DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tegnap Gál Zoltán elnök úr azt mondta, amikor az állampolgári jogok általános szabályozási elvét illetõen ott benyújtott módosító indítványunkat indokoltuk, Sepsey Tamás és a magam nevében, a tekintetben, hogy a magyar állampolgársággal kapcsolatos szabályozás, ha tesz is különbséget a belföldön és külföldön élõk között, bizonyos körben - politikai és adózási és egyéb körben - ne tehessen különbséget olyan alapvetõ politikai jogok gyakorlása terén, mint például a választójog és a szavazásokon való részvétel, akkor abban maradtunk, Gál Zoltán elnök úr javaslatára, hogy ezeket az érveket részletesen majd a mai napon, amikor ehhez a fejezethez érünk, fejtsük ki.
Ennek megfelelõen ott nem részleteztük, bár az ottani felvetés tegnap arra jó volt, hogy megértsük azt, hogy nem mindenki játszik nyílt kártyákkal ennek az alkotmányozási folyamatnak a különbözõ kérdéseit illetõen, hiszen Bauer Tamás képviselõtársunk, akinek gondolatait az imént felszólaló Szigethy István képviselõtársunk folytatta, úgy tûnik, hogy vagy nem ismerik a 194. számú, Salamon László által elõterjesztett és valamennyiünk által támogatott indítványt, vagy pedig nem akarják tudomásul venni ezt a hét éve zajló és nagyon sokunk számára fontos kérdést. Ennek a kérdésnek a valódi megoldása elõl, úgy tûnik, még akkor is ki akarnak térni, amikor aláírásukkal már egy jelentõs elõrelépést jóváhagytak.
Szeretném elõször is hangsúlyozni, miként ezt Salamon László képviselõtársam elsõ felszólalóként megtette, hogy az õ javaslatát, amely tartalmazza Sepsey Tamás és az én javaslatomat teljes mértékben, azért fogadtuk el, mert ez a javaslat szövegszerûen, precízen, nem rugalmasabb, hanem világosabb és egyértelmûbb, ami a külföldön élõ, kétféle minõségben külföldön élõ és tartózkodó magyar állampolgárok szavazati jogát és választásokon való részvételét lehetõvé teszi.
Engedjék meg, hogy felolvassam a szöveget, annak megértése végett. És talán Szigethy István felszólalásával kapcsolatban is számos gondolatot nem kellett volna kifejtenie, hogyha elolvassa Salamon László - általa is támogatott - módosító indítványát: "Az országgyûlési választásokról szóló törvények a külföldön élõ - magyar állampolgárságukat igazoló -, illetve a választás napján külföldön tartózkodó állampolgároknak a választásokon történõ részvétele szabályait meghatározza."
Én azt hiszem, elég világos ebbõl az egymondatos ismertetésbõl, hogy két körrõl van szó. Két körrõl van szó, és nem arról van szó, amirõl az imént Szigethy István képviselõtársam beszélt, és még kevésbé arról, amirõl Bauer Tamás képviselõtársam tegnap beszélt. Az õ viszonylagos tájékozatlanságát nyilván menti az, hogy nem vett részt a választójogi törvény kapcsán sem abban a hétéves folyamatban, ami ezzel kapcsolatban már mindannyiunk elõtt jogtörténet egy darabja - itt legalábbis -, és nem vett részt az alkotmány- elõkészítõ bizottságban sem, és hát szakképzettségét tekintve is más területen mozog, ezért mondhatta azt tegnap, amirõl vitatkoznunk kellett Sepsey Tamással, hogy a választójog az ugye nem, az állampolgárság az nem örökölhetõ meg, az csak szerezhetõ, és nem a halállal, hanem a születéssel, de erre már nem térek vissza.
Nagyon világos ez a javaslat, amelyet valamennyi, az alkotmányozó bizottságban részt vevõ párt támogatott, hogy a külföldön élõ és magyar állampolgárságukat igazoló magyar állampolgárainkat a szavazásban való részvételtõl nem lehet megfosztani. Ez az egyik része. A másik az a magától értetõdõ dolog, amely egészen egyszerûen, úgy gondolom, hogy elviselhetetlen helyzetet teremtett már eddig is, hat év óta, hogy az ideiglenesen külföldön tartózkodó, itteni, Magyarországon honos, magyar választópolgárok nem tudták a szavazati jogukat külföldön gyakorolni, hanem vagy haza kellett utazniuk, vagy elmulasztották a választásokon való részvételt.
Errõl az utóbbi kérdésrõl, úgy gondolom, nem fontos vitatkozni. Nem hiszem, hogy ül itt, az Országgyûlésben olyan személy, vagy nem hiszem, hogy bárki kétségbe merné vonni - a parlamenten kívüli politikai erõket is beleértve - annak az igénynek a jogosságát, hogy miként azt mondjuk Románia, Ukrajna, Bulgária, Szerbia és bármelyik környezõ ország, amely ezzel a kérdéssel szembetalálkozik - és most szándékosan mondom a régi országokat, és nem a nagyhatalmakat, az Egyesült Államokat, Franciaországot, Olaszországot, Angliát, mert ugye az föl sem merül, hogy egy angol állampolgár nem szavazhat Ceylonban a követségen, hogyha éppen választások vannak -, de nem errõl beszélünk, mert ez egy más történet, hanem arról beszélgetünk, hogy hat év után végre eljutunk oda, hogy a külföldön tartózkodó magyar, honos magyar állampolgárok, amikor úgy gondolják, és a választások alkalmával élni kívánnak a szavazati jogukkal, mind az egyéni választókerületi rendszer alapján õket megilletõ, mind pedig a listás választójog alapján õket megilletõ választási cédula átvételére, és azt nyilvánvalóan a magyar követségeken vagy esetleg a még ettõl függetlenül mûködõ magyar konzulátusokon érvényes szavazatként leadják, és ezt a szavazás összeszámlálása során figyelembe vegyék - ez tehát azt hiszem, hogy nem lehet vitás.
A másik kérdés, amelyet itt vitatnak - és az imént felszólaló Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében felszólaló Szigethy képviselõtársam vitatott -, egy hosszabb történet. Engedjék meg, hogy felidézzem ennek a hétéves történetnek legalábbis három állomását. Amikor 1989-ben - talán naptárilag is pontosan ezen a napon vagy ezekben a napokban - hozzákezdtünk a választójoggal kapcsolatos törvényjavaslat vagy tervezet kidolgozásához, az ellenzéki kerekasztalban résztvevõk és az akkori, még az állampártot reprezentáló MSZMP delegátusai és az úgynevezett harmadik oldal képviselõi - talán nem lenne teljesen felesleges, hogyha felidéznék néhány nevet az ellenzéki résztvevõk közül: a jelen lévõ parlamenti képviselõk közül Tölgyessy Péter, Kiss Tamás, Áder János, Salamon László, Torgyán József és jómagam. Valamennyien az ellenzéki képviselõk körét, az Ellenzéki Kerekasztalt képviseltük. Akkor is nagyon világosan érveltünk amellett, hogy az elsõ szabadon választott Magyar Országgyûlés létrehozásában természetesen biztosítani kell azoknak a szavazati jogot, a választásokon való részvételt, akik az országot zömmel azért hagyták el 1990-et megelõzõen, mert személyükben, egzisztenciájukban és egyéb nyomós körülményeik folytán veszélyeztetve érezték magukat.
(9.20)
Ilyen vagy olyan módon, ilyen vagy olyan fokban nem értettek egyet - ahogy mondani szokták: lábbal szavaztak arra a rendszerre, amely itt 1990-ig egzisztált.
Tehát egységes volt akkor valamennyiünk nézete a tekintetben, hogy ezt a kérdést lehetõleg már a soron következõ és akkor remélt, rövidesen sorra kerülõ választásokon már rendezni kell. Erre nem került akkor sor. Nem került akkor sor, mert ennek a kidolgozására és a részletes szabályozására praktikus okok miatt, idõtényezõben rejlõ praktikus okok miatt elsõsorban nem volt mód. Természetesen nem tettünk le arról, hogy ezt a kérdést rendezzük, nemcsak azért, mert a külföldrõl érkezõ kritikák és a nem magyar megfigyelõk, és általában azoknak a véleménye, akik a magyar szabad választásokat fontos eseményként figyelemmel kísérték, sõt meghatározó és mérvadó országkép kialakításában vettek részt, kifogásolták ezt a megoldást, természetesen saját meggyõzõdésünk, és azoknak a pártoknak a programja alapján, amelyet képviseltünk, és képviselünk azóta is, ezt a kérdést nem akartuk a napirendrõl levenni.
Ezért került arra sor, hogy a második állomásként, amikor az a bizonyos kisebb terjedelmû módosítás a magyar választási rendszert illetõen az elmúlt parlamenti ciklus második felében itt az országgyûlésen fölmerült, szintén tartalmazta azt az elõterjesztést, amely megadta volna a választási jogot azoknak, akik külföldön élnek és magyar állampolgárok, függetlenül attól, hogy rövidebb vagy hosszabb idõ óta élnek külföldön, illetõleg függetlenül attól, hogy az ország területén honosak, tehát itt a népességnyilvántartás alapján és adatai szerint bejelentett lakással rendelkeznek vagy sem.
Talán nem lenne teljesen szükségtelen felidézni, hogy kik szavaztak ellene, és kik szavaztak mellette. Tisztelt képviselõtársaim, és mindazok, akik itt a közvetítés miatt a jelen parlamenti ülésnapot televízió vagy rádió elõtt ülve figyelik, hallgatják és nézik, emlékezetükbe idézem, hogy tömbszerûen ellene szavazott a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja, és szintén egységesen ellene szavazott a Szabad Demokraták Szövetségének képviselõcsoportja, és egyénileg szeretném kiemelni ennek a történetnek az egyénileg távol maradó, illetõleg nem szavazó, tehát a támogatást nem megadó képviselõk közül olyan
neveket, akiket sajnos kénytelen vagyok most ismét név szerint megemlíteni, mint például Torgyán József, Pozsgay Imre és Csurka István. Közülük kettõ személy nem szerepel ma az országgyûlés képviselõi között, de vitán felülállóan ezt az ügyet, a külföldön élõ magyarok ügyét, beleértve a választásokon való részvétel biztosítását azóta is fennen hirdetik.
Amikor arra került a sor, hogy itt gombot kell nyomni ez ügyben, akkor lehet, hogy éppen külföldön tartózkodtak, éppen a magyarok között népszerûsítették a külföldön élõ magyarok választójogának megadását, csak éppen az épp aktuális törvény megszavazásától tartózkodtak. Ez tény. Tisztelt Képviselõtársaim, Hölgyeim és Uraim, ennek utána lehet nézni, szerencsére a jegyzõkönyvek megõrizték. Még nagyon sok nevet mondhatnék, de mondjuk, talán ez most nem indokolt.
Tehát még egyszer. Az MSZP és az SZDSZ egységesen ellenezte. Hogy miért ellenezték? Annak egy részét most elõadta Szigethy István az SZDSZ érvei részérõl. Hogy nem lehet tudni, hogy kik ezek és mekkora tömböt képvisel ez a populáció, ezek a külföldön élõ magyarok, még azt is hozzátették akkor, és az sem titok, hogy a mostani alkotmányozással kapcsolatos bizottsági ülésen az az érv is elhangzott, hogy hiszen nagyon sok bûnözõ is kiment 1956-ban, megnyíltak a börtönök és így tovább, és így tovább. Ugye nem kívánják, hogy ezeket a színvonaltalan érveket itt szaporítsam. Tehát azokat az indokokat hallottuk itt, amelyeket éveken keresztül elsõsorban - hangsúlyozom - a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl felsoroltak bármilyen fórumon, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék alapon, aki nem vesz részt a Magyarország adófizetõi névsorában és nem osztja az itthon élõ magyar lakosság gondjait és bajait, és nem vesz részt az ország mindennapjaiban, gondjaiban és örömeiben, az miért is venne részt a választásokon.
Csakhogy tisztelt képviselõtársaim, a helyzet nem ilyen egyszerû, mint semmi, ez a kérdés sem olyan egyszerû, hogy így meg lehessen válaszolni. Nagyon egyszerû érvekkel ezt az érvelést meg lehet cáfolni, hiszen ki vonná kétségbe, hogy Magyarországon, az itt lakók, itt honos magyar állampolgárok közül meg kell, hogy illesse a választójog azokat is, akik nem fizetnek adót, mert nincs annyi pénzük, egyáltalán nincsen jövedelmük, vagy nem dolgoznak, mert már nyugdíjasok, vagy betegek, eltartásra szorulnak, mert ápolásra és eltartásra szorulóként éltek, éveken keresztül kórházi kezelés alatt állnak, esetleg már mozgásképtelenek. Ki gondolná azt, hogy ezt a súlyosan nagyszámú populációt megfosztaná azért a választási jogtól, mert nem adóznak, nem tesznek le az ország, a költségvetés, a pénzügyminiszter asztalára megfelelõ forintokat.
Ennek a gondolatnak ugye nyilvánvaló háttere egy, már 150 évvel ezelõtt is már megbukott gondolat, hogy akinek megfelelõ vagyoni feltételei vannak, és ezt bizonyítja, csak az rendelkezzék választójoggal. Én remélem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem fog tudni ezekkel az érvekkel már valódi támogatást szerezni ennek a kérdésnek a kapcsán.
Nézzük a másik indokot! Kik is ezek a személyek? És egyáltalán, milyen jogon? Hát nem is tudják õk, hogy magyar állampolgárok, hát tulajdonképpen egy olyan jogban részesítené õket a Magyar Köztársaság Országgyûlése, alkotmányos elõírás alapján a választójogi törvény módosítása vagy újraszerkesztése alkalmával, amely egy olyan üres és hát gesztus értékû felruházás, amellyel egyrészt nem tudnának élni, vagy nem is akarnak élni, vagy tájékozatlanságuk folytán a magyar belpolitikai helyzetet meghatározó vagy legalábbis szignifikáns módon, olyan irányban befolyásolnák, amely a magyar közállapotoknak nem felelne meg. Ezeket a közállapotokat torz irányba befolyásolná, és nem várt és nem kívánt eseményeknek lennének elõidézõi. Hát errõl sincsen szó. Szeretném felhívni tisztelt képviselõtársaim figyelmét, hogy az imént felolvasott módosító indítvány nagyon világosan tartalmazza, hogy milyen feltétellel vehetnek részt a választásokban azok a magyar állampolgárok, akik most külföldön élnek. Nos, ez a feltétel se több, se kevesebb, mint az, magyar állampolgárságukat igazolni kell. Tehát nem arról van szó, tisztelt képviselõtársaim, nézetünk szerint, hogy gondolom Salamon László is erre gondolt, hogy besétál valaki a Magyar Nagykövetségre mondjuk Camberrában, és azt mondja, hogy az én nagyapám ide kivándorolt, Ausztráliába, engem így és így hívnak és én kérem a szavazólapomat. Nem errõl van szó. És úgy gondolom, hogy Szigethy István képviselõtársam is van olyan képzett jogász képviselõ, hogy tudhatná, hogy nem errõl lehet szó. Hiszen a magyar állampolgárság igazolása az egyenértékû azzal, hogy ki kell váltani a magyar útlevelet. Az elmúlt hat év alatt, aki külföldön járt, volt szerencséje tapasztalni, ha elment Torontóba, a Magyar Házba, vagy bármelyik magyar követségre, a nyugati magyarság bármilyen eseménye kapcsán az ott jelenlévõk legféltettebb és legbüszkébb dokumentumként húzták ki azt a magyar útlevelet, amit nagy-nagy utánajárás kapcsán végre egy-két éves várakozás után kiállított részükre a magyar külképviselet, a Magyar Külügyminisztérium, elõzetes jóváhagyás alapján.
Tehát nagyon sok van amögött, hogyha egy külföldön élõ magyar állampolgárnak, aki nem honos Magyarországon, a magyar állampolgárságát igazolnia kell. Természetesen igazolnia kell az állampolgárság fennállását, ez egy jelentõs procedúra, ez hónapokat, fél évet is igénybe vehet. Jó idõben kell ehhez hozzákezdeni. Megkockáztatom azt, hogyha 1998-ban a választások lesznek valamikor két év múlva ebben az évszakban, tavasszal, nyár elején, akkor már most hozzá kellene kezdeni valamennyi külföldön élõ, Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és máshol élõ magyarnak ahhoz, hogy bombázzák a követségeken és a konzulátusokon keresztül a különbözõ okmányokkal, az anyakönyvi hivatalokon keresztül, a magyar állampolgárság fennállását bizonyító okirat kiadásáért és magyar útlevél beszerzéséért a magyar hatóságokat.
Vajon mit gondolnak tisztelt képviselõtársaim, hány ember lenne az a külföldön élõ magyarok közül, aki ezt - a mondom még egyszer -, egyáltalán nem könnyû, és megkockáztatom, nem is nagyon olcsó eljárást választaná. Nyilvánvalóan nem nagyon sok.
(9.30)
De minõségében vajon kikrõl lenne szó, tisztelt képviselõtársaim? Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, hogyha azt mondom, hogy a legjobb nemzetpolitika szolgálatában álló, azon honfitársainkról lenne szó, akik azóta is, negyven év, harminc év, ki tudja, hány év óta vállalják a magyarságukat, és ezt a minimális politikai jogot szeretnék garantálva látni, amivel - azt hiszem, hogy - nemzedékekre történelmi igazságot szolgáltatna a szabadon választott Magyar Országgyûlés. Nem lehet kétségbe vonni, tisztelt képviselõtársaim ennek az igénynek a jogosságát. Hogy hogyan oldjuk meg, az a mi dolgunk. Az már a mi dolgunk, tisztelt képviselõtársaim, hogy a magyar választási rendszer ezekre az esetekre milyen szabályozást tartalmazzon. Nyilvánvalóan több jogot nem kaphat az, aki külföldön él és szavazni kíván, mint aki itt él Magyarországon és szavazni kíván. Többet nem, de annyit igen. Tehát nyilvánvalóan az egyéni képviselõkerület jelenlegi rendszerében nem lehetne biztosítani a szavazati jogot, hiszen az egyéni képviselõhöz jutás lehetõsége az lakóhelyhez kötött. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a választói névjegyzékben azt veszik föl, aki az adott országgyûlési választókerületben lakik. És hiába megy Kalocsáról Kiskunmajsára, nem fog tudni Kiskunmajsán szavazni a kiskunmajsai egyéni képviselõre.
Talán nem teljesen fölösleges ezeket a szabályokat felidézni, mert nekem úgy tûnt, hogy Szigethy István képviselõtársam feledékenységbõl ezeket elfelejthette, és úgy gondolta, hogy az egyéni képviselõkerületekre is lehet külföldön szavazni. Nem lehet, tisztelt képviselõtársam, mert az magyarországi belföldi lakóhelyhez van kötve. Úgyhogy ez a kérdés nem kérdés, ez a probléma nem probléma. Probléma az, hogy akkor mégis mire és hogyan szavaznának. Azt hiszem, nagyon világosan, már most meg lehet jelölni azt az irányt, hogy hol lehet a választójogot gyakorolni a külföldön történõ szavazás során. Nyilván az országos listát állító pártok listáira lehet leadni a szavazatot. Hogy miért, azt hiszem, kézenfekvõ. Megyei listákra szintén nem lehet szavazni, mert mint ahogyan az az egyéni képviselõkerületekhez, lakóhelyhez kötõdik, ugyanúgy a megyei listás képviselõ-választási lap átvétele is ugyanazon választói névjegyzék alapján a lakóhelyhez kötõdik, és nem veheti át a Tolna megyei listás szavazólapot az, aki Baranya megyében lakik. Azt hiszem, hogy Szigethy István képviselõtársam is tisztában van ezzel, és mindenki, aki ellenzi ezt a megoldást. Elegendõ, hogyha fellapozzák a magyar választójogi törvényt, és akkor mindjárt tisztában lesznek azzal, hogy mondjuk Torontóból nem fognak a mátészalkai választókerület képviselõjelöltjére szavazni, és nem fognak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei listára sem szavazni.
Mire lehet akkor tehát szavazni? Kizárólag az országos listára. Miért jó ez? Természetesen azért jó, mert ezzel egy rendkívül egyszerû és rendkívül plasztikus módon gyakorolható szavazati jogról van szó. Hiszen országos listát - ugyancsak hatályos magyar választási törvény alapján - azok a pártok állíthatnak, akik nagyon nehéz feltételeknek eleget téve reprezentálják az ország politikai térképén azt az erõt, amely az ország területének nagy részén megyei listák állítását és a megyéken belül nagyrészt egyéni képviselõ- állítást, ennek megfelelõ feltételek teljesítését jelentik.
Tehát valóban Ausztráliában is, Franciaországban is és máshol a világon azok a politikai erõk lesznek ismertek, az hat, nyolc, tíz párt, akik országos listát tudtak és minden bizonnyal a jövõben is tudnak állítani. Hogy e között nem lehet eligazodni? Hogy e között a külföldön élõ és szavazati jogukat gyakorolni kívánó magyar állampolgárok majd nem tudnak megfelelõen szavazni. Talán bízzuk rájuk, tisztelt képviselõtársaim. Talán bízzuk rájuk, és vegyük figyelembe azt, hogy egy évvel a magyar választások után - 1994-et követõ választások után - Magyarországon közvélemény-kutatási adatok még mindig utaltak arra, hogy még mindig azt hitték, hogy Antall József a miniszterelnök.
Sajnos, nem így volt már akkor sem, tisztelt képviselõtársaim, de azért a magyar választópolgárok tudomását és információit és ismeretszintjét ne lokalizáljuk a Magyar Köztársaság területére. Nagy tévedésben van az, tisztelt képviselõtársaim, aki azt hiszi, hogy egy külföldön élõ magyar emigráns vagy bármilyen okból külföldön tartózkodó, aki tesz azért, hogy magyar útlevelét megszerezze, aki ismeri a magyar politikai viszonyokat, hogy az nem tudja eldönteni x vagy y párt listájára adja le szavazatát. Ne becsüljék le, tisztelt képviselõtársaim azokat a magyar állampolgárokat, akik az adott ország állampolgáraiként rendszeresen szavaznak, és van némi politikai ismeretük, és van némi képük a demokráciáról, mert már több évtizede egy olyan országnak a polgárai, ahol ez magától értetõdõ.
Úgyhogy én azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, nincs értelme errõl vitatkozni. Arra kell gondolni, hogy milyen munkát kell elvégezni, hogy ez a szavazati jog valóban megvalósulhasson. Biztos vagyok benne, hogy Salamon László képviselõtársam az indítványában erre gondolt, és úgy éreztem a ma reggeli okfejtésébõl, hogy ezt így gondolja, és aki másképp gondolja, az - ma még egyszer mondom, - vagy nem olvasta el a módosító indítványt, vagy pedig nem játszik nyílt kártyákkal. De megmondtuk, megmondjuk és meg fogjuk mondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum ettõl is függõvé teszi a továbbiakban részvételét, illetõleg támogatását a folyamatban, mert ezt a kérdést, hét év után ha nem tudja elintézni a Magyar Parlament, az nem kíván komolyan alkotmányozni. Mi pedig egy komolytalan alkotmányozásban nem kívánunk tevõlegesen részt venni, illetõleg a nevünket adni ehhez.
Tisztelt Képviselõtársaim! Rátérve arra a módosító indítványra, amelyet Sepsey Tamás képviselõtársammal együtt adtunk be, és amelyrõl volt már itt szó, a 202.-es számúról. Elérkeztünk a részletes vitában az egész ügy neuralgikus pontjához. Ahhoz a ponthoz, tisztelt képviselõtársaim, amely egy évvel ezelõtt is már nagyjából sejthetõ volt, és azóta csak erõsödik bennünk a sejtelem, már nem is gyanú, most már biztos tudomás, mert imént hallottuk Szigethy István képviselõtársunkat. Õ arra gondol, hogy a magyar alkotmányozás folyamatában jelenleg egy kitöltetlen csekkel, egy ilyen biankó felhatalmazással rendelkezõ fejezet, mint legfontosabb választási szabályokat elõírandó fejezet egy új választójogi megoldással töltendõ ki. Ha jól értettük a fejtegetéseit, képviselõtársam két választás arra a meggyõzõdésre jutott - nyilván nem saját álláspontját, hanem pártja álláspontját, részben legalábbis annak az álláspontját is közli -, hogy nem felel meg ez a választási rendszer Magyarországon. Mert íme, lám-lám neves politikusok egyéni kerületben nem tudtak bejutni, a pártjuk viszont bejutott. Nyilván pártja elnökére gondol, aki másodszor sem került be egyéni jelöltként zuglói választókerületben, és egy ismertebb színésznõ a Magyar Szocialista Párt részérõl, bizonyosabb politikai elõképzettség nélkül, de ismertsége okán sikeresebben szerepelt. Ez így van, képviselõtársam. Ez még azonban nem lehet ok arra, hogy a több, mint száz éve megszokott magyar választási rendszerbõl az egyéni képviselõkerületi rendszert torzítva, azt lefojtva, azt valamilyen formában megtagadva másban gondolkozzunk. Magyarországon tudomásul kell venni, tisztelt képviselõtársaim, hogy a választópolgárok igenis egyéni képviselõt kívánnak választani. Mégpedig belátható számú választópolgár ügyeit képviselõ egyéni képviselõt akarnak választani. Jelenleg 60 ezer egyéni képviselõi választópolgára van egy-egy képviselõnek. Ez még belátható szám, bár már a szélén van a beláthatóságnak. Ha arra gondolnak tisztelt képviselõtársaim, hogy 100 vagy 120 ezer képviseltet lehet képviselni egyéni képviselõként pártfrakcióban ülve ebben a parlamentben, akkor tévednek, tisztelt képviselõtársaim. Magyarországon ez jelenleg nem alkalmazható. Azt hiszem, hogy nem lehet kétségbe vonni, hogy a kampányok - és volt szerencsénk már két választási kampányban részt venni -, természetesen a pártok választási programjairól szólnak, de mindamellett a választópolgárok azzal az emberrel akarnak megismerkedni, aki õket képviselni óhajtja, aki a bizalmukat el kívánja nyerni adott választásokon. Aki ennek az ellenkezõjét bebizonyítja a Magyar Demokrata Fórum számára, annak én elõre gratulálok, és akkor ha ezek az érvek nyomósak és gyakorlatban igazolhatóak, akkor mi a véleményünket hajlandóak vagyunk felülvizsgálni. Addig azonban nem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tehát száz szónak is egy a vége. A választási rendszernek, annak a vegyes jellegének a megváltoztatása, ami arányaiban eltolná az egyéni és a listás képviselõk arányát a lista javára, az nem felelne meg ma a magyar társadalom elvárásainak. Tehát ilyenben ne is gondolkozzanak, mert ilyet az alkotmánykoncepció jelenleg sem tartalmaz, és ilyen alkotmányszövegezési idõszakban történõ megfogalmazását nem fogják - nemcsak a Magyar Demokrata Fórum, hanem más - ellenzéki pártok sem fogják támogatni. De én azt hiszem, hogy a kormánypártok között is ma még áthidalhatatlan nézeteltérések vannak és nézetkülönbségek, úgyhogy kár olyanról beszélgetni tisztelt képviselõtársaim, amelyrõl azt sem tudjuk, hogy ki mit akar.
Ezzel szemben mirõl beszélgessünk, erre tettünk javaslatot Sepsey Tamás képviselõtársammal, arról beszélgessünk, ami a hatályos választási törvényben van. Hiszen ott van az elõírás az alkotmányozási koncepció elején, hogy bele kell írni az alkotmányba a választási rendszer legfontosabb szabályait. Melyek ezek a szabályok? Mi - úgy gondolom, - megfogalmaztuk, hogy melyek ezek a szabályok. Itt felolvasom, hogy mire gondoltunk. "Rendelkezni kell az egyéni és a listás képviselõk arányáról." Az elõbb errõl beszéltem, még számtalan indokot lehet arra találni, hogy miért nem lehet ezt megváltoztatni, és minden szerencsétlen változtatás beláthatatlan következményekkel jár. Ha csak eggyel csökkentik tisztelt képviselõtársaim az egyéni képviselõk számát, máris át kell rajzolni az ország választási térképét.
(9.40)
Belegondoltak abba, hogy mit jelent ez? Belegondoltak abba, hogy a megyei listák mandátumainak számától kezdve, a képviselõkerületek határai, és újra és újra elõkerülnek, és 7 évvel ezelõtt is elõkerült problémákat most indokolt lenne megváltoztatni és X, vagy Y várost megfosztani az egyéni képviselõtõl, vagy a kerületeket még aránytalanabbá tenni? Én azt hiszem, nem gondolták ezt végig tisztelt képviselõtársaim, akik ezen gondolkodnak. Tehát ez lenne az elsõ. A másik az országos lista és a területi listák aránya, jelenleg, álláspontunk szerint úgy, ahogy funkcionál. Lehetne biztosan szerencsésebb. Aki tud jobbat, az pontosan, precízen fogalmazza meg és írja ide bele a módosító indítványok közé, itt ma estig még van erre mód. De csak úgy beszélni valamirõl, tisztelt képviselõtársaim, hogy nem tudjuk, hogy mi van mögötte - hogy nem azt szoktuk mondani - ugye gyakran halljuk ezeket és mások is hangoztatják, hogy nem nagyon szerencsés a megyei listák aránya, mert a megyék között aránytalanságok vannak, hiszen vannak kis megyék, 4-5 mandátummal, egyéni képviselõivel, ott ugye eleve hozzá kell - már az eredeti számítás szerint is egyet hozzá gondoltunk - adni az elosztásnál, és vannak nagy megyék, ahol ez viszonylag szerencsésen funkcionál. Azoknál a megyéknél, ahol kisebb mandátumszám van, a meg nem szerezhetõ mandátumok az országos listán érvényesülnek, illetõleg ott kell a kompenzációt végrehajtani. Igen, tisztelt képviselõtársaim, Magyarországon a megyék aránya ilyen, amilyen. Tehetünk róla? Nem tehetünk róla. Természetesen boldogak lennénk, hogyha egyforma nagyságú megyék lennének, és hogyha nem kerülne arra sor, hogy össze kell vonni 5 megyét Borsod-Abaúj-Zemplén, Abaúj-Torna-Gömör-Kishont - nem tudom még mit -, és akkor nem lenne ilyen nagy megyéje Észak-kelet Magyarországnak, hanem egységesen mindegyik az imént felsorolt kötõjellel ellátott megye önálló megyeként mûködne. Jelenleg erre nincsen módunk, azt hiszem tudják, hogy miért nem.
Addig, amíg Magyarországon a megyerendszer ilyen, és addig Magyarországon a területi politikai felosztás megyerendszeren alapszik, a választójognak is ehhez kell igazodni. Tehát, ha van megyei lista, akkor a megyék egymáshoz vetített aránya bizonyos aránytalanságot indokol. Ez azonban többé kevésbé az országos listán kompenzálódik. Tisztelt képviselõtársaim! Ugyancsak fontosnak tartjuk a parlamenti bejutási küszöbnek a rövidítését, hiszen kaptunk kritikát - itt az alkotmányozási folyamatban -, de akkor is, amikor ennek a módosítását a parlament az akkor többséggel megszavazta, hogy 4 százalékról 5 százalékra, tehát írd és mondd 1 százalékkal felemelte 1993-ban a parlament és ez nagy kritikákat váltott ki - természetesen - elsõsorban azoknak a politikai erõknek a részérõl, akik úgy gondolták, hogy négyet még igen, de ötöt nem érnének el. Szerencsére az 1994-es választások nem igazolták a félelmeket, mert egy párt sem volt olyan, ami a négyet meghaladta volna, de az ötöt nem érte el. Tehát ez, hogy úgy mondjam okafogyottá vált. Most 5% a parlamenti bejutási küszöb. Én azt hiszem, hogy hosszú idõre rögzíteni kell, hogy ez maradjon, vagy legyen 5 és fél, vagy négy és fél, mindegy, valahogyan rögzítsük, hogy körülbelül ez
a parlamenti bejutási küszöb itt és most Magyarországon, az elkövetkezendõ választásoknál nem változik. Ahogy ezt Salamon László nagyon plasztikusan elmondta, nem kívánom az érveit megismételni, csak becsületes, nyílt kártyákkal lehet a választási rendszerrel kapcsolatban, egy adott parlamenti erõviszonyok szerint kormányzó koalíciónak úgy módosítani és úgy jobbítani - hogy ezt a szót használjam -, hogy abból ne lógjon ki a lóláb, hogy abból ne arra következtessen mindenki, hogy az éppen aktuálisan következõ választáson jobb pozíciókat kívánnak elérni. Ezért mondjuk azt Sepsey Tamással, hogy ezt is rögzíteni kell az alkotmány koncepciójában. Mivel nincsen másik választójogi törvény és úgy tûnik számunkra, hogy nem is nagyon lesz, mert akkor már ezt tárgyalnia kéne az Országgyûlésnek, mert 1996. június vége felé úgy gondolom, ha lenne egy másik választójogi törvényre vonatkozó, írásba foglalt elképzelése a kormánynak, vagy másoknak, azt már ide behozta volna a parlamentbe és nem játszaná el azt a trükköt, hogy elõbb alkotmányozzunk és utána majd a választójogi törvényrõl gondolkozzunk. Ezt gondolom nem gondolják komolyan, tisztelt képviselõtársaim és a kormány sem gondolja komolyan. Bár éppen most nincs itt egyetlenegy illetékes tagja sem a kormánynak, de aki hallja, adja át nekik és kérdezzük meg a véleményüket, hogy mi mégis a szándékuk? Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy az egyéni választókerületek nagyságáról szóljon az alkotmány koncepciója, illetõleg a szöveg. Az imént már mondottam, nem sorolom elõ az érveket. Magyarországon egyéni választókerületi rendszer volt, van és még hosszú ideig lesz. Ezeknek a nagyságáról, arról, hogy körülbelül mekkora - magyarul -, hogy most ugye a jelenlegi létszám alapján az ország lakosságának sajnos rohamos fogyását is figyelembe véve, azért nagyjából meg lehet határozni, hogy jelenleg a képviselõknek a közel fele 186 egyéni képviselõi kerület van. Úgy gondolom, hogy ennek a körülbelüli meghatározása, vagy a lakosság választópolgárok számához való hozzárendelése formájában így, vagy úgy, de megteendõ, mert különben nem tudjuk, hogy valóban hát milyen jogbiztonság, közjogbiztonság, - mert az is a jogbiztonság fogalmába tartozik -, várható itt az elkövetkezendõ hónapokban és években.
Ugyancsak nagyon fontosnak tartjuk rögzíteni ebben az alkotmányban, ennek már a koncepciójában is, hogy kétfordulósak Magyarországon az országgyûlési választások. Azért kétfordulósak, mert 1989-ben és 1990-ben ezt rögzítette a magyar választási rendszer, ez alapján választottunk 1990-ben, ez alapján választottunk 1994-ben. Volt akinek jól sikerült, volt akinek rosszul sikerült, megcserélõdtek az erõviszonyok. A kétfordulós jelleg indokoltságát azt hiszem nem lehet kétségbe vonni, az nem érv tisztelt képviselõtársaim, hogy csak 10 százalékban rajzolta át az egyéni képviselõkerületek tekintetében a második forduló az elsõt, és hogy mondjuk, hogy harmadik helyrõl nem nyert valaki. Ezt bízzuk a választópolgárokra tisztelt képviselõtársaim. Döntsék el õk, döntsék el a pártok a két forduló között, hogy ki kivel, milyen koalíciót kíván kötni, milyen választási szövetséget ajánl az, aki hátrányosabb helyzetben van.
Egyébként szeretném emlékeztetni önöket, hogy nagyon jelentõs módosulások történtek, lehet, hogy százalékosan ez csak 10% volt a bekerülést illetõen, de az egyrészt sok - nagyon helyesen jegyzi meg Boros Péter képviselõtársam -, de személyi összetétel és a bejutó képviselõ személye tekintetében igen jelentõs átrendezések történtek. Elegendõ, tehát 1990 budapesti választókerületekre gondolni, amikor ugye a Magyar Demokrata Fórum igen sikeresen tudott az elsõ fordulóhoz képest a második fordulóban szerepelni, de mondhatnám a fordítottját is, tehát amikor ez nem volt - sajnos - ilyen sikeres történet a mi pártunk szempontjából, de volt sikere másnak.
Tisztelt képviselõtársaim! Tehát arra - arra nem is merünk gondolni -, hogy valaki, itt a hatalom gyakorlói és megfelelõ létszámú parlamenti képviselõi mandátum birtokosai közül arra gondolhatna, hogy miként azt tették 1991 õszén, egyfordulós választásokká silányítják a Magyar Országgyûlés legközelebbi megválasztásának a szabályait. Én nagyon szeretném, hogyha komolyan vennék ezeket a gondolatokat, amelyet a mi pártunk nevében itt most elõadtunk - most már én másodikként - és természetesen átgondolnák a tisztelt pártok, parlamenti pártok és képviselõik, hogy vajon nem késtünk-e el már most is annak a rögzítésével, hogy milyen választási elemeket kell az alkotmány koncepciójának tartalmazni? Vajon miért van ott az alkotmány kidolgozásának egyik, elsõ rendelkezéseként megfogalmazottan, hogy - igen - a fejezetet erre vonatkozóan meg kell írni. Nem tudtuk megírni. Tulajdonképpen nem is lenne mit tárgyalnunk, hiszen hogyha ez nincs megírva, akkor bármilyen szép érvek is szólnak a négyfokú bíróság és a különbözõ egyéb kérdések kapcsán az alkotmányos problémák megoldása tekintetében, bármilyen szép nézeteket ütköztetni, a lényeget illetõen nem mondtunk semmit. Mert azért azt vegyék észre tisztelt képviselõtársaim, hogy a közvéleményt - ha egyáltalán valami az alkotmányozásból foglalkoztatja -, akkor ez az egyik legneuralgikusabb pontja, hogy vajon meg kívánják-e változtatni a maguk javára, maguk vélt javára fordítani a választási rendszert a koalíciós pártok, vagy sem. Jelenleg errõl semmit sem tudunk, hogy ilyen ne fordulhasson elõ, ezt célozza a módosító indítvány. Úgy, hogy tisztelt képviselõtársaim röviden ebben tudunk összefoglalni a két lényeges kérdést illetõen, azoknak a módosításoknak az irányát, amelyet részben elismert a bizottság, bár most utólag vitássá teszi és magyarázza és értelmezi - nagyon szerencsétlen dolog-, a másik amit nem ismert el és nem támogatott a két koalíciós párt, szeretnénk ennek az újrafelvetését kérni, ennek a támogatását kérni azoktól, akik itt vannak és akik nincsenek itt. Köszönöm figyelmüket. (Taps)
(9.50)