DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Három módosító javaslattal szeretnék foglalkozni: a 201., a 202. és a 194. javaslattal.
Tegnap még itt Isépy Tamás képviselõtársam azt mondta, hogy Nobel-díjat kapjon az, aki újat tud mondani ebben a vitában. Ehhez képest tegnap is meg ma is elég sokan vagyunk, akik nem a Nobel-díj reményében, de azért hozzászólunk az egyes módosítási javaslatokhoz, bízván abban, hogy esetleg mégis megértõ és hallgató fülekre találunk, s a kormánypártok soraiban is lesznek olyanok, akik esetleg a frakciójukat meg fogják tudni gyõzni arról, hogy bizonyos módosító javaslatokat indokolt támogatni.
Az egyik ilyen módosító javaslat, amely bár elnyerte a bizottság támogatását, Salamon képviselõtársamé, amely részben Balsai István és az én magam által beadott módosító javaslatot is magában foglalja, a külföldön élõ magyarok választójogának gyakorlásáról. Bár elnyerte a támogatást, mégis azért kell szólni, mert tegnap Bauer képviselõtársam mintha sejtetni engedte volna, hogy mégsem úgy lesz az a dolog, ahogy a módosító javaslatnak a támogatásakor vélni lehetett. Mégsem fognak kapni a külföldön élõ magyarok választójogot, itt mindig állampolgárságra kell gondolni, hanem úgy tûnt az õ szavaiból, mintha csak azok kapnának, akik Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkeznek, de ideiglenesen külföldön tartózkodnak.
Ez az a pont, ami miatt én úgy gondolom, hogy bár a módosító javaslat támogatást nyert, mégis meg kell szólalni, mégis nagyon világosan meg kell fogalmazni, hogy mi nem arra gondolunk, hogy akik ideiglenesen Magyarország határain kívül tartózkodnak, a külképviseleteken dolgoznak, egyéb helyeken munkát vállaltak vagy pedig éppen szabadságukat töltik, azok gyakorolhassák a választójogukat, hanem bizonyos feltételek mellett azok a magyar állampolgárok, akik egyébként állandó lakóhellyel Magyarországon nem rendelkeznek.
Tudniillik õszintén megmondom önöknek, igen sérelmes az a jelenlegi állapot, hogy az elsõ kategóriát is kizárták elõdeink a választójognak a gyakorlásából. Tehát azokat, akik Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkeznek, csak ideiglenesen tartózkodnak külföldön. Más országokban erre nincs példa igazából. Még a tõlünk délebbre levõ egykori szocialista országok közül is volt, amelyik meg tudta tenni, hogy a külképviseleteken lebonyolították a szavazást akkor, amikor éppen szükség volt arra, hogy a külföldön tartózkodó állampolgáraik is szavazhassanak. Tehát ez a része számunkra evidencia, hogy bele kell kerülni az alkotmányba, illetõleg a választójogi törvény módosítása során nekik meg kell adni azt a lehetõséget, hogy gyakorolhassák a választójogukat.
A másik terület az, ahol úgy érzékeltük, hogy elõrelépés történt. A másik terület, hogy úgy gondoltuk, meghallgatásra talált a határon túl élõ jelenlegi magyar állampolgároknak a kérése, amire volt egyébként miniszterelnöki biztatás is, hogy õk is élhetnek majd a választójogukkal, hisz magyar állampolgárok, állampolgárságuktól ha megfosztották idõlegesen õket, ennek a helyreállítása az elmúlt négy év alatt megtörtént, és õk szeretnének élni ezzel a jogukkal.
Én szeretném eloszlatni azokat a félelmeket, azokat az aggályokat, amelyek szerint itt több millió külföldön élõ magyar állampolgár fogja a választójogát gyakorolni. Ez nem így van. Biztos, hogy azok fognak élni ezzel a lehetõséggel, akik figyelemmel kísérik Magyarország belpolitikai eseményeit, akik ma is felelõsséget éreznek az ország sorsa iránt és ezt befolyásolni szeretnék szavazatukkal. Õk azok, akik lehet, hogy Magyarországon adót nem fizetnek, de a magyarországi segélyszervezeteknek igen jelentõs adományokat adnak, õk azok, akik a határokon túl magyar egyleteket, magyar kulturális köröket, magyar mûvelõdési klubokat szerveznek, fenntartanak és ápolják a magyarságtudatot.
Én úgy gondolom, hogy ez az ország nem engedheti meg magának - ilyen vészesen fogyó lélekszám mellett -, hogy egy gesztus értékkel ne kösse magához azokat, akik jelenleg a határokon kívül élnek, kívül élõ magyar állampolgárok, de mégis ehhez az országhoz tartoznak, kinyilvánítják ezt a tartozásukat, és ennek az egyik gesztus értékû módja, a hazához való tartozásnak az, hogy szavazhatnak is.
Balsai István képviselõtársam tegnap már említette, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem arra gondolt, hogy egyéni képviselõjelöltekre szavazhassanak. Ezt a kérdést a választójogi törvény módosítása során mint technikai kérdést kell kezelni. De, hogy kell neki választójogot biztosítani, hogy legyen egy lista - álláspontunk szerint erre az országos lista a legmegfelelõbb -, amire szavazhatnak, én úgy gondolom, nem képezheti vita tárgyát.
A másik módosító javaslat, amit nem támogatott a bizottság, 201. szám alatt Jakab Róbertné módosító javaslata. Azért kell ezzel a kérdéssel foglalkoznom, mert számomra úgy tûnik, mintha kényes kérdésnek tekintenénk, meg akarnánk kerülni és inkább nem szólnánk róla. Méghozzá az a módosító javaslata volt képviselõtársamnak, hogy a legfontosabb szabályok között sorolják fel a nemzetiségi képviselõk megválasztásának alapelveit is.
A kérdés azért kényes és bonyolult, mert az Alkotmánybíróság döntése óta az Országgyûlés alkotmányos mulasztást követ el, amiért nem alkotja meg a nemzetiségi képviselõk megválasztására vonatkozó szabályokat.
Képviselõtársaim közül néhányan, akik a korábbi Országgyûlésnek tagjai voltak, tudják, hogy a korábbi Országgyûlés, a korábbi kormányzat tett erre egy kísérletet. Nem sikerült ez a kísérlet, hisz akkoriban a kormánykoalíció nem kétharmados többséggel kormányzott, ezért egy kétharmados törvényt csak akkor lehetett volna megszavaztatni, ha megvan az akkori ellenzéki pártok közül néhánynak a konszenzusa. Ez nem volt meg, így nem sikerült megoldani a nemzetiségi képviselõválasztást. Ettõl függetlenül az Alkotmánybíróság döntése jelenleg is hatályban van. Az Alkotmánybíróság abból az alkotmányos alapjogból, amely szerint megilleti a Magyarországon élõ nemzetiségeket a képviselethez való jog, levezette, hogy véleménye szerint ez az országgyûlési képviselethez való jogot jelenti, méghozzá egyéni képviselõkénti formában.
(8.40)
Lehet vitatkozni egyébként ezzel az alkotmánybírósági döntéssel, mint minden - szinte minden -, alkotmánybírósági döntéssel. De számunkra kötött ennek a döntésnek a jogi hatása. Az alkotmánysértõ állapotot valamilyen módon meg kell szüntetni. Lehet úgy is megszüntetni, hogy az Országgyûlés ki fogja mondani, hogy a nemzetiségeket, a hazánkban élõ etnikai és nemzeti kisebbségeket nem országgyûlési képviselõi választási jog illeti meg, mint egyfajta etnikumot, nemzetiséget, kisebbséget. Tehát ki lehet mondani az alkotmányban, az alkotmány módosításával, hogy az Országgyûlés úgy gondolja: a kisebbségek, mint kisebbségek ne küldhessenek képviselõt az Országgyûlésbe.
Ehhez viszont hozzá kell akkor nyúlni ahhoz a szabályhoz, amelybõl az Alkotmánybíróság levezette ezt a jogot. Vagyis hogy ha a kisebbségi jogok között még "Az emberi és állampolgári jogok" fejezetben van ez korporálva, meghagyjuk a képviseleti jogosultságot, és ez benne marad így az új alkotmányban anélkül, hogy rendelkezés történne a választójog módosítása során, hogy hogyan és miként lehessen megválasztani kisebbségi képviselõket. Az Alkotmánybíróság ismételten azt fogja mondani, hogy az alapjogok között szerepel a kisebbségeknek a képviselethez való joga, miután errõl nem történik jogszabályi rendelkezés, ebbõl következik, hogy ismét alkotmányos mulasztásban van az Országgyûlés és rendelkezni kellene errõl.
Úgy tûnik számomra, amikor a 201. javaslatot elutasította a bizottság és nem támogatta, hogy alkotmányos szinten meg kell jeleníteni a nemzetiségi képviselõk megválasztásának alapelveit, akkor a bizottság olyan álláspontra helyezkedett, hogy ne legyen kisebbségi képviselõ a Magyar Parlamentben.
Ennek viszont a konzekvenciáját nem gondolta végig, hogy az alapelvekbõl akkor ki kell venni a képviseleti jogot, vagy módosítani kell, hogy ez a képviseleti jog nem közvetlen országgyûlési képviseletet jelent. Mert ez az értelem is belefér a szövegbe. Az Alkotmánybíróság másként értelmezte, de önmagában a képviseleti jog az nem azt jelenti, hogy közvetlenül képviselõként lehessen valamelyik kisebbséget képviseltetni.
A kérdés az azért kínos, mert a határokon túl élõ magyarok esetében rendelkeznek képviselettel az ottani országoknak a törvényhozásában, csak nem kisebbségi alapon. Ezt el kell mondani és nagyon világosan le kell szögezni. A határon túl élõ magyarok létszámukat tekintve olyan mértékben tudtak a választásokon sikerrel szerepelni, hogy ennek következtében van képviselõjük az ottani törvényhozásban. Nem pedig oly módon, hogy mint kisebbség adhasson számarányától függetlenül képviseletet.
A probléma a számarány miatt is felmerül, hisz a hazai kisebbségeknek a létszáma igen változatos képet mutat.Van félmilliónál nagyobb létszámú kisebbség is és van néhány ezres vagy tízezres számú kisebbség is.
A kisebbségi közalapítványban is igen nagy gond jelenleg, hogy mindegyik kisebbség egy szavazattal rendelkezik. Ha kisebbségenként mindegyik kisebbség egy képviselõt küldhetne az Országgyûlésbe, ez meg az arányos képviseletnek lenne a tagadása, a negációja. Ezt a kérdést biztos, hogy át kell gondolnunk, de viszont azon a szinten, ahol jelenleg vagyunk - én úgy vélem -, ellentmondás van a koncepcióban.
Vagy akarunk kisebbségi képviseletet és akkor elfogadható Jakab Róbertné képviselõtársamnak a módosító javaslata, hogy ennek a választásnak legalább az alkotmányos alapelveit próbáljuk meg rögzíteni. Ha nem, akkor viszont hozzá kell nyúlni az alapjogi részhez és a kisebbségek jogainál nem megszünteti a képviseletet, hanem valamiféle jelzõvel érzékeltetni, hogy adott esetben ez a kisebbségeknek az országgyûlési biztosa is lehet, aki jelen lehet az Országgyûlés ülésein. Adott esetben, ha az Országgyûlés hozzájárul még föl is szólalhat, és be is számol a kisebbségek jogi helyzetérõl, minden évben az Országgyûlés emberi jogi bizottságának. Az Országgyûlés emberi jogi bizottsága meghallgatja a kisebbségi biztost egyéb biztosokkal együtt. Tehát elképzelhetõ a képviseletnek egyfajta transzformálása az országgyûlési biztoson keresztül. Csak erre megfelelõ jogi megoldást kell találni.
A harmadik, amirõl nagyon röviden szeretnék szólni, bár nagyon fontosnak tartom: az a módosító javaslat, amit Balsai István képviselõtársammal együtt nyújtottunk be.
Bizonyos félelmek és aggályok miatt szeretnénk, hogyha az alkotmánykoncepció nem azt tartalmazná, hogy a választási mód legfontosabb szabályait kell az alkotmányban rögzíteni, hanem ki is mondaná, hogy melyek azok a legfontosabb szabályok.
A jelenlegi koncepció megfogalmazásából szakemberek számára azt hiszem egyértelmû, hogy egy ûr van a választási részben. Egy ûr van, mert a pártok nem tudtak egymással megegyezésre jutni, ezért egy elegáns mozdulattal tovább passzolták a labdát - hogy sporthasonlattal éljek -, és a vitának a lehetséges megoldását áttették a normaszövegezésnek az idejére.
Az alkotmányban biztos, hogy valamiféle alapvetõ szabályokat rögzítenünk kell. Most az a kérdés, hogy a legalapvetõbb szabályokban most tudunk-e konszenzusra jutni, mert én kétleném, hogy ha most nem tudunk, akkor két vagy három hónap alatt tudunk-e.
Ez egy azért lényeges kérdés, mert annak ellenére, hogy hatpárti tárgyalások folynak az alkotmánynak a szövegérõl, hogy sok esetben kompromisszumokat fogadott el a Magyar Demokrata Fórum is a jelenlegi hatályos alkotmánykoncepció szövegében. De biztos, hogy vannak olyan dolgok, amelyekbõl nem lehet engedni. Amelyek nem képezhetik véleményünk szerint kompromisszum tárgyát, és hogyha itt nem sikerül elõrelépést elérnünk, akkor elképzelhetõ, hogy vissza kell lépnünk a folyamattól, mert akkor az egész alkotmány, az új alkotmány az tényleg egy fügefalevél lenne. Egy olyan sikerként elõadott jogalkotási tény, amely számunkra elfogadhatatlan, mert nem tartalmazza azokat az alapértékeket, amelyeket mi magunkénak vallunk.
A választójogi rész az azért fontos, mert egy demokrácia számára az idõközönkénti választások biztosítják azt, hogy a hatalom sosem válhat egyeduralkodóvá. A hatalomnak a kontrollja az mindig a választott képviselet, jelen esetben az Országgyûlés. Ha ennek az Országgyûlésnek a megújítása, a négyévenkénti választások során nem biztosítja a szabad, a tisztességes választásokat, hogy olyan személyek kerüljenek be, akiket tényleg a választópolgárok küldenek, akik elhivatottsággal rendelkeznek, akik értenek a dolgokhoz és az ország érdekében kívánják igazgatni, akár felügyelni a kormányt és részt venni az Országgyûlés munkájában, akkor a demokráciának az alapintézményei sérülnek.
És akkor visszaesünk abba az idõszakba, amit az elmúlt negyven évvel lehet megjeleníteni. Amikor formálisan az alkotmányunk biztosította az általános, titkos és egyenlõ választójogot. Voltak képviselõk is, eleinte listások, aztán egyéniek. De mindez formális volt, tehát az Országgyûlés nem gyakorolt ellenõrzõ hatalmat, valójában a párt volt az, amelyik itt a hatalmat gyakorolta.
Azért kívánjuk az alapelvek között már a koncepció szintjén rögzíteni az egyéni és listás képviseletet.
(8.50)
Azért kívánjuk, hogy már most szóljunk arról, hogy igenis van parlamenti bejutási küszöb, hogy van országos lista és területi lista, és ezeknek bizonyos aránya is rögzítést kell hogy nyerjen, hogy a képviselõjelölésrõl az alkotmánykoncepcióban már valamiféle szöveget kell megjeleníteni, hogy a választásoknak a kétfordulós jellegét is az alkotmánykoncepció rögzítse.
Ezeket azért mondjuk, mert véleményünk szerint valóban elfogadható a demokrácia intézményeit hosszú távon garantáló alkotmány, elfogadhatatlan anélkül, hogy ezek ne szerepelnének. És ez nemcsak a jelenlegi ellenzéknek az érdeke. Ez a jelenlegi kormányzó pártoknak ugyanúgy az érdeke, mert váltógazdálkodást tapasztalván a környezõ fejlettebb, fejlett demokratikus országokban, egyértelmû, hogy egyetlenegy párt, vagy egyetlenegy koalíció hosszú idõre nem tudja kisajátítani a kormányzást. Õk is kerülhetnek ellenzéki helyzetbe, és az alkotmányos alapelvek, az alkotmányos garanciák a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormánypártok számára biztosítják azt, hogy tiszta szabályok alapján fog megtörténni a választás, és azoknak az eredményeit senki sem fogja kétségbe vonni.
Salamon László képviselõtársam részletesen szólt a garanciális jellegû módosításáról. Ezzel kapcsolatban én a bizottsági ülésen részletesen kifejtettem bizonyos aggályaimat, úgyhogy én a plenáris ülést ezzel nem kívánnám terhelni, miután a bizottság nem támogatta ezt a javaslatot. Én megköszönöm elnök úrnak, képviselõtársaimnak a megtisztelõ figyelmét. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)