DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Egyetértek Sepsey Tamásnak azzal a felvetésével, hogy a választási rendszer a magyar közéletnek, de általában minden parlamentáris demokrácia közéletének egyik legfontosabb eleme. A választási rendszer jelenti azt, hogy a lakosságot képviselõ Országgyûlés többségi döntés alapján, tehát demokratikusan mûködik- e, avagy sem. A választási rendszer jelenti azt, hogy a lakosság mennyiben tudja kifejezni az akaratát abban a kérdésben, hogy az országgyûlési képviselõk, akik õket négy éven keresztül képviselik, valóban az õ akaratuknak megfelelõen döntsenek, és valóban képviselhessék a lakosság többségének az akaratát.
A választási rendszer Magyarországon 1989 óta változatlan lényegében, kisebb módosulás történt az 1994-es választások elõtt. Akkor a választási rendszerünk két elembõl állt: egyrészt fontosnak tartotta, hogy minden választópolgárnak legyen közvetlenül képviselõje, tehát az egyéni képviselõk rendszerét fenntartotta a korábbi választási rendszerbõl, ugyanakkor azonban a többpárti demokrácia szabályainak megfelelõen bevezette a pártokra való listás szavazást. Akkor, tapasztalok nélkül, úgy gondolták, hogy a kétféle rendszer valamiféle kiegyenlítõ hatást gyakorol majd, a nagy egyéniségek, az erõs képviselõjelöltek iránti rokonszenv a választópolgárok körében erõsebb lehet, mint az egyes pártokhoz való kötõdés.
Mind az 1990-es, mind az 1994-es választások bebizonyították, hogy ez az elõzetes feltevés tévesnek bizonyult, a pártokhoz való rokonszenv általában megelõzte mindkét esetben a nagy számok törvénye alapján nagyobb részben az egyéniségeknek szerepét, és idõnként kitûnõ, bizonyított, politikai múlttal rendelkezõ egyéni jelöltek is kevésbé ismert, de adott párthoz tartozó képviselõjelöltekkel szemben az egyéni versenyben alulmaradtak. Ha pedig ez így van, akkor tulajdonképpen a pártokra való szavazás két szinten jelentkezik: jelentkezik egy egyéni rendszerben, és jelentkezik a listás rendszerben. A kétféle gyõzelem pedig mindkét esetben összeadódott. Ebbõl furcsa következmények adódtak, tulajdonképpen 1990-ben a választópolgárok 24 százalékának a támogatásával rendelkezõ MDF megszerezte a parlamenti mandátumok 42 százalékát, 1994-ben pedig a választópolgárok 32,99 százalékának a támogatásával rendelkezõ Szocialista Párt a parlamenti mandátumok 54 százalékához jutott. Mind a két szám, mind a két választási eredmény teljes egészében törvényes, teljes egészében legális.
Csak a probléma ott jelentkezik, hogy mindkét esetben önmagában a parlamenti többségben, a parlamenti meghatározó többség mögött a választás pillanatában sem állt akkora társadalmi támogatottság, mint ahány mandátumot ez a parlamentben biztosított. Mindkét esetben természetesen ezt a társadalmi jellegû ellentmondást, belsõ politológiai ellentmondást feloldotta a koalíciókötés. És a koalíciókötés kapcsán a korábbi koalíció majdnem elérte a választópolgárok 50 százalékának a támogatottságát, a jelenlegi, új koalíció pedig ezt meg is haladta.
Az alapkérdés tehát az, hogy a választási rendszerben a lakosság többségének a döntése, tehát ami egy demokráciában minden döntéshez tulajdonképpen szükséges, mennyiben biztosítható a választási rendszer keretében. Többen észrevételezték ezért, hogy a jelenlegi magyar választási rendszernek az arányosítása lenne szükséges, jobb megközelítése a lakossági támogatásnak, ha már a parlament pártok szerint mûködik, akkor a pártoknak a támogatottsága hozzávetõlegesen hasonlítson ahhoz, ahogy a lakosság az egyes pártokat támogatja. Ennek irányában a lakosság részérõl - tudományos életbõl is, de többek között például a Szakszervezeti Érdekegyeztetõ Fórum részérõl - javaslatok hangzottak el arra irányulóan, hogy arányosodjék a magyar választási rendszer, jobban közelítse meg a pártok parlamenti megoszlása a társadalomban való támogatottságukat.
Ebben a körben két módosító javaslat érkezett az Országgyûlés elé, az egyiket a Szocialista Párt részérõl Nagy Sándor terjesztette elõ, aki az arányosságot elvként kívánta kimondani a választásoknál, a másik javaslat pedig, amelyik ennél rugalmasabb volt, Trombitás Zoltánnak a 200. sorszám alatt elõterjesztett javaslata, amelyik az arányosításra törekvést tartalmazta. Én azt hiszem az utóbbi a pontosabb, hiszen a teljes arányosságot megvalósítani a választási bekerülési küszöb megtartása mellett lehetetlen - matematikailag is. A választási küszöb fenntartása mindenképpen indokolt, én ebben teljes egészében egyetértek Sepsey Tamással. Ugyanakkor azonban célszerûbb lenne arányosabb parlamenti képviseletet biztosítani, és ezért én javasolnám, hogy a kapcsolódó módosító indítványok tárgyalása során az elõkészítõ bizottság gondolkozzék el ismételten Trombitás Zoltánnak az ez irányú felvetésérõl, olyan értelemben is, hogy ez a felvetés két elemet tartalmazott: az arányosításra való törekvést és a kisebb parlamenti létszámra való törekvést.
A Szabad Demokraták Szövetsége mind a két elgondolással egyetértett, az arányosítás tekintetében pedig éppen a hétpárti, a választási rendszer módosítását elõkészítõ bizottság elé egy konkrét, részleteiben kidolgozott koncepciót is terjesztettünk. Tehát meg van a lehetõség arra, hogy arányosabb parlamenti összetétel legyen. Ismét szeretném hangsúlyozni: ez a kérdés az egyik legfontosabb kérdés, hiszen ettõl függ, hogy a következõ idõben vagy parlamenti ciklusokon keresztül az Országgyûlés összetétele mennyiben képezi le a pártoknak a lakosság körében való támogatottságát.
Az általunk elõterjesztett arányosítási modell a lakosság általi 51 százalékos támogatottság, és a jelenlegi 72 százalékos parlamenti mandátumok között mintegy középarányos helyet foglalna el, 61 százalékot biztosítana arányos rendszerben is a jelenlegi koalíciós pártoknak, ez csak egy matematikai példa természetesen, hiszen az 1994-es választások törvényességét senki nem vonhatja kétségbe, de bizonyítja azt, hogy mûködõképes, nem reimalizálódó parlamentet arányos rendszerben is létre lehet hozni, az ezzel ellentétes aggályokat ez éppen el tudja oszlatni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy arányos rendszerben például - bár a lakossági támogatás terén a korábbi koalíciónak nem volt meg az 50 százalékot meghaladó választói támogatottsága, arányos rendszerben ezt meghaladta volna, tehát ott sem lett volna gond a kormányzói képességgel.
Én éppen ezért kérném az elõkészítõ bizottság tagjait, hogy a többi irányból: lakosság részérõl, szakszervezetek részérõl, a tudományos élet - vagy itt gondolok például Arató Andrásnak vagy Dezsõ Mártának az ezzel kapcsolatos tanulmányaira -, az arányosítás irányába próbáljunk elmozdulni, és éppen a két oldalról érkezett módosító javaslatok, egyrészt a Szocialista Párt részérõl, másrészt pedig a Fidesz részérõl érkezett módosító javaslatok is igazolják azt, hogy az erre való törekvés teljes egészében méltányos, szükségszerû, és hosszú távon sokkal inkább biztosítaná azt, hogy a lakosság döntése a parlamenti összetételben jelentkezhessék, a parlament valóban a lakosság többségét képviselje, mármint a parlamenti többség valóban a lakosság többségét képviselhesse.
(9.00)
Az arányosság kérdésén túlmenõen szeretnék foglalkozni általában a választási rendszer kérdéseivel, hiszen errõl Sepsey Tamás nagyon plasztikusan beszélt és nagyon sok észrevételével egyet is értek, nem mindennel, de többel egyetértek. Valóban, a választási rendszernek a mostani állása, tehát az ezzel kapcsolatos tárgyalások mostani állása problematikus, elhúzódott, és idõnként én sem értettem, hogy egyes pártoknak a passzivitása ebben a kérdésben miért
nem vitte elõbbre legalább annyira a koncepció kidolgozását a választási törvény tekintetében, hogy már most legalább a részletes vitában konkrét kapcsolódó módosító javaslatokat lehessen elõterjesztenünk. Sajnos nem állunk ebben a helyzetben, mi nem vagyunk ebben a helyzetben. Ismereteim szerint a jövõ héten szerdán fog folytatódni az a hétpárti tárgyalássorozat, amelyik külön ezzel a kérdéskörrel foglalkozik.
És azt hiszem, hogy addig, amíg ennek a kérdésnek a részleteiben is megnyugtató megegyezés nem jön létre, eléggé nehéz koncepcionális szinten megkötni ezeknek a tárgyalásoknak a kereteit, mert lehetséges, hogy jobb megoldások, jobb részletmegoldások éppen azért elvesznének, mert a koncepció keretében szigorúbb szabályokat állapítanánk meg. Éppen ezért én azt hiszem, a legjobb kompromisszumos megoldás a jelenlegi állapotban mégiscsak az, hogy azt a módosító javaslatot szavazza be az Országgyûlés a koncepcióba, amelyik a részletesebb szabályok, lényeges szabályoknak a koncepcióba való beemelését tartja szükségesnek anélkül, hogy ezeket konkrétan megnevezné, legalábbis addig, amíg az ezzel kapcsolatos hétpárti tárgyalások elõbbre nem vezetnek.
Csak szeretném említeni: Trombitás Zoltán javaslatának a másik eleme, a kisebb parlamentre való törekvés is több párt részérõl igényként vetõdött föl, a mi részünkrõl is. Ebben is azonban, mivel ez egy nagyon komplex kérdés, csak egy megnyugtató, egységes álláspontot lehetne kialakítani, mert minden más megoldás mindenképpen ellenérzéseket szülne. Itt csak említeném, hogy például egy kisebb létszámra való törekvés esetén nagy valószínûség szerint át kellene szabni a jelenlegi választási körzeteket is. Végig kell gondolni ennek a szociológiai összefüggéseit, tehát ez nem annyira egyszerû kérdés, hogy ezt ránézésre azonnal el lehetne, azonnal, gyorsan dönteni.
A választási rendszer korrekciója véleményem szerint éppen azért szükséges, amirõl már az elõbb említést tettem, mert ez az a közjogi elem, amikor a lakosság hosszú távra kijelentheti, hogy az õt a parlamentben képviselõ képviselõk közül, pártok közül kikre kíván szavazni, kikben bízik meg és a következõ négy évben kiknek a szava döntsön az ország legfontosabb kérdéseiben.
Ez a gondolat átvezet a másik körhöz is, és ez Salamon Lászlónak, illetõleg más részrõl Balsai Istvánnak és Sepsey Tamásnak a külföldiek választójogával kapcsolatos módosító indítványait érinti. Abban az elõkészítés során mindenki egyetértett, hogy a jelenlegi alkotmány rendelkezései nem szerencsések. Az eljárási szabály miatt azonban, ami szerint ötpárti egyetértés kell ahhoz, hogy a hatályos alkotmány szövegétõl el tudjunk mozdulni, a konkrét javaslatokban való ütközés miatt nem alakult ki egyetlen olyan álláspont sem az elõkészítés során, amely elnyerte volna öt pártnak a támogatását, és éppen ezért kölcsönösen kioltották egymást a különbözõ elképzelések, aminek eredményeként maradt az, hogy a hatályos alkotmány rendelkezései kerültek be a koncepcióba.
Az a rendelkezés, amelynél azt hiszem, minden párt egyetértett abban, hogy ez nem jó, de mivel nem volt közös nevezõ másról, nem lehetett másként döntenünk. Én azt hiszem, hogy Salamon Lászlónak a 191. sorszám alatt elõterjesztett módosító javaslata ezt a dilemmát feloldja. Ennek az értelmezése körül azonban viták vannak és errõl szeretnék majd néhány szót szólni.
Elõször mondanám a két végletet. Az egyikrõl már beszéltem, hogy maradjon minden a hatályos alkotmány szerint, tehát a magyar állampolgárok közül csak az szavazhasson, aki itthon lakik és aki itthon is tartózkodik a választás napján. A másik véglet a Balsai István és Sepsey Tamás által elõterjesztett javaslat, amelyik negatív módon fogalmaz: ne lehessen semmiféle különbséget tenni a belföldiek, illetõleg a külföldiek szavazása között.
A megoldást a kettõ között kell valamilyen formában megtalálni. Miért? Kezdem az állampolgársági jog kérdésével. Én azt hiszem, sokan nincsenek tisztában - talán még itt sem, de az országban minden bizonnyal - azzal, hogy a magyar állampolgárság közel sem egyértelmû fogalom. Azért nem egyértelmû fogalom, mert az 1920-as évek végétõl kezdõdõen azok a magyar állampolgárok, akik külföldre távoztak, a leszármazottaik révén további generációk számára hagyományozták át az egykori magyar állampolgárságukat. Ez egy beláthatatlan kör. Próbáltunk ennek utánajárni - nincs ember Magyarországon, aki meg tudná mondani, hogy ez a jogilag magyar állampolgárnak számító halmaz tulajdonképpen hány embert tartalmaz.
Ha én azt mondom, hogy mindegyik magyar állampolgár, aki külföldön tartózkodik, magyar választójoggal is rendelkezik, az azt jelentené, hogy egy bizonytalan személyi kör számára adnék jogot. Senki nem tudja a számát, esetleg saját maguk sem tudják, hogy jogilag magyar állampolgárnak számítanak, rájönnek, kérnek egy igazolást, és beleszólhatnak a mi legfontosabb belügyeinkbe, tehát olyan kérdésekbe, hogy Magyarországon mennyi adót fizessünk, milyen legyen a társadalombiztosítási szolgáltatás vagy akár milyen alkotmányt hozzunk most, milyen legyen a választási rendszer és még folytathatnám ezeket a nagyon fontos kérdéseket - az Országgyûlés gyakorlatilag teljes hatáskörét.
Azt hiszem, hogy a magyarországi belsõ ügyeinket elsõsorban azoknak kell eldönteniük, akik ebben személyükben érintettek. Szándékosan fogalmaztam így, és szándékosan nem azt mondtam, hogy azoknak, akik éppen Magyarországon laknak és tartózkodnak. Azt a kört meghatározni, hogy kik azok, akik ebbe a körbe beleférnek, nagyon komoly feladat, és nagyon komoly elõkészítõ tárgyalásokat igényel, amelyeket ugyancsak a hétpárti tárgyalások során kell elvégeznünk. Nem szerencsés egyik véglethez való ragaszkodás sem. Nem szerencsés az, ha eleve azt mondjuk, hogy mindenki, aki jogilag magyar állampolgárnak számít, az beleszólhat a magyarországi belsõ ügyeinkbe, abba, hogy hogyan adózzunk és még folytathatnám az elõbbi példákat, de ugyanakkor az sem szerencsés, hogyha a másik véglet mûködik, tehát a hatályos alkotmány maradna meg.
Én úgy gondolom, hogy ebben a körben a reális, a valóban értékelhetõ gondolatokat, azokat a szempontokat, amelyek indokolttá teszik, hogy azok, akik a magyarországi választásokon részt vesznek, valóban Magyarországhoz kötõdnek, valóban - elnézést a kifejezésért - méltóak arra, hogy a mi belügyeinkbe beleszóljanak, ezt a kört pontosabban meg kell határozni, mint a meglehetõsen bizonytalan magyar állampolgársági fogalom meghatározásával. Ezért én óvnék mindenkit a végletektõl. Óvnék attól, hogy azt mondja, hogy bárki, aki jogilag magyar állampolgárnak számít, az minden bizonnyal a Salamon-féle javaslatnak a támogatása kapcsán máris választhat Magyarországon, de óvnék attól is, hogy ezt túlzottan szûk körben fogalmazza meg.
Ez nagyon komoly pozitív tárgyalásokat, a gondolatoknak az ütközését igényli, és mind a Salamon-féle javaslat elfogadása óta, bizottsági elfogadása óta a sajtóban, mind pedig - egyébként én nem nagyon láttam még azokat a valóban nyomós érveket, amelyek ezt az összefüggést igazában igazolják - azt a személykört pontosan meghatározzák, hogy kik azok, akik igazában beleszólhatnak a mi belügyeinkbe, a mi belsõ magyarországi ügyeinkbe, akik esetleg már magyarul sem tudnak, megtehetik-e ezt, akiknek esetleg fogalmuk sincs arról, hogy Magyarországon milyen belsõ viszonyok vannak, megtehetik-e ezt, esetleg csak azért, mert valamiféle nosztalgia folytán kérnek egy igazolást arról, hogy a nagyapjuk valamikor Magyarországról kivándorolt. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a kör nem csak azokat tartalmazza, akik politikai okokból távoztak Magyarországról, nem csak azokat tartalmazza, akiknek bármi ok miatt el kellett innen távozni a korábbi rendszer miatt, itt nem csak a politikai okokra gondolok.
Magyarországon 1990 óta demokratikus többpártrendszer van. Senkit nem akadályoztunk meg abban, hogy például Magyarországra visszatérjen, hogyha annyira fontosnak érzi a kötõdését. Senkit nem akadályoztunk meg abban, hogy Magyarországon lakással rendelkezzék, miközben esetleg a világ más sarkán is lakik. De ezek mind csak szempontok, hangsúlyozom, nem kizáró szempontok, nem meghatározó szempontok. De végig kell ezeket a szempontokat gondolnunk, és úgy kell meghatároznunk azt a kört, amely kör számára nagy valószínûség szerint az Országgyûlés kiterjeszti majd a választójogot, hogy ez a kör valóban az a kör legyen, akik jogosultak arra, hogy Magyarország belügyeibe a legfontosabb közjogi aktusnál, a választásoknál aktívan közremûködhessenek.
(9.10)
Én azt hiszem, hogy ezzel nagyon óvatosan kell bánnunk, minden meggondolatlan megnyilatkozás bármely irányban nem szerencsés, és én bízom abban, hogy ha ismételten beindulnak a tárgyalások a választási rendszer tökéletesítésére, akkor ez a kérdés is ott megnyugtatóan megoldódik. Addig én úgy gondolom, hogy Salamon Lászlónak az a módosító javaslata, mely rugalmas, hangsúlyozom tehát, nem merev, mint a Balsai-Salamon-féle javaslat volt. A Salamon-féle javaslat keretet ad arra, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan rendezhessük, és éppen ezért nyerte el az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak a támogatását. Én úgy gondolom, hogy kellõ felelõsséggel valamennyi, a választási rendszerrel kapcsolatos kérdést végig kell gondolnunk, és én nagyon bízom abban, hogy ezek a tárgyalások, amelyek remélhetõleg a jövõ héten folytatódnak ebben a kétpárti bizottságban, eredményesen fognak zárulni, és a magyar választási rendszer alkalmasabb lesz arra, hogy a magyar lakosság akaratát kifejezze, és a Magyar Országgyûlés olyan összetételû legyen, amely
valóban a lakosság többségének a bizalmával is rendelkezik. Köszönöm szépen. (Taps.)