DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálnám, hogyha Csákabonyi képviselõ éppen most hagyná el az Országgyûlés plenáris ülését, hiszen az õ pártjának a frakciója képezi akadályát annak, hogy egy hat éve húzódó és öt párt egyetértésével találkozó, kizárólag a Szocialista Párt egyetértését nélkülözõ alkotmányos konfliktust feloldjuk.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ugyancsak volt alkalmunk már kifejteni az ügyészség alkotmányos pozíciójával kapcsolatos érveinket. Ezért azokat nem szeretném most megismételni. Nem szeretném a legkisebb mértékben sem kétségbe vonni a nemrégen, a minap megválasztott legfõbb ügyész elkötelezettségét, az igazságszolgáltatás érdekében végzett munkáját. Szavazatainkkal is, azt hiszem, kifejezésre juttattuk. Õ volt az, akit - ellentétben a másik fiaskóval végzõdõ szavazásnál - már az elsõ fordulóban, az elsõ alkalommal, jóval a megkívánt szavazat mennyiséget meghaladó mértékû szavazatokkal, a mi pártunk szavazataival is támogattuk. Másodszor is, mert alkalmasnak tartottuk õt arra, hogy ebben az általunk helytelenített alkotmányos pozícióban végezze a dolgát, feleljen személyében, ha úgy tetszik, Magyarország közbiztonságáért, mindazért a széles jogkörû felhatalmazással rendelkezõ személyi felhatalmazással, amelyet az ügyészségrõl szóló törvény és minden büntetõeljárás és egyéb alkotmányos kötelezettsége jelent. Tettük ezt azért, mert személyében, hangsúlyozom, csak személyében, garanciát látunk arra, hogy újabb évekre, ennek a parlamenti ciklusnak, ennek a parlamenti összetételnek az idõtartamát is jóval meghaladó évekre, ez a helyzet stabilan megmaradjon. Nem tettük volna ezt meg azonban, tisztelt Országgyûlés, tisztelt képviselõtársaim, ha nincsenek kedvezõ tapasztalataink a személyét illetõen. Mert ma Magyarországon semmiféle törvényes, alkotmányos elõírás nincsen, a tekintetben, hogy a Magyar Köztársaság ügyészsége, élén a legfõbb ügyésszel valahová tartozna. Mert az nem elõírás, és az nem megfelelõ kapcsolat, hogy a Magyar Köztársaság Országgyûlésén megválasztja a legfõbb ügyészt, és ezt követõen idõnként interpellációt nyújt be vele szemben. Ezeket vagy elfogadja vagy nem. Évente elolvassa a jelentéseit. Ezekkel egyetért vagy nem. Lehet róla magánvéleménye, mert nem is szavazunk róla, s aztán a dolgok úgy mennek, ahogyan azt a legfõbb ügyész jónak látja. Azt állítja Magyarországon bíróság elé az ügyészség, akit az ügyész, nyilván a legfõbb ügyész jóváhagyásával úgy ítéli meg, hogy a bíróságra tartozik az ügy.
(16.50)
Azt a nyomozást hagyja jóvá, amelyre az ügyész azt mondja, hogy igen, ezzel egyetértek. Amelyikkel nem ért egyet, azzal kapcsolatban megtagadja a nyomozást, a panasznak helyt adva leállítja a rendõrség bûnüldözését, és ha úgy gondolja, hogy nincsenek elegendõ bizonyítékok, akkor a bíróságot elkerülik a mégoly gyanús büntetõügy gyanúsítottjai is, mert az ügyészek kényesek arra, hogy váderedményességi mutatójuk alapján úgy nagyjából a bírósági elítélések számával azonosan, vagy azt csak nem csekély mértékben alulmúlóan, eredményesen mûködjenek.
Nem szeretik, érthetõ módon, nem szeretik azt, ha valakit felmentenek, mert azt fiaskónak élik meg, mert így van ez 43 vagy 44 éve Magyarországon. Az ügyészség pecséttel ellátott vádirata hosszú-hosszú évtizedeken át azonos értékû volt, vagy erõsebb volt a bíróság ítéleténél. De ne térjünk ki erre, volt errõl már éppen elég szó. Nos, ezt a helyzetet konzerválja a jelenlegi alkotmányos koncepció is, szakítópróbáját képezi, nyugodtan mondhatom, sok ellenzéki párt leadandó szavazatának.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ne képzeljék azt, hogy a legfõbb ügyész megválasztásával - és még egyszer mondom, interpellációs válaszadási kötelezettségével, és idõnkénti jelentésadási kötelezettségével - valóban az ügyészség a parlament alárendelt szervezete. Egyáltalán nincs így, hiszen ezek megválasztják a köztársaság elnökét is, megválasztják a Legfelsõbb Bíróság elnökét is, megválasztják az Alkotmánybíróság tagjait is, megválasztják az ombudsmanokat, ezen kívül megválasztanak még számtalan embert, akik egyáltalán nem függnek önöktõl, tõlünk, az Országgyûlés tagjaitól.
Nincsen közjogi szankcionálási lehetõség, és nem is kell természetesen, hangsúlyozom, nem is kell. Hiszen a parlament nem az a szerv, amely operatív módon, bármilyen szempontból alkalmas lenne arra, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a büntetõ-igazságszolgáltatás, a közbiztonság, az ügyészi munka felügyelete, netán irányítása, munkát végezzen. Az Országgyûlés erre nem alkalmas, és senki sem akarja, hogy így legyen.
Ha viszont így van, tisztelt Országgyûlés, tisztelt képviselõtársaim, akkor, azt hiszem, igazolható az a tétel, hogy ma Magyarországon egy rossz örökségként, hangsúlyozom, egy rossz örökségként, az ügyészség, mint Mohamed koporsója, lóg a levegõben, nem tartozik sehová és senkihez. Én nem tudom másként értékelni azokat az érveket, amelyek az öt párt egyetértését már bíró javaslattal szembeni szocialista elutasító magatartást motiválják, mint egyrészt a kérdés teljes körû át nem gondolását, másrészt valamilyen presztízsharcot, valamilyen "kimondtam és ezen nem változtatok" állapotoknak a konzerválását.
Ez így van hat éve, szeretném mondani, mert a Szocialista Párt 1990-tõl kezdõdõen, hogy úgy mondjam, következetes konoksággal ellenáll annak, hogy az ügyészségi intézmény egész struktúrája, úgy, ahogyan azt valamennyi ellenzéki párt és a kormánypártok a korábbi idõszakban gondolták, ne úgy kerüljön szabályozásra, ahogy ezt most fenntartani kívánja, e tekintetben vétójogával élve a Szocialista Párt.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Tudjuk, hogy a javaslatunk, amelyre vonatkozóan örömmel állapítjuk meg, hogy bírja a Szabad Demokraták Szövetségének is további konszenzusát - hiszen õk is javaslatot tettek más szövegezéssel -, elbukott a legutóbbi bizottsági ülésen, pár nappal ezelõtt. De bízva abban, hogy ez a válaszuk nem végleges, bízva abban, hogy nem kockáztatják ezzel az alkotmányozás folyamatát, és azt a még mindig megvalósítható konszenzust, amely számos, számos fontos kérdésben már eddig is oldódni látszott, és megvannak a remények arra, hogy még mindig van fogadókészség bizonyos kérdések közös megoldására, hogy holnap módjukban áll majd a mai napon Sepsey Tamás képviselõtársammal együtt benyújtott kapcsolódó módosító indítvány kapcsán ismételten felülvizsgálni az álláspontjukat, azt mondani, hogy természetesen igen, a kormány felelõssége Magyarországon, a közállapotokon belül, a közbiztonságért való felelõsség. A kormánynak kell rendelkeznie azzal az eszközrendszerrel, ami odafordíthatja az ügyeket a bíróság felé, a kormány, amely mindenért felelõs, a kormány, ami a parlamentnek felelõs, természetesen a legfõbb ügyészen keresztül valahogyan irányító jogokat kell hogy kapjon az ügyészség felett.
Én ebben bízva, ezzel kapcsolatban most megköszönöm figyelmüket, és izgatottan várom a szocialista frakció holnapi szavazatát. Köszönöm.