DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Több probléma fölmerült a tárgyalt témával kapcsolatban. Az egyik a sürgõsség megint, hogy agyon vagyunk hajtva egy alkotmánynak az elõkészítésével. A nagy közvélemény sem érti lényegében, hogy valóban mi ez a sürgõsség. Ahogy mondottam már, érdemi érv nem is hangzott el amellett, hogy egy, két, három, négy vagy öt év alatt elkészülõ alkotmányt miért kell egy év alatt valahogyan formában összekapkodni. Azt hiszem, hogy a magyar nép boldogabb lenne és elégedettebb, ha itt ülnénk reggeltõl estig abban a kérdésben, hogy hogyan tudjuk az õ nehézségeiket megoldani, hogyan tudjuk a munkanélküliséget megszüntetni, hogyan tudjuk a kis- és középipart belendíteni, miképpen tudjuk a vállalkozásokat. Ez az, ami a magyar népet ebben a pillanatban legjobban érdekelné. Az alkotmány is fontos, én is az alkotmány mellett vagyok, de nem ilyen sürgõsséggel.
A külföldi állampolgárok szavazati jogánál számos helyes és számos félreérthetõ érv hangzott el. Úgy érzem, hogy egyáltalán méltatlan arról vitatkozni, hogy azok a magyar állampolgárok, nagykorú magyar állampolgárok, akik külföldön élnek - most nem is kötöm ahhoz, de eléggé ismerem a tevékenységüket, a magyar nép ügyével foglalkoznak, de ez nem döntõ -, miért ne szólhatnának bele a választás formájába, a pártok vitájába, a témákba, nem utolsó sorban a kormány megalakításába melyik párt kapja az abszolút többséget.
Most szeretnék csak egy pár példát azért fölsorolni, hogy akik ebben nem eléggé tájékozottak, és a Szabad Demokrata Szövetség részérõl is, nem akarok erõsebb jelzõt használni, hogy tájékozatlan, azt nem akarom mondani, de a kellõ tájékozottság hiányában lehet ezt bármilyen formában is korlátozni. Azok az emberek, egyesületek, szervezetek, egyházak, amelyek semmi mást nem csinálnak, vagy legalábbis a munkájukon kívül a szabadidejét erre töltik, csupán a magyarságnak az ügye.
Megragadom az alkalmat, hogy megemlítsek egy Fercsey Jánost, aki spanyol, francia, angol, német nyelven csak magyar ügyekrõl és fõleg a magyar ügyekrõl tájékoztatja szerte a világot. Az ausztráliai Csapó Endre vagy Márffy Attila semmi mást nem csinálnak az elmúlt évtizedekben, mint magyar nyelven tájékoztatják az ausztráliai magyar lakosságokat és egybetartják õket. Ugyanez vonatkozik a dél-amerikai Czanyó Adorjánra, az amerikai magyar zsidóságot összetartó Figyelõ-szerkesztõ Farkas Ervinre. Ugyanez vonatkozik Szegedi Lászlóra, Vörösvári Istvánnéra, aki a legnagyobb létszámú magyar lapnak, a Kanadai Magyarságnak a szerkesztését végzi férje halála után. Ugyancsak egy Tollas Tibor, aki csak a Nemzetõrrel foglalkozik, és kizárólag a magyar nép ügyérõl tájékoztatja szerte a világban a magyarságot. Ugyancsak idetartozik és meg kell említenem ismételten a magyar egyházaknak a vezetõit, református és katolikus papokat. Miért ne vehetnének részt a választásban, mikor a magyar kultúra, a magyar nyelv és a keresztény egyházaknak a fenntartásában dolgoznak. Nincs a világon olyan szép magyar ház, mint Melbourne-ben, Ausztráliában, amit a kisemberek és a gazdagok adtak össze, s ott magyar összejövetelek vannak, magyar gyûlések, a magyar problémákat vitatják. Kiváló munkát végeztek a magyarság érdekében: Lovas György, Stirlin György, Soós József, Petheõ Gábor, Zolcsák István, és kulturális téren Cserey Erzsébet. Ezeknek a vezetõi miért nem szólhatnak be egy választás erejéig a magyar ügyekbe? Ez az egyik része.
A társadalmi egyesületek Dél-Amerikában Keserû István, New York-ban egy Bálintitt Károly, egy Jenõfi Nándor, akik ismételten anyagi áldozatokkal is részt vesznek, egy Hámos László, aki az emberi jogok bizottságában el tudta vinni többször az amerikai kongresszus elé az erdélyi magyarság ügyét. Na most amikor választani kell, és eljött az idõ, amiért dolgoztak, miért ne kapnának választójogot? Nem szabad elfelejteni, hogy negyven évig idehaza nem lehetett arról beszélni nyilvánosan, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot. Ki merte ezt kimondani? De ezt kimondották ülések formájában, kivéve az amerikai kongresszust vagy a kanadai törvényhozást, vagy Ausztráliában, hogy tegyenek egy pár lépést ennek az érdekében. Ha mást nem tudtak elérni, életben tartották ezt az ügyet.
(11.10)
Ezek az egyesületek, szervezetek tartottak október 23-át, idehaza nem lehetett tartani. Egyáltalán, a szólásszabadság abban a formában, hogy magyar függetlenség, a nép szabadsága, nem lehetett errõl beszélni. Szerte a világban emberek különbözõ kulturális megjelenésükkor, politikai gyûlésekkor errõl beszéltek és errõl írtak. Az a megállapítás Szigethy István, igen tisztelt képviselõtársam részérõl, hogy a határok most már szabadok, független, szabad ország van, hazajöhetnek, hát ez egy helyes megállapítás, de hát azért ott is eltelt egy életük, családjuk van, gyermekük van, és hogy itt lakást béreljenek, hát egy kicsit furcsa megállapítás, mikor az itthoniaknak is alig van lakásuk, még az kéne, hogy õk egy lakást külön azért béreljenek, hogy szavazati joguk legyen.
A Kereszténydemokrata Néppárt ebben a kérdésben javaslatokkal élt, ebben a kérdésben interpellációkkal éltünk azért, hogy igenis a külföldön élõ nagykorú magyar állampolgárok kapjanak szavazati jogot. Ennek az elvonása szûkítés, s a magyar kormány részérõl annyiszor elhangzik a magyarság összefogása, a kinn élõ magyarságnak az értékelése, a kinn élõ magyarságot valamilyen formában hozzánk kapcsolni, akkor most miért lökjük el magunktól? Mi az érdemjog, nincsen. Tehát én úgy érzem, hogy szükséges az, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja is ezen a részen érvényesüljön, és a külföldön élõ nagykorú magyar állampolgárok szavazati jogot kapjanak.
Hogy mi ennek a technikai eljárása - elég bonyolult -, és valószínû lesznek számos nehézségek, de az is szükséges, hogy ez legalábbis elinduljon, és egy pár év múlva megvalósuljon. Ami a választókerületeknek a szûkítését, vagy ezek megtartását illeti, elhangzott az is, hogy bizonyos pártoknak vagy a listáknak az elõnye, egyéniségek hiánya miatt, ugye, inkább a listás területi választást segítenénk elõ. Mi úgy érezzük, hogy az egyéni választókerületnek a megtartása rendkívül fontos, annál is inkább, mert ott nõnek ki az egyéniségek. Hogy Magyarországon ma nincs olyan egyéniség, olyan karizmatikus egyéniség, aki átfogná az országot, és akit úgy éreznék a magyar választópolgárok, hogy igenis utánamennek, õ az a Deák Ferenc, vagy õ az a Széchenyi, aki valóban
munkájával és alkotásával megilleti és megérdemli azt, hogy kövessék, ez még nincs. De ezért nem lehet senkit sem hibáztatni. Azt szoktam mondani, a Bach- korszak 1989-ben véget ért, de nincs Deák Ferencünk, de nem is lehetett. Egy különleges ravasz, egy különleges nagyon-nagyon furcsa módszerrel nem engedték meg azt, hogy bizonyos emberek kinõjenek, vagy bizonyos egyéniségek megnyilatkozzanak, nem úgy, mint Csehszlovákiában annak idején, vagy Lengyelországban. Nálunk ez nem lehetett. Tehát igenis meg kell adni a lehetõséget, hogy az egyéni választókerületekben majd és az önkormányzatokban és egyéb párt tevékenységben ki fognak nõni azok az egyéniségek, akik méltóak lesznek az elõzõ korszakhoz.
Szabadjon még annyit mondanom - igen - még a választójoggal kapcsolatban, hogy szükségesnek tartjuk azt, hogy kétfordulós választások legyenek. Antidemokratikusnak tartjuk, hogy valaki nem érte el az 50-55 százalékot és egy elsõ forduló után esetleg nagyon jelentéktelen százalékkal bejusson, akár az önkormányzatba, akár az Országgyûlésbe. Tehát igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy kétfordulós legyen. Talán még az is ideális lenne, hogy ne három, hanem két jelölt menne tovább, hogy megkapja valaki az 55 százalékot, de nem vagyunk ellene, hogy három jelölt menjen tovább, és akkor a relatív többséget elért képviselõjelölt legyen az Országgyûlés tagja.
Összegezve, arra kérem az igen tisztelt Országgyûlést, hogy ne fukarkodjunk olyan területen, ahol nem méltó, és csak elõnyünk lehet, és csak a magyarság nyer olyan személyekkel, akik a választójoggal élhetnek, és ne szûkítsük azt a kört, amelyik úgy is a magyarságunk tekintetében úgy érzem, inkább egy szûkülés jelét mutatja annak, hogy a létszámunk, a népességünk csökken, akkor örüljünk, hogy be tudunk vonni olyanokat, akik sohasem szakadtak el tõlünk. Köszönöm.
(Szórványos taps.)