat megáll ott, hogy a gazdasági- szociális érdekegyeztetés garanciális okból nyerjen alkotmányos szabályozást. Mert kérdezem akkor: tessék megmondani, hogy mik ezek a szabályok. Nem tetszenek tudni mondani ilyen szabályokat, mert ha valamilyen tételt leírunk, akkor rögtön lehet mondani ellentételt. Mert ennek a variációi ebben a pillanatban végtelenek.
(18.20)
Itt is arról van szó, hogy lehetséges, hogy az érdekegyeztetés mechanizmusában 10-20 év alatt kialakul egy olyan szokásrendszer, amiben már bizonyos formák, bizonyos normák végleges érvénnyel megállapíthatók. Lehet, hogy akkor megérlelõdnek annak a feltételei, hogy ennek az érdekegyeztetésnek a mechanizmusát, a mûködését normákba szorítsuk, szabályokba korlátozzuk - és hogy így mondjam - gyömöszöljük bele. És lehet, hogy megérlelõdnek akkor a feltételei, hogy akár alkotmányos szinten is megjelenjék ennek a mechanizmusa és a mechanizmusának a fõ szabályai. Ma azonban nem itt tartunk, ma, úgy gondolom, minden szabályozás korlátozást jelentene az érdekegyeztés résztvevõi számára, és azoknak a politikai céloknak az érvényesülését gátolnánk és akadályoznánk, amit igen tisztelt képviselõtársam pont ellenkezõleg akar befolyásolni, hiszen nyilvánvalóan - én ezt tudom és látom - az vezeti, hogy az érdekegyeztetésnek megadja azt a jelentõséget, amire az joggal igényt tarthat.
Még egyszer mondom, az eszközöket kell jól megválasztani. Nem biztos, hogy adott problémák, adott kérdések megoldásához mindig a jogi eszközök a legjobb eszközök, és valaminek a jelentõségét csak az adja meg, ha az alkotmányba felvesszük õket, és esetleg ott helyet adunk. A jogász szemlélettõl talán nem is lenne idegen, de higgye el, én magam jogászként mondom azt, hogy nem lehet mindig minden kérdést jogi eszközökkel kezelni. Ez pontosan egy olyan kérdés, ahol ma a jog gátolna, korlátozna, akadályozna. És éppen ezért úgy gondolom, hogy ez nem lenne szerencsés. Én legalábbis személy szerint - ebben a helyzetben, ezen a kiérleltségi, ki nem érleltségi fokon - ezért nem tudom ezt az elgondolást támogatni. Köszönöm szíves figyelmüket.