DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a részben három módosító indítványom indoklására szeretnék kitérni, a 204-esre és a 205-ösre. Ezek az Országgyûlés feladatával és szerkezetével kapcsolatosak, illetve mivel e részhez tartozik a népszavazás témája is - a koncepció ezt is az Országgyûlés fejezetben helyezi el -, a 217- es módosító indítványommal, ami a népszavazás témáját érinti.
Elõször tehát az Országgyûlést érintõ 204-es, 205-ös javaslatot indoklom röviden. Ez a javaslat, e két javaslat közül az elsõ az szerkezeti jellegû javaslat, arra irányul, hogy a koncepció szövegezésében ne azzal kezdjünk elsõ mondatban foglalkozni, hogy hány kamarás az Országgyûlés, mert ez már egy további kérdés. Legelõször azt kell meghatároznunk, hogy mi az Országgyûlés, mi a feladata, mi a szerepe, mi a helye a magyar államszervezetben. És csak ezt követi majd az a kérdés, hogy az Országgyûlés hány kamarás. Ezt a szerkezeti jellegû javaslatomat az alkotmány-elõkészítõ bizottság támogatta, ehhez több érvet nem is kívánok most hozzátenni. Kérem képviselõtársaimat is, hogy a szavazáson ugyancsak szíveskedjenek ezt a javaslatot támogatásban részesíteni.
A második ide vonatkozó javaslat az Országgyûlés szerepének, jellegének, fogalmának tartalmi körülírása az alkotmánykoncepcióban. Az eredeti szöveg az Országgyûlés szerepét a következõképpen fogalmazza meg, idézem: "Az Országgyûlés alkotmányos szerepét akként kell megfogalmazni, hogy a Magyar Köztársaságban a törvényhozó hatalmat és a végrehajtó hatalom ellenõrzését az állam polgárainak képviseletében az alkotmány alapján az Országgyûlés gyakorolja."
Meg kell azt mondanom tisztelt képviselõtársaim, hogy engem a módosító indítvány elõterjesztésére azon túl, hogy rögtön, amikor ezt a szöveget tanulmányoztam, rögtön voltak hiányérzeteim, ezen a hiányérzeten túl az ide érkezõ jelentõs számú észrevétel inspirált. A tudomány számos képviselõje
ítélte meg úgy, hogy ez a meghatározás túl szûk, és nem fejezi ki teljes mértékben az Országgyûlés feladatának és szerepének lényegét.
Mert való igaz az, és helyes azt kiemelni, hogy az Országgyûlés maga a törvényhozó hatalom. És helyénvaló az is, mielõtt folytatnám, megjegyzendõ, hogy talán az Országgyûlés feladata és szerepe szempontjából valóban ez a talán legfontosabb jogosítvány. Bár bánjunk csínján a fontosságok hierarchizálásával. Valóban a törvényhozó hatalom mellett az Országgyûlés másik igen jelentõs funkciója a végrehajtó hatalom ellenõrzése. Itt rögtön megjegyzem, hogy ez azonban már önmagában nem teljes, mert az Országgyûlésnek több jogosítványa van, mint pusztán a végrehajtó hatalom, azaz nevezzük nevén, a kormány ellenõrzése. Hiszen tudjuk jól, hogy senki és ezt senki sem kívánja megváltoztatni, hogy az alkotmány és a tervezett alkotmány rendelkezése értelmében a miniszterelnököt az Országgyûlés választja és gyakorlatilag a kormány programját az Országgyûlés fogadja el.
Itt tehát nem egyszerûen egy ellenõrzésrõl van szó, természetesen arról is, sõt elfogadom, hogy a kormány viszonylatában ez a nagyobbik és jelentõsebb elem, de van egyfajta létrehozó szerepe is az Országgyûlésnek. Az Országgyûlés meghatározó szerepet visz a kormány létrehozásával azáltal, hogy megválasztja a miniszterelnök személyét és azáltal, hogy a kormányprogramot elfogadja. Sõt a konstruktív bizalmatlansági indítványt nézve, abban is meghatározó szerepe van, hogy azt a kormány felmenti, meghatározott szigorú feltételek mellett.
Ezen túlmenõen azonban mást nem tartalmaz az említett koncepció (1) bekezdése az Országgyûlés általános feladatai megfogalmazása során, holott a következõ, a koncepció következõ részeibõl kitûnõen az Országgyûlésnek még számos feladata van. Engedtessék meg, hogy ezt is idézzem: "Maga a koncepció (3) bekezdésében azt tartalmazza, hogy az alkotmány jelölje meg az Országgyûlés feladat- és hatásköreit a törvényalkotással, az országos népszavazás elrendelésével, a nemzetközi szerzõdések megkötésével, a kormány alakulásával, ellenõrzésével, a fegyveres erõk alkalmazásával, a külföldi fegyveres erõk Magyarország területére beengedésével, az ország biztonságát fenyegetõ rendkívüli helyzetekkel, a költségvetés elfogadásával és a zárszámadással, az önkormányzatokkal, továbbá az egyes tisztségviselõk megválasztásával kapcsolatban."
Ezt olvasva joggal tették fel a kérdést a tudomány képviselõi is és joggal teszem fel - azt hiszem - a kérdést én is, hogy mindez belefér a törvényhozói és a végrehajtói hatalomba? Nyilvánvalóan erre a kérdésre nemleges a válasz. Én úgy gondolom, hogy az itt a probléma, hogy a szocialista államfelfogásnak egy kétségtelenül helytelen alaptézisét és abból eredõ hibáját akarták mindenképpen kerülni úgy a koncepció megfogalmazói, hogy közben népies szólással mondva "a fürdõvízzel, a mosdóvízzel együtt kidobták a gyereket is." Ugyanis a szocialista államhatalmi felfogás arról beszél, hogy az államhatalom egy egységes valami, és azt gyakorlatilag legfelsõbb szinten az Országgyûlés tölti be, és ezzel összefüggésben az Országgyûlés, hogy a régi alkotmány kifejezését - a már megváltoztatott, nem a hatályos, hanem az azt megelõzõ szövegében - az alkotmány kifejezését idézzem, "a népszuverenitás letéteményese". Ezzel a megfogalmazással szemben egy erõteljes berzenkedés van, és ez abban az értelemben jogos is, hogy a népszuverenitásnak nem egyedüli formája a közvetett demokrácia, azaz a parlamenti testület mûködése. Errõl tegnap már beszéltünk, hiszen a népszuverenitásnak a másik gyakorlási formája a népszavazás, a közvetlen forma.
Ennek ellenére nem tudjuk megkerülni azt a feladatot, hogy a koncepció (3) bekezdésében felsorolt sokféle feladatot és elemet, ami egyébként fogalmilag nem fér bele a törvényhozás fogalmába, és nem fér bele a végrehajtó hatalom ellenõrzésének a fogalmába, ne foglaljuk össze egy összefoglaló, egy summázó megjelölésbe. Ezt kívánja az én módosító javaslatom pótolni és lehetõvé tenni, akként, hogy engedjék meg, hogy idézzem: "Az Országgyûlés alkotmányszerepét akként kell megfogalmazni, hogy a Magyar Köztársaságban a választójogosult állampolgárok megbízásából az Országgyûlés gyakorolja a népszuverenitásból eredõ jogokat, a törvényhozó hatalmat. Meghatározza és ellenõrzi a végrehajtó hatalom mûködését." Én még hozzáfûzöm azt is - ez talán nem kardinális kérdés, de megjelenhet - az Országgyûlés tevékenysége a megbízási idõszak alatt a nyilvánosság és a törvényben meghatározott esetekben tartandó népszavazás ellenõrzése alatt áll.
(11.40)
Ez utóbbival kifejezésre juttatva, hogy egy jogállamban egyetlenegy testületnek a hatalma, és így a parlamentnek a hatalma sem lehet abszolút és korlátlan, függetlenül attól, hogy - kétségtelenül - a törvény az államhatalmi ágak megosztásában, a törvényhozó hatalom elválasztása, az valamilyen súlyponti többletet is jelent a végrehajtó hatalom irányában mindenképpen.
Hozzáteszem, bár módosító javaslatomban nem szerepeltetem, hogy nyilvánvalóan az Országgyûlés törvényhozó tevékenységének kontrollját maga az Alkotmánybíróság megvalósítja - tehát ez egy további kontroll szerep - hiszen az Alkotmánybíróság végzi az Országgyûlés által alkotott törvények alkotmányosságának vizsgálatát.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy módosító javaslatommal teljesebbé és pontosabbá, és a valóságos közjogi helyzetnek megfelelõbbé lehet tenni az Országgyûlés helyének, szerepének a megfogalmazását. Ezért figyelmükbe ajánlom ezt a javaslatot, illetõleg az alkotmány-elõkészítõ bizottság figyelmébe ajánlom és kérem, hogy támogassák azt.
A 3. módosító javaslat a népszavazás kérdésével kapcsolatos. Hogy a problémát ezzel kapcsolatban prezentáljam, engedtessék meg, hogy ismertessem az alkotmánykoncepció ide vonatkozó eredeti szövegét.
Azt mondja a koncepció: "Az állampolgárok által kezdeményezhetõ népszavazás feltételrendszerét úgy kell átalakítani, hogy megszûnjön, vagy jelentõsen csökkenjen az ellentmondás a könnyen teljesíthetõ kezdeményezés és a nehezen teljesíthetõ eredményesség között." E mögött az elmésen megfogalmazott mondat mögött az szerepel, azok a tapasztalatok, amiben van igazság valóban, hogy talán túl könnyû a százezer aláírást összegyûjteni, és talán olyan kérdésekben is túl könnyû, amelyek valójában nem igazán vágyakoznak - hogy így mondjam - népszavazás elé, nem igazán jelentenek valóságos, a társadalom többségét, a lakosság millióit foglalkoztató problémát.
Benne van az a probléma valóban, az a gond, az a megoldatlanság, hogy az aláírásgyûjtés határidõ nélküli, tehát elvileg akár 5-10 éven át is lehet gyûjteni egy adott kérdéshez az aláírásokat? És akármilyen kérdéshez mi akadálya lenne hosszú éveken keresztül összegyûjteni a százezer aláírást. És benne van az a gond, hogy ugyanakkor a népszavazás eredményességének bizonyos feltételei vannak.
Én elismerem azt, hogy ezeket a problémákat újra kell gondolni, és ha szükséges, akkor itt bizonyos pontosításokat el kell végezni. Azonban óva intenék attól, hogy a népszavazás intézményével szemben, egy kifejezetten jogkorlátozó, jogelvonó szemlélet érvényesüljön.
Én úgy fogalmazom meg a véleményemet, hogy a népszavazás intézményét illetõen nem a jogokat kell csökkenteni, hanem azt kell biztosítani, hogy a népszavazás intézményét rendeltetésszerûen lehessen gyakorolni, kizárva minden visszaélés vagy rendeltetésszerû joggyakorlás lehetõségét. Erre teszek ebben a 217-es számú javaslatban indítványt. Idézem: "A népszavazás feltételrendszerét úgy kell alakítani, hogy az visszaélésszerû, rendeltetésellenes vagy félrevezetõ módon ne legyen gyakorolható. Például: aláírásgyûjtés összekapcsolt kérdésekre, összekapcsolt kérdések népszavazásra bocsátása, vagy egyoldalúan kiragadott kérdések népszavazásra bocsátása."
Azért engedtessék meg, hogy mondjak egy példát, mégpedig egy történelmi példát. Ismeretes a híres-neves "négy igen"-es népszavazás kérdése. Ha jól emlékszem, ott négy kérdés összekapcsolására került sor.
Az elsõ, hogy szûnjön-e meg a Munkásõrség? A második, hogy: Távozzon-e a párt - akkor még egy párt volt - a munkahelyekrõl? A harmadik: Számoljon-e el a Magyar Szocialista Munkáspárt a vagyonával?
Olyan kérdések voltak ezek, amik a magyar nép elementáris többséggel úgy érezte, a népszavazás tanúsága szerint a résztvevõk 97 százaléka egyértelmûen voksolt arra, hogy szûnjön meg a Munkásõrség, számoljon el az állampárt a vagyonával, hogy távozzon a párt a munkahelyekrõl. Tehát a négy kérdésbõl három kérdés olyan volt, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a társadalom fontos problémáknak tartja és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a társadalom ebben milyen álláspontra fog helyezkedni.
Ehhez kapcsolták hozzá a negyedik kérdést akkor, a köztársasági elnök választásának a kérdését - amit most nem akarok részletezni -, ami tartalmánál fogva nem volt akkor sem az állampolgárok számára könnyen értelmezhetõ kérdés és probléma. Úgy gyûjtötték az aláírásokat, hogy a három - teljesen nyilvánvaló -, népszerû, és megválaszolásában is egyértelmû kérdés mellé hozzákapcsolták ezt a negyedik kérdést.
Én úgy gondolom, hogy ily módon a népszavazás gyakorlása nem megengedhetõ. Gondolok itt - példát mondtam a negyedik kérdésre - engedtessék meg, hogy elmondjam, Antall József ezt szûkebb körben úgy fogalmazta meg, hogy: " Nem illik a vesepecsenyével együtt a mócsingot is eladni."
Én azt hiszem, hogy amikor a népszavazás intézményének a korrekciójára gondolunk, akkor nem feltétlenül arra kell törekednünk, hogy valami teljesíthetetlenül magas számban szabjuk meg a részvételt. Nem feltétlenül arra kell törekednünk, hogy valami teljesíthetetlenül rövid idõre csökkentsük az idõt - bár nagyon remélem, hogy ilyen törekvések igazán nincsenek is. Nagyon félõ, nehogy félreérthetõek legyenek a megfogalmazott szándékok, amik a koncepcióban megjelennek. De sokkal inkább kell törekedni arra, hogy az ilyen természetû eljárás, mint amit itt most példaként felhoztam, ne legyen megvalósítható.
Meggondolandó, mert lehet ellenérveket is hozni, hogyha egyszer a népszavazás eredményével értékelik azt is, hogy a lakosság milyen részét érdekli a fölvetett probléma. A népszavazás eredménytelenségéhez vezet, hogyha arra a lakosság 50 százaléka nem megy el.
Akkor az én véleményem szerint nem lehet magában a szavazás során sem különbözõ kérdéseket összekapcsolni, mert az egyik kérdést olyan fontosságúnak ítélheti a társadalom, amire elmegy többségében szavazni, a másik kérdést pedig olyannak ítélheti meg, amire nem megy el. És hogyha a törvény az ilyen választói magatartásokhoz jogkövetkezményeket fûz, az eltérõ jogkövetkezményeket nem lehet elmosni azáltal, hogy ilyen kérdéseket összekapcsolunk.
Vagy például, amiben egyébként az Alkotmánybíróság döntése szerencsésen nagyon helyes álláspontot foglal el, hogy egy összefüggõ, logikailag egybetartozó rendszer egyes elemeit önmagában népszavazásra vinni nem lehet. Itt éppen az alkotmány kérdései kapcsán merült fel ez nagyon világosan. Az Alkotmánybíróság kimondotta az 1993-as, az Országgyûlés önfeloszlatására irányuló népszavazási kezdeményezés kapcsán, hogy egyes alkotmányos kérdéseket önmagában népszavazásra vinni nem lehet. Hogy - kérem szépen - azt a kérdést önmagában nem lehet eldönteni pusztán, hogy például a köztársaságielnök- választás hogyan alakuljon. Hozzá kell tenni akkor még 6-8 vagy 10-12 kérdést.
Lehet, hogy olyan megoldást kell majd találnunk az új alkotmányban, hogy megengedhetünk ilyen alkotmányos kérdéscsomagok népszavazásra vitelét, de csak abban a formában, hogyha például az alkotmányügyi bizottság egy ilyen kérdéshez a hozzá tartozó fontos további kérdéseket is hozzáteszi. Akkor az a kérdés, hogy hogyan történjen az államfõ választása, az valóban abban az összefüggésben jelenjen meg a népszavazáson, hogy prezidenciális rendszer irányába akarunk-e elmenni, akarja-e a nép, a lakosság a további következményeit is egy adott döntésének. Egészében el tudja-e fogadni vagy sem. Mert különben félrevezetjük a választókat. A választó egy adott kérdést, más kérdésektõl elszakítva úgy fog megítélni, hogy nincs birtokában annak a problémakörnek, annak az áttekintésének, amire kihatással dönt.
(11.50)
Tisztelt Országgyûlés! Én úgy gondolom még egyszer, abban foglalom össze a 217-es módosító javaslatommal kapcsolatos felszólalásomat, hogy ne a jogok szûkítésében gondolkodjunk. Ne abban gondolkodjunk, hogy hogyan nehezíthetjük meg - most hadd mondjam ki nagyon durván és magyarul - a népszavazásnak a megvalósulását, hanem azokat a biztosítékokat helyezzük be a törvénybe, ami annak áll útjába, hogy a népszavazást manipulatívan, visszaélésszerûen, rendeltetésellenesen lehessen alkalmazni, és akkor úgy hiszem, hogy ezen a területen helyes módon járunk el.
Éppen ezért sajnos a bizottság nem támogatta ezt a javaslatomat, én nagyon remélem, hogy az itt elhangzott érvek alkalmasak lesznek arra, hogy az alkotmány-elõkészítõ bizottság foglalkozzon ezzel a dologgal. Meg kell hogy mondjam, hogy a bizottságban, ha jól emlékszem, kettõ igen szavazat volt, két párt támogatta, egy párt nem és kettõ tartózkodott. Tehát benne volt a szavazásban az is, és több hozzászóló kifejtette, hogy az alapgondolattal tulajdonképpen egyetért, a közelítésmóddal egyetért, csak a szöveggel van baja.
Kérem, a szövegrõl már számtalanszor elmondtuk, hogy két napunk volt megfogalmazni az indítványokat, szerencsére nem normaszövegrõl van szó, nem ez fog bekerülni szó szerint az alkotmányba, ez egy koncepciószöveg. Ezzel az indoklással, hogy kérem ez a szöveg nem tökéletes, ne söpörjük ezt félre, mert a szövegezés munkája úgyis egy következõ fázisnak a feladata lesz. Megtisztelõ figyelmüket köszönöm. (Taps jobbról.)