DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Torgyán József képviselõ úr itt felvetette a két kamara létét, és határozottan kiállt a kétkamarás rendszer mellett. Ugyanakkor uralkodó álláspont az egykamarás rendszer mellett tört lándzsát, és ha más nem, ez is illusztrálja azt - amit nem elõször van alkalmam szóba hozni -, hogy mennyire nem lehet érdemi viták és kimerítõ polémiák nélkül alkotmányozni, és mennyi félreértésre adhat okot. Ugyanis én a magam részérõl közel állok a kétkamarás rendszerhez, de nem folytattuk le azt a vitát, hogy milyen második kamarát akarunk, amely igazán érdemi vita tárgya lehetne - magam részérõl feltétlenül inkább közjogi jellegû -, és én úgy gondolom, hogy mindaz, amit Torgyán képviselõtársam elmondott itt az elõbb, az összetételében nem találkozik az én gondolataimmal a második kamarát illetõen, de azzal én mélységesen egyetértek, hogy a területi érdekek érvényesülése, továbbá bizonyos kulturális, tudományos tényezõk szerepeltetése nem lenne fölösleges. Csak nincs idõ rá! Nincs idõ rá, ezért marad az egy kamara - emberi számítás szerint -, mert e körüli vitában nem gondoltam arra, hogy például a második kamara hasonló lehetne a tv-kuratórium összetételéhez, erre utal a sok utalás, hogy milyen szervezeteknek kellene ott részt venni.
Tehát ez tipikusan olyan kérdés, amelyik most lezáratlan marad, meggyõzõdésem, hogy lezáratlan marad, hiszen a többség az egy kamara mellett fog dönteni, de egyszerûen nem lehet lemondani arról, hogy ez a kérdés - az évszázados hagyományok figyelembevételével is - napirenden maradjon valamilyen olyan ésszerû alkotmánymódosítás során, amikor már kellõ viták után sikerült kialakítani, hogy milyen lenne az a bizonyos második, mert most azt kell mondanom, még a vita sem kezdõdött meg errõl.