DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem két percre jelentkeztem, hanem hozzászólásra, hiszen a köztársasági elnök közvetlen, népszavazás útján történõ választásával kapcsolatban magam is beadtam módosító indítványt 220. szám alatt, és 223. ajánlási sorszám alatt pedig a köztársasági elnök jogait és feladatkörét pontosítani kívánó módosító indítványt nyújtottam be.
Én úgy gondolom, hogy Avarkeszi Dezsõ képviselõtársunk felszólalása kellõ súllyal igazolja azt az állítást - és utalok itt Boross Péter képviselõ úr felszólalására is -, hogy lényegesen jelentõsebb erõk állnak ma a köztársasági elnök közvetlen választásának gondolata mellett, mint az az alkotmány- elõkészítõ bizottság jelentésébõl kitûnik. Ugyanis emlékeztetem a tisztelt Házat arra, hogy az MSZP kezdettõl fogva a választási programjában a köztársasági elnök nép általi választását jelölte meg, hasonlóképpen a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt. Most a felszólalások kapcsán hallható volt, hogy Boross Péter, tehát a Demokrata Fórum egyik meghatározó személyisége is ugyanezen álláspont mellett tört lándzsát, és az én megítélésem szerint, valamennyiünk érvére is figyelemmel, Avarkeszi Dezsõ által meghatározott érvrendszer, hogy az egykamarás parlament keretei között nem fogadható el a parlamenti jelölés, dönti el ennek a kérdésnek a lényegét, mert különben az nem vitatható, hogy fel lenne állítható egy olyan helyes modell, az államhatalmi ágak egymáshoz való egyensúlyának olyan gondosan kiegyensúlyozott része, amely a köztársasági elnök nép általi választását kiiktathatná.
De az egykamarás parlament keretei között egyértelmû, hogy szükség van a köztársasági elnök nép általi választására, hiszen ismételten emlékeztetem képviselõtársaimat arra, hogyha az egyik oldalon megvan a kormányzati többség, márpedig ugye itt nem feltétlenül szükséges a 72%-ból kiindulni, akár lehet itt más számarányt is felhozni. Egyértelmû, hogy akkor, amikor megvan az abszolút többség, márpedig az abszolút többség, ha máskor nem, a harmadik fordulóban lehetõvé teszi a köztársasági elnök megválasztását arról az oldalról, aki a parlamenti többséggel is rendelkezik, azt jelenti, hogy azon az oldalon egy kézbe összpontosul az országgyûlési hatalom, a kormányzati hatalom, a köztársasági elnöki hatalom, és miután a fontos közjogi méltóságok ajánlása is errõl a körrõl indul, ennek következtében minden lényeges hatalmi tényezõ egy kézben összpontosul.
(13.00)
Ezt a helyzetet kívánná a Független Kisgazdapárt éppúgy, mint az elõbb felszólalók, megtörni és egy hatalmi ellensúlyt létrehozni. A hatalmi ellensúly több módon létre jöhet. Létrejöhet a kétkamarás parlamenttel, de ha a kétkamarás parlamentet elvetjük, akkor más, lényeges hatalmi ellensúly nem nagyon keletkeztethetõ, mint a köztársasági elnök nép általi választása, és ezért ajánlja a Független Kisgazdapárt, hogy a jelenlegi parlamenti jelölési rendszer helyett, mert én ezt nem tudom valóságos választási procedúrának minõsíteni, mert különösen a jelenlegi alkotmány mellett a harmadik fordulóban a jelen lévõ képviselõk egyszerû többsége is elegendõ a köztársasági elnök megválasztásához. Igazán nem jelent nagy eltérést ehhez képest, hogy az új alkotmánykoncepció azt mondja ki, hogy harmadik fordulóban is valamennyi országgyûlési képviselõ többsége kell, mert ez adott esetben a mai hatalmi viszonyok mellett azt jelenti, hogy az MSZP jogosult megmondani azt is, hogy ki legyen a Magyar Köztársaság elnöke. Tehát nem kívánatos, hogy egy kézbe összpontosuljon a hatalom.
Na most, ami a köztársasági elnök jogosítványait illeti, hát én úgy gondolom, eddig nem esett szó róla, pedig egy nagyon fontos dolog, hogy a köztársasági elnököt miniszterelnök-jelölési monopólium illeti meg. Hát a miniszterelnök-jelölési monopóliuma a köztársasági elnöknek azt jelentheti, hogy nem köteles magát tartania a precedens joghoz, mert jó, hogy eddig a jelenlegi miniszterelnök-jelölési eljárásban ilyen gond nem merült fel, és természetesnek tûnt 1990-ben a pártoknak az az álláspontja, hogy a köztársasági elnöknek a gyõztes párt részére kell kiadni a miniszterelnök- jelölési megbízatást, de miután alkotmányosan ez a kérdés nincs rendezve, vajon milyen kifogás emelhetõ akkor, ha a köztársasági elnök kötõdvén az õt jelölõ hatalmi erõhöz, mégis azt a hatalmi vonulatot fogja megbízni a kormányalakítási teendõkkel.
Egyértelmû tehát, hogy az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak az az eljárása, amelyet például az én módosító indítványaimmal kapcsolatban is tett, nevezetesen, hogy nagyvonalúan lesöpörte az asztalról azt az indítványomat, amelyet 220. szám alatt a köztársasági elnök közvetlenül a nép által történõ megválasztása iránt terjesztettem elõ, de épp ilyen nagyvonalúsággal lesodorta az asztalról azt az indítványomat, amely a köztársasági elnök feladatköri jogkörét pontosítandó, hát úgy gondolom, hogy ebbõl az egyetlenegy példából látható, hogy mennyire fontos lenne pontosítani a köztársasági elnök jogosítványait, de nem akar hozzányúlni ténylegesen ez az alkotmány-elõkészítõ bizottság az egész jelenlegi államhatalmi ágak struktúrájához. Ezért nem érinti a köztársasági elnök jogosítványait sem.
Ez különösen akkor elfogadhatatlan, hogyha kiderül a különbözõ képviselõi felszólalásokból, hogy nemcsak három párt áll ténylegesen már a választási programjában is a köztársasági elnök közvetlen, tehát nép általi választásának gondolata mellett, hanem a parlament különbözõ, meghatározó olyan országgyûlési képviselõi is, ahol az alkotmány-elõkészítõ bizottságban lévõ tagnak történetesen más az álláspontja, és akkor ehhez képest kérdezem igen tisztelt képviselõtársaimtól, hogy vajon mennyiben volt túlzó az az én megállapításom az általános vitában, hogy tulajdonképpen 5-6 ambiciózus képviselõtársunk kezébe csúszott az egész alkotmányozási folyamat, mert ha le lehet ilyen módosító indítványokat söpörni, mint amirõl az elõbb én említést tettem, vagy amire teljes joggal hivatkozott a velem politikailag pont az ellentétes oldalon ülõ és álló, Avarkeszi Dezsõ képviselõtársunk, akkor ez az egész alkotmányozási folyamat a számomra nem megnyugtató.
Na most, én úgy gondolom, hogy indokolatlanul vetették fel itt egyes képviselõtársaim azt, hogy Varga László igen tisztelt képviselõtársam által felvetett gondolat, tehát hogy a köztársasági elnök elõzetes normakontrollra küldheti a törvényszövegeket, hogy ez nem jelent a köztársasági elnök jogkörében egy olyan hatalmi túlsúlyt, amelyet meg kellene gondolni a jövõt illetõen. Kérem, én azt hiszem, hogy az egy megalapozatlan feltételezés, hogy azt mondják, hogy az egyéb állampolgárokat is megilleti ez a jog, mert jó, megilleti, tehát formailag természetes, hogy megilleti, de én azt hiszem, az senkinek nem jut az eszébe, hogy a köztársasági elnöknek ez a közismert joga az azonos értékû lenne Kiss Péter zagyvarékasi lakosnak a hasonló jogával. Tehát a köztársasági elnök jogosítványait igenis végig kell nézni, végig kell gondolni, ezért elképesztõ számomra az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak az a döntése, hogy az ezzel kapcsolatos módosító indítványomat sem fogadta el.
Én úgy gondolom, hogy világosan és tisztán ki kell mondani, ha egykamarás parlament lesz, akkor a parlamenti demokrácia végét jelenti, ha a köztársasági elnököt az Országgyûlés fogja választani, különösképpen olyan körülmények között, amikor bármilyen parlamenti párt - és én kérem igen tisztelt képviselõtársaimat -, hogy ne egy adott szituációra alkossanak alkotmányt, hanem gondoljanak arra, hogy bármikor változhat a hatalmi struktúra, de változni fog-e a felvetett kérdés lényege, hogy egy kézben való hatalmi koncentrációt eredményezhet az, hogyha a parlamenti többséggel rendelkezõ pártot illeti meg a köztársasági elnök kijelölésének a joga.
Egyértelmû, hogy ez józan jogalkotási szempontok mellett tarthatatlan álláspont és a józan ész szabályaival ellenkezik ez a helyzet, akkor ezen változtatni kell. Az, hogy most itt bizonyos politikai megfontolásokból egyes politikai erõk más álláspontra helyezkednek, ez nem jelenti a kérdés elméleti megválaszolásának helytelenségét, mert tökéletesen helyesen és idevalóan utalt arra Avarkeszi Dezsõ, hogy azok a szakértõk, akik ebben a tárgykörben szakvéleményt adtak, azok nem véletlenül emelték ki, bár én magam is, személy szerint igen nagyra becsülöm, nagyra értékelem Törökországot és Görögországot, de mégis szembeötlõ az a tény, hogy Törökország és Görögország egykamarás parlamenti rendjéhez tartozik hozzá a köztársasági elnök parlamenti kijelöléses eljárása, ezért tehát én tisztelettel kérem, hogy mindezen érvrendszerre tekintettel, gondolja át még egyszer az alkotmány-elõkészítõ bizottság azt, hogy vajon helyes-e fenntartani az egykamarás parlament keretei között a köztársasági elnök parlamenti választását. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalról.)