DR. NÁDORI LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság bizottság elõadója: Igen tisztelt Képviselõtársaim! A bizottság megvitatta a már említett két törvényjavaslatot. Állást foglalt egy sor kérdésben, és tisztességes vitát folytatott a vitatott kérdések felett.
Szeretném ismertetni a képviselõkkel a fõ vitatémákat. Melyek voltak azok a vitapontok, amelyek kiváltották a képviselõk érdeklõdését, amelyek körében nézetkülönbségek, felfogásbeli különbségek alakultak ki?
Az állam feladatai, miközben megállapították a képviselõk, hogy nagyon részletes és tulajdonképpen a legfontosabb feladatokat lefedõ az a kör, amit a törvény tartalmaz, mégis egy kérdésben véleménykülönbségek voltak, ez pedig a létesítményépítés, létesítményfenntartás és a létesítmények építésére szolgáló hely már elõre kihagyása vagy megteremtése, megszerzése. Vajon ez állami feladat-e?
Különösen azért érdekes ez a kérdés - említették a képviselõk -, mert most kapnak vissza ingatlanokat sportszervezetek, illetve önkormányzatok. Ezek az ingatlanok általában nincsenek olyan állapotban, hogy ne kellene felújítani, egyes részüket pedig akár teljes mértékben rekonstruálni.
Az elõterjesztõ képviselõje az volt, hogy ezekben az esetekben az állam nem tud plusz többletforrást nyújtani, tehát jól gondolja meg az a sportszervezet, illetve az az önkormányzat, amelyik az illetõ vagyonra igényt tart, hogy vajon fenn tudja-e tartani. Ha nem tudja fenntartani, akkor - miután nem tudja eladni, mert elidegenítési tilalom van a sportvagyonra 15 évig -, akkor ennek megfelelõen döntsön.
Ez volt az egyedüli olyan probléma, amit nem tudtunk megoldani. Az álláspontunk az volt - ez az én álláspontom is -, hogy az államnak azért - és ez európai gyakorlat - a polgárok számára fel kell kínálni a lehetõséget, a teret. Például Köln városa, a kölni mezõkön, különbözõ szabad tereken kijelöl, hogy hol lehet szabadidõsportot mûvelni. S ezt ellátja olyan infrastrukturális létesítményekkel, amelyek - fürdõk és egyéb más létesítmények -, amelyek lehetõvé teszik ott a szabadtéri sportolást. Többre nem vállalkozik.
A másik nagyon vitatott téma volt a Sporttanács. Annak idején említettem már az általános vitában, hogy ez volt a törvény "állatorvosi lova". Nagyon sokféleképpen értelmezték, fõleg félreértésekkel. Egyértelmûvé tette a módosító javaslatok alapján a törvény azt - és a bizottság is így értékelte -, hogy nincs fölérendeltségi viszonyban az Országos Sporthivatallal, kifejezetten civil kontroll, javaslatot tesz, közremûködik. Tehát még azt a szót is kivettük egy javaslatra, hogy kidolgoz, közremûködik a programok stb. kidolgozásában. Teljesen egyértelmûen egy civil háttér az állami programok számára a szubszidialitás elve alapján.
Nagyon érdekes volt az, hogy miközben egyes képviselõk feleslegesnek ítélték a Sporttanácsot, közben óriási küzdelem folyt a Sporttanács-tagságért. Tehát ez egy olyan látszólagos ellentmondás, amit nem lehet másként értékelni, mint úgy, hogy valójában fontos a Sporttanács. Én nagy vaskos levéltömeget õrzök, pro és kontra véleményeket. Némely vélemény szerint két nagy társadalmi szervezet, fantomszervezet, mondja egy harmadik. De majd fog dönteni a parlament, hogy kik fognak helyet foglalni ebben a Sporttanácsban.
A következõ: a törvényességi felügyelet. Errõl nem akarok sokat beszélni, itt alapvetõ nézetkülönbségek voltak. Egyik oldalról az elõterjesztõi, másik oldalról a képviselõké. 7:6 arányban dõlt ez a kérdés el az OTSH törvényességi felügyelete javára. Gondolom, ha benne marad a törvényben, akkor a " puding próbája az evés".
A sportcélokat szolgáló pénzeszközök megosztásával kapcsolatban megállapította a bizottsági vita, hogy a három csatorna elõrelépést jelent. Tehát egy központi és két alapítványi csatorna specifikusabb, jobban tud igazodni az igényekhez, mindenképpen elõrejutás. Azonban egyértelmûen - megállapította a bizottság ismételten -, hogy a bizonytalanság nem tesz jót a sport tervezésének. És mindenképpen a következõ módosító javaslatok alapján ezt a finanszírozási hátteret szeretnék biztosabb lábakra helyezni. Többre nem futotta, s több döntési jogkörünk ezzel kapcsolatban nem is volt.
(17.50)
Ennyit a sportról szóló törvényjavaslatról. S most néhány szót csak együtt, ha elnök asszony hozzájárul, hogy ne kelljen még egyszer jelentkeznem, tehát a második törvényrõl is egy-két vagy három mondatot mondanék.